A témával kapcsolatban csak évekkel ezelőtti bejegyzéseket találtam, ezért írok most új történetet. Jelenleg a szakítást és a megmagyarázhatatlant próbálom feldolgozni. Heti egy alkalommal két órát ülök pszichológusnál, hogy ez megtörténhessen szép lassan és ne is lépjek ismét ugyanebbe a pocsolyába. Még egy ilyet nem engedhetek meg magamnak. Sem magam miatt, sem pedig azért, mert van egy pici gyermekem, akit a lehető legmegfelelőbb körülmények között szeretnék felnevelni, de mindenképp érzelmi biztonságban. Most pedig ez a pici gyermek is szenved, mert hiányzik neki az Apja, az a férfi, akit 1 évig annak hitt és hiába pici még és el fogja felejteni, akkor is nagyon hiányzik neki. Mert a párom nagyon jó apa volt és amikor jó időszakai voltak (napokról beszélünk) nekem tökéletes volt. Életemben nem szerettem így senkit, nem értettem így meg senkit és nem tudtam elfogadni így senkit, mint őt.

A bizonytalanság, amit okozott, az érzései és szavai ellentmondása a tetteivel kikészített az egy év alatt. Körülbelül 3 hetente hagyott el. Kétszer én is elküldtem. A végére nekem szűkült be úgy a tudatom, és nem bírtam feldolgozni, hogy ez történik, mikor rendezett körülményeim vannak, társ vagyok mindenben és támogatok, segítek, hogy nem bírtam ezt tovább. Nem akartam élni, miközben tudtam hogy kell élnem, mert itt a kisgyermekem. A vége az lett, hogy én kerültem a pszichiátriára. Ma is valószerűtlen, hogy bevitetett, de hát a szerelmem még hatósági személy is volt. És most is az. A segítsége ebben a helyzetemben egy túlkapás lett és bevitetett. Miközben ő szorulna kezelésre. Másnap kijöttem a zárt osztályról. A pszichiáter sem gondolta, hogy odavaló vagyok, és szembement a protokollal, ami szerint 4 nap múlva érkező bírósági szemle dönthetett volna a sorsomról.

Olvastam itt, hogy melyik skizofrén ember, milyen. Ön- és közveszélyesek-e. Az én párom a szakemberek szerint skizofrén. Nekem ez nem jutott eszembe. Az, hogy gond van, láttam. Gyanakodtam bipoláris személyiségzavarra, mély depresszióra, Borderline-szindrómára, de mindig volt olyan, ami nem volt rá igaz és nagyon nem. Most azonban azt mondom, nagy valószínűsége van annak, hogy negatív skizofrénbe szerettem bele és éltem együtt egy évet. Borzalmas, mert jó embernek tartom és borzalmas a veszteség, mert valóban szerettük egymást nagyon. De nem lehet így élni. Főleg, ha a másik ellened fordul, nincs betegségtudata, máskor meg azt mondja, hogy szeret és eljön szakemberhez. Iszonyú kettősség és bizonytalanság. Mikor azt hallod, hogy szeret és mégis kisétál az ajtón. Mikor látod, hogy a mindennapi élet olyan megterhelő számára, mintha minden egyes nap meghalna egy szerette. Máskor meg jön a katatónia. Nem szól semmit 1-2 napig, csak ül, fekszik, a saját világában. Ahogy én mondtam, látod ahogy elviszik a démonok, és próbálod itt tartani, de nem lehet. Aztán jön a semmi, a nihil és azt mondja, nem érez semmit, nem szeret senkit, téged se, anyját se, a saját gyerekét se. Nem bízhat senkiben és csak magára számíthat. Hogy ő csak el akar lenni a világtól, és mindenki hagyja őt békén. Aztán jön a harag, amikor úgy szól mindenkihez, hogy más a hangja az arca, mintha nem is ő lenne. Megölne bizonyos embereket, feleségestül, gyermekestül. Aztán a harag, dühbe csap át minden és ha kell, hát megver valakit. Elmondja, hogy maga ellen soha nem fordulna. Aztán a felismerés, hogy mit mondott, mit tett és sír….és szeret… és mi egymás mellett öregszünk meg…és akar és tesz is…valamit, kicsit…aminek van látszatja…de ő is tudja, hogy a hitelét veszti, hogy rombol benned valamit…hogy nem lehet így élni.

Csak jót kívánok Neki! De magamnak is és a gyerekemnek is, aki megérdemel egy ugyanilyen jó embert, de egészséges kiadásban!

Nos, kinek mi a tapasztalata skizofrénnel? Akármilyen szinten érdekelne, főleg negatív skizofrén, aki nem hallucinál stb.

Alapjában véve utálom az embereket és nem szeretek köztük lenni, de félek attól hogy egyedül legyek és ha egyszer megszeretek valakit azt nem akarom elengedni, de egy hiba és gyorsan meg tudom utálni és megszakítani vele a kapcsolatot, mert azt mondom magamnak csak bántani fog.. Igen, mindig a legrosszabbra gondolok, de van egy személy aki bármit tesz nem tudom elengedni…

Sokszor játszom el a gondolattal , milyen érzés lehet megölni valakit vagy megkínozni… Rossz a felismerés de ez van…valamiért élvezem a gondolatot, és sokszor késztetést is érzek.

Nehezen alakulnak ki nálam az érzések és sokszor nem úgy reagálok dolgokra ahogy kéne. Viszont annak ellenére hogy az érzések nehezen alakulnak ki, nagyon érzékeny vagyok. Sokszor dühkitöréseim vannak és öngyilkossági gondolataim is pár kísérlettel egybekötve. Nem tudok aludni rendesen és mindig kimerült vagyok. Valami mindig lehúz és nem tudok tőle szabadulni. Saját magamtól félek a leginkább és a rám törő beteges gondolatoktól s vágyaktól.

Mint már említettem orvoshoz nem merek elmenni, így nem tudom mi bajom van.Valaki tudna nekem segíteni?

Régóta vannak problémáim, de csak mostanában fordultam pszichiáterhez. A tesztek és beszélgetés alapján személyiségzavart állapítottak meg, de a papírt a diagnózissal nem kaptam meg. Először is: normális dolog ez, hogy nem mondják meg, pontosan mi a bajom? Jogom van tudni, nem? Elvégre egy rákos beteggel is közlik, akármilyen rossz is a helyzet… Úgy gondolom, borderline-ra gondoltak, mivel eddig a bipoláris és a BPD gyanúja merült fel, de hát biztosan semmit nem tudok. Ami iszonyatosan idegesít.
Másrészt azt ajánlották, a szem.zavar miatt keressem fel a Thalassa házat vagy a Tündérhegyet. Utánaolvastam mindkettőnek, de őszintén szólva semmi kedvem, hogy ilyen helyre menjek. A bent lakás nem megoldható, a mindennapi bejárkálás sem. Ezen kívül ott nagy mértékben csoportterápia zajlik (javítsatok ki, ha nem így van), márpedig engem a csoport frusztrál és csak jobban szorongok, nem fogok megnyílni. Minél kevesebb ember tud a problémáimról, annál jobb – nem szeretném kiteregetni a magánéletemet, akkor sem, ha ez a gyógyuláshoz vezető út. Tudom, hogy már van néhány ilyen kérdés és történet, de a segítségeteket kérném, hogy tényleg megéri-e bevállalni egy ilyen terápiát… Vagy mit ajánlanátok? Egyedül gondolom nem igazán lehet kijönni belőle…

Sziasztok,szeretnek segitseget kerni, hogy merre induljak. Milyen szemelyisegzavarra utalhatnak az alabbi tunetek?Hangulatingadozas, irritabilitas, depresszio, falasi rohamok, idonkenti extrem merteku alkoholfogyasztas, szakitastol valo allando retteges,ilyenkor ongyilkossaggal valo fenyegetozes,disszocialodas a valosagtol, onpusztitasra valo kesztetes. Memoriazavarok. Koncentracios zavarok. Allando retteges, hogy a munkatarsak kibeszelnek, nem szeretnek, valamit terveznek ellenem. Idonkenti ongyilkossagi gondolatok. Hosszutavu eletcel teljes hianya, karriertervek es munkahelyek allando, szeszelyes es otletszeru valtoztatgatasa. Munkahelyi teljesitmeny es munkabiras kituno, intelligens, okos, gyors, megbizhato, de csak rovid tavon. Zero tolerancia fonokseggel, barmifele kotottseggel (pl alberleti szerzodes, telefon szerzodes, bankhitel stb) szemben. Csaladtagokkal pillanatszeru kapcsolatmegszakitas, evekkel kesobb kapcsolat ujrafelvetele. Rendkivul impulziv, robbanekony termeszet, kiallhatatlansag, askalodas, manipulativ hajlamok, hipo es hiperszexualis idoszakok szelsoseges valtakozasa,, szexualis orientacio idoszakos valtoztatasa. Parkapcsolatok kaotikusak, dramaval terheltek. Elszabotalas parkapcsolatok, illetve egy jo munkahely eseten. Konvencionalis eletvitel teljes szivbol valo gyulolete es megvetese, ugyanakkor szabalykoveto, erosen torvenytisztelo magatartas.Vasarlasi kenyszer, fobias felelem konkret dolgoktol, pl pok, zuhanyzo, lift stb. Gyerekkorban evekig tarto sulyos fizikai es psziches bantalmazas. Mi bajom lehet? 33N

Eladó ez a könyv:

Allen, Jon G. Ph.D.; Fonagy, Peter, Ph.D., FBA; Bateman, Anthony W., M.A., FRCPsych

Mentalizáció a klinikai gyakorlatban

A könyv TELJESEN ÚJ !!!

Nemrég vettem, hozzá se nyúltam. 
Azért adom el, mert közben kiderült, hogy már megvan…

A számlát kidobtam, viszont olcsóbban adom, mint amilyen áron vettem, ill. kapható. Ára: 4000.- Ft
Átvehető a Pólus Center, Ázsia Center, 107, 7E, 7-es buszok végállomása körül. 
(Esetleg elviszem a Keleti pályaudvarhoz, Blaha Lujza térhez, Ferenciek teréhez, Nyugati pályaudvarhoz.)

Ha érdekel, légy szíves írj nekem a: napviragnes@gmail.com e-mail címre

Szép napot mindenkinek!

Ági

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

Allen, Jon G. Ph.D.; Fonagy, Peter, Ph.D., FBA; Bateman, Anthony W., M.A., FRCPsych

Mentalizáció a klinikai gyakorlatban

Sorozat: Lélekben Otthon Könyvek
Kiadó: Oriold & Társai Kiadó
Kiadási év: 2011

Méret: B5
Oldalszám: 373
Borító: kartonált
ISBN: 978 963 9771 43 7

A mentalizáció fogalma arra az emberi aktivitásra vonatkozik, melynek segítségével a viselkedést mentális állapotokhoz – gondolatokhoz és érzésekhez – kötve értjük meg. Meglátásunk szerint a mentalizáció iránti érdeklődés három hullámban bontakozott ki. Először Uta Frith, John Morton és munkatársai azt fogalmazták meg, hogy a mentalizáció hiányosságai állnak az autizmusnál tapasztalható pszichológiai problémák középpontjában. Nem sokkal később Peter Fonagy, Mary Target és munkatársaik kiterjesztették a mentalizáció fogalmát a traumával kapcsolatos rendellenes lelki fejlődésre, miként az a borderline személyiségzavarban kialakul; Anthony Bateman és Peter Fonagy erre a klinikai csoportra fejlesztett ki fekvő- és intenzív járóbeteg programokat, melyek célja a mentalizáció növelése. Az utóbbi időben a mentalizáció tágabb klinikai alkalmazásának lehetünk szemtanúi, amennyiben a mentalizációt a mentális zavarok szélesebb spektrumára, különböző kezelési modalitásokra és elméleti megközelítésekre alkalmazzák. Ezt az új fejlődési szakaszt különböző konferenciák fémjelzik, továbbá az általunk 2006-ban megjelentetett kézikönyv, melynek címe Handbook of Mentalization-Based Treatment (A mentalizáción alapuló kezelés kézikönyve). Ez a könyv ezt a harmadik fejlődési szakaszt igyekszik kiteljesíteni, amennyiben azt állítja, hogy a mentalizáció jelenti az alapját az összes pszichoterápiás kezelésnek. Azt kívánjuk bizonyítani, hogy ez a látszólag vakmerő kijelentés egy közhelyen alapul: a pszichoterápia során a terapeuta szükségképpen mentalizál, és páciensét is arra készteti, hogy mentalizáljon. Könyvünk a pszichoterápia gyakorlatának ezt a sarkkövét kívánja megerősíteni azáltal, hogy a klinikumban dolgozó szakembereket megismerteti a mentalizációval kapcsolatos gyorsan bővülő tudásanyag alapjaival.

Nem tudok mit mondani nincsenek saját gondolataim mindent amit teszek gondolok vagy akár mondok azt más mondja ki helyettem … Tudom hogy nem hiszi el aki eztem ezt mert amikor Belém lett szerelmes és a világ a kereszténység szerint az één világom túl jó lett volna túl szép és én magam túkságosan jó erős magabiztos szép és egyszerre jó hogy lehetne ezt elképzelni ??? Hogy? Egy ember aki mindent megkapott gonosznak kéne lennie nem! Rphadjatok meg még a fejembe is beleférkőztettek csak tűnjetek ki a fejemből. Szálljatok le a testemről. máshogy dönttöttem agonsoz akrtam lenni gondoltam úgy lefogadnak… Ha elkezdenék vízen járnoi gondolom keresztrefesztenek. NEm hiszed miért??!!! Ezt értetek tettem mindenkiért és még else fogadjátok az ajándékot SZInte hipnotizáltam magam és mégse elég gonsoz lettem értetek de mostmár elegem van hogy elfogadjatok. Nem tudják elfogadni aki egyszere erős jóképű stb, boldog az egyszerre jó. Mert ebben a világban az erősebb győz és ha valaki mást mond akkor a hirtelen felelnetek kéne magatokért. Ha egyszer valaki kijelentené hogy aki ad az kap tőle mint elvenné hazugnak gondolnátok… Kihasznált hogy irányíthasson A félelmemre támaszkodott hogy egyszer átvegye az uralmat és végig kellet néznem ahogy elveszítem önmagam. és nem engeditek jó akrok elnni s nem engedikttek erőps akarok elnni és nem engeditek nincs már semmim nem hisztek nekem nem hisztek higgytek az isten szrelmére enem hazudok miért hazudnék azért mert a világ szánalmas mindenki jobb akar a lenni a másiknál … én csak azt tettem amit látni akrtatok.  Nem emlékszem semmire más gondolatai vannak a fejembe egyre több és azt mondják egyesek fogadjam el … pusztítsam el önmagam minden formáját hogy tökéletességben élhessem az életemet akinek semmi köze ahhoz aki vagyok. Csak egy szánalmas barom vagyok egy kis fiú aki biztos csak elment énekelni és önmagának érzi magát és egy hülye … ÉN nem is tudok énekelni. Csak egy gyökér vagyok nem aki beakarja csapni az orvosát vagy magát Nem EZ NEM IGAZ!! Igazából az tanoda és ott érzem magam önmagamnak … NEm lehet nem lehet ilyen szép nem lehet ilyen tökéletes hiszen ő döntött így ő akart gyenge lenni hogy megfelejen a kereszténység jóságának mert azt mondják ezek a jó ismérvei gyenge ronda stb… Nem érdekel hogy nem hisznek nekem én tudom hogy igaz. És nehogy azt higgyétek hogy valaha is tudnék ártani valakinek – és mégis ölni akar a hang a fejembe gonosz … Fájdalmat okozni. És csak azért teszi Fejfájások gyötörnek, fájdalmaim vannak az egész testemen, gy érzem mintha hozzám érnének mintha egyszer csak levenénnek a súlyomból. Más a szemem színe ilyen semmilyen nagyon ronda … Hangokat hallok a fejembe amíg ölni akarnak pusztítani szenvedni akarja látni az embereket… Mégha az én is vagyok! Fenyegetőzik ha valamit megakarok tenni úgy állítja be a saját gondolatait mintha az enyémek lennének hogy elhiggyem … Tudom hogy nem hiszel nekem aki most olvasod miért is tennéd csak úgy képzeled hogy nem  a saját gondolatod de a tiéd ISMERD BE!! – Sajnálom nem tehettem előbb halok meg mielőtt feladjam. Hagy mondjak valamit te egy pszichopata vagy hallotalak és megakartál ölni elakartad venni mindenkit akit valaha szerettem. Elkellet higgyem hogy együtt velük is elvesztem a kis trükkjeiddel álcáztad az igazságodat. …. Hagy magyarázzak el valamit te egy őrült vagy!  Ha meghalok te is meghalsz … Attól hogy valaki paranoiás még üldözhetik nem emlékszem semmire a múltamból … úgy értem fucking everything se az óvóda se első osztály se semmi egyedül egy lány jelenik meg előttem csak aki segített… De azon felűl semmi … Higgyétek el van hang a fejembe kiabál velem .. Nézzetek hülyének úgyse a saját nevem. Nem képzelődök nem játszok higgyétek el végre hogy ez a betegségem nem tudlak titeket meggyőzni nem tudlak. Azt hiszitek tévedek félre diagnosztizáltam … De ez még nem változtat rajta . Az igaz embernek is ugyanazt az utat kell végig járnia mint a hazugnak . A meggyőzéshez a másik énnem kéne de az nem bújik elő többet.

Oké itt van még fact: Nemrég ördögűzöhöz mentem és nem segített. Amikor meg valami stressz helyzet érszúr a szívem és nem tudok felállni mert ha felállok még jobban fáj összeesek tőle bár csak kétszer volt ilyen súlyos de kisebb adagokban mindig visszajön

Sajnálom ha őrültség magadnak irogatni de még nagyobb őrültség lenne csak úgy kiabálni magammal.

Mi a véleményetek a listázásról?

röviden rólam: Eddig 5 alkalommal voltam pszichológusnál (az elmúlt 5 hétben), különféle dolgok miatt ő tanácsolta, hogy keressek fel pszichiátert (is). 24 éves egyetemista és önellátó vagyok, szóval nagyon küzdök, de régóta és egyedül kezelhetetlen problémám van – ezért is szántam kezelésre magam, illetve egy tanárom tanácsára.

Lényeg: akinek hangulatingadozásai vannak, egyértelmű (vagy problémával aránytalan mértékű) kiváltó ok nélkül, hogyan tudja pontosan leírni, hogy mi a panasza, tünete?

A pszichológusnál nem mindig tudom (illetve rákészülök) teljes egészében átadni, hiszen évek óta tart, nehéz megmondani, mi az ok és mi az okozat, elég sokat agyalok önkénytelenül (nem csak ezen) és folyton összezavarodok, határozottan érzek ellentétes dolgokat.

Hogy könnyítsek magamon, elkezdtem tőszavas emlékeztető listát írni. Tehát amikor furcsa epizódom van, akkor annyi éberséget gyűjtök, hogy leírjam, épp mi zaklat. Három átlagos nap alatt kb 40-ig jutottam, de még nem teljes, és nem mindig érzem a listán szereplő dolgokat valósnak. Egy napon belül is változik, ezeket is próbálom jegyezni. Persze teljesen nem lehet, mert közben meg kell próbálnom létezni az egyetemi csporton belül – vagy legalább próbálni kevésbé furcsának látszani, nem átadni magam a saját nyomoromnak, ha lehet. Nyilván nem mindig lehet.

A lista oka az is, hogy nem találom a személyiségem, vagyis most azt sem tudom, hogy valaha volt-e. Korábban volt képem magamról, vagy hogy milyen szeretnék lenni idővel.. de már évek óta nem létezem – ez persze így nem igaz, de talán ez a legtömörebb leírása.

Szóval mi a véleményetek a listáról? Hasonló tapasztalata valakinek? Mármint, hogy “elfelejti” magát akár naponta többször?

Számomra max pár hete lett ez egyértelműl, mások már sokszor célozgattak rá, de nem foglalkoztam vele. És hát a baráti kapcsolataimat nem tudom megtartani, párkapcsolatot pedig nem akarok, mert egészségtelen velem lenni – ez már régen feltűnt.

Nálam az egyetlen, ami közös volt mindig, az az, hogy nem lehetek munkanélküli, mert akkor haza kellene költöznöm, amit nem akarok. Illetve most az, hogy szeretnék abban a szakmában értékes lenni, amiben most kezdtem tanulni. Ezen kívül minden változik, pedig se nem csinálok sok tevékenységet egyszerre, sem keveset… azt hiszem.

- Kérlek Istenem, ments meg a vízbefulladástól!

Majd nagy hittel várta a választ. Nemsokára arra jött egy csónak, odament hozzá, és mondták neki, hogy szálljon be. Azt válaszolta, hogy nem megy, mert őt maga Isten fogja megmenteni. Hiába győzködték, hogy nemsokára elmerül a templomtorony is, csak nem volt hajlandó beszállni.

Kicsivel később egy másik csónak vetődött arra, de ő ugyanúgy elküldte őket. Végül egy helikopter is próbálta őt kimenteni, de azt sem fogadta el, mondván, hogy őt majd Isten menti meg! Végül annak rendje és módja szerint összedőlt a torony, és a derék pap vízbe fulladt vala…

A Mennybe kerülvén aztán, Isten színe előtt állva megkérdezte:

- Uram, hát imádkoztam hozzád, hittem Benned, és mégis hagytál megfulladni?! Miért nem segítettél??

- Fiam - szólt az ÚR – talán nem küldtem érted két csónakot, és az utolsó pillanatban még egy helikoptert is? De hát neked semmi sem volt elég jó…