Velem ez történt, avagy egyenes út a depresszióhoz.

Szanalmas — Thu, 19 Jan 2012 22:24:39 +0000

Életem állomásai: Azzal kezdem, hogy “szopóágra” születtem. Van ilyen. Igyekszem rövidre fogni, nem lesz könnyű. Anyám aktív TBC-s volt, amikor én hét hónapra megláttam a napvilágot. Anyámat azonnal elvitték egy másik kórházba, apám nem jelentkezett, ezért elvittek a “lelencbe”. Csak két napot töltöttem ott,mert nagyanyám kimenekített. Az anyám egy évből átlagosan három hónapot szanatóriumban töltött, apám úgy-ahogy megpróbált ezalatt ellátni, de a munkája lefoglalta,művészember volt. Az általános iskola 1. osztályát anyáméknál, a másodikat nagyanyámnál, a harmadikat a nagynénémnél, a negyediket ismét a nagyanyámnál, az ötödiktől már anyámnál és az élettársánál laktam. Ugyanis a szüleim közben elváltak. Mit mondjak, egyetlen szobában, (víz,wc kinn) eléggé vacak volt. Közben bizonyítani, hogy igenis, kitűnő tanuló vagyok. 1-8-ig. Az élettárs lelépett, akkor én vettem át a férfi szerepét. Kiskocsin szenet hordtam, fát vágtam, ha anyám rosszul volt, rohantam az orvosért (sokszor éjjel, 11-13 éves koromban). 14 és fél éves koromban idegösszeomlást kaptam. 15 évesen elmentem dolgozni egy gyárba, és persze mellette tanultam (gimn. “ifjúsági tagozat”). Ekkor derült ki, hogy magas a vérnyomásom. 19 évesen férjhez mentem, 20 évesen szültem az első gyermekemet. Lakást kaptunk, egy jó kis panelt. 23 évesen megszületett a második gyermekem. Anyám velünk lakott, ápoltam, neveltem a gyerekeket, és mellette gazdasági főiskolára jártam, mert rájöttem, hogy muszáj diplomát szereznem, mert csak így emelhetem a fizetésemet. Sikerült. A férjem link volt, 22 év után elváltunk. A lakást eladtuk, én összejöttem a mai élettársammal. Amikor kezdtem volna jól keresni, és nyugodt életet élni, kiderült, hogy kettős aneurizmám van, így irány az Amerikai út, agyműtét. Ja, előtte nem sokkal bőrrákkal műtöttek. Aztán leszázalékoltak. Én megpróbáltam visszamenni a munkába, de nem bírtam. Az évtizedeken keresztüli gyakori betegállomány miatt alacsony a nyugdíjam. Sajnos hitelekbe bonyolódtunk, amiket nem tudtunk fizetni. Jelenleg egy vidéki (Balatonközeli) házban élünk, amin 1,5 milliós jelzálog van. Hamarosan elárverezik, alig marad valami, talán a többi adósságot a maradékból ki tudjuk fizetni. Jelenleg mindkettőnk nyugdíjának vonják a felét, havi 70000-ből élünk ketten.Októberben kipakoltak, igaz, nem vagyok rákos. Viszont elegem van. Naná, hogy depressziós vagyok. A gyógyszereim nélkül nem tudnék aludni, bőgnék egész nap. A gyógyszereim: Belgyógyászat: Duopril, Furosemid, Nootropil, Kaldyum, Astrix. Pszichiátria: Rivotril (2 mg-os), ebből reggel egy, este 2,Apo-Fluoxetin, Elontril, este Miansen. Nálam a fentiek okozzák a depressziót. Persze, hogy vannak öngyilkos gondolataim, de nem tehetem meg a gyerekeim miatt. Ők segíteni nem tudnak, mert a mai világban ők is inkább segítségre szorulnának. A fiam pl. munkanélküli, a lányoméknál ott az unokám, és nekik is össze kell húzni a nadrágszíjat. Esetleg tud valamelyikőtök tanácsot adni, hogy ebből hogy másszak ki? Csak kérlek, ne bántsatok. Üdv. és jobbulás mindenkinek. Sziasztok.

Szánalmas

Varoszoba.hu » szerencsétlenség

Velem ez történt, avagy egyenes út a depresszióhoz.