<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<rss version="2.0"
	xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/"
	xmlns:wfw="http://wellformedweb.org/CommentAPI/"
	xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/"
	xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom"
	xmlns:sy="http://purl.org/rss/1.0/modules/syndication/"
	xmlns:slash="http://purl.org/rss/1.0/modules/slash/"
	>

<channel>
	<title>Varoszoba.hu &#187; tavaszi lehangoltság</title>
	<atom:link href="http://www.varoszoba.hu/tag/tavaszi_lehangoltsag/feed/" rel="self" type="application/rss+xml" />
	<link>http://www.varoszoba.hu</link>
	<description>... egy újabb WordPress honlap...</description>
	<lastBuildDate>Sun, 05 Oct 2025 01:28:19 +0000</lastBuildDate>
	<language>hu-HU</language>
		<sy:updatePeriod>hourly</sy:updatePeriod>
		<sy:updateFrequency>1</sy:updateFrequency>
	<generator>http://wordpress.org/?v=3.9.1</generator>
	<item>
		<title>Tavaszi lehangoltság</title>
		<link>http://www.varoszoba.hu/2010/03/11/tavaszi_lehangoltsag/</link>
		<comments>http://www.varoszoba.hu/2010/03/11/tavaszi_lehangoltsag/#comments</comments>
		<pubDate>Thu, 11 Mar 2010 15:30:00 +0000</pubDate>
		<dc:creator><![CDATA[Shawna]]></dc:creator>
				<category><![CDATA[Borderline]]></category>
		<category><![CDATA[pörgés]]></category>
		<category><![CDATA[szociopátia]]></category>
		<category><![CDATA[tavaszi lehangoltság]]></category>

		<guid isPermaLink="false">http://www.varoszoba.hu/2010/03/11/tavaszi_lehangoltsag/</guid>
		<description><![CDATA[Úgy érzem teljesen elveszett vagyok. Főleg tavasszal. Nemtudom miért. De mindig tavasszal kell rámtörjön valami csúnya depresszió. Mindig&#8230;minden évben. Talán hónapokkal ezelőtt mertem remélni, hogy ez évben megkimél. De nem tette. Az életvidám lányból, akinek mindennap jó kedve volt, aki tele volt élettel és energiával, jobban, mint bárki más, aki bármelyik percben gondol egyet és [&#8230;]]]></description>
				<content:encoded><![CDATA[<p>Úgy érzem teljesen elveszett vagyok. Főleg tavasszal. Nemtudom miért. De mindig tavasszal kell rámtörjön valami csúnya depresszió. Mindig&#8230;minden évben. Talán hónapokkal ezelőtt mertem remélni, hogy ez évben megkimél. De nem tette. Az életvidám lányból, akinek mindennap jó kedve   volt, aki  tele volt élettel és energiával, jobban, mint bárki más, aki bármelyik percben gondol egyet  és képes lenne megmászni a Mount Everestet, elszökni otthonról, vagy csinálni valami hülyeséget, tavaszra mindig lehangoltabb lett.  Senki sem tudott lehagyni, megelőzni. És nem volt ember, aki olyan lett volna, mint én. És ez volt a baj, emiatt érzem magam mindig egyedül. A társaságba, a baráti körömbe mindig jókedvet hoztam&#8230;de ők nem olyanok, mint én. Nem vágynak új dolgokra, nem vágynak élményekre. Elég   nekik ha mindennap bemennek ugyanabba a bárba és  megisznak egy sört a barátokkal. Ez nekik elég. Én sosem vágytam ilyenre.</p>
<p> </p>
<p>Utálok sirni, aggódni, panaszkodni, utálok a szemükben valami lenni, ami tudom, hogy nemvagyok. Néha utálom őket, néha szeretem. De mindenképp csodálom azt az embert, aki nem mindig a tömeg és a  hatalom oldalán áll, hanem kitart valami mellett, ami neki fontos. Az ilyenekre mindig is felnéztem.</p>
<p>És jómagam úgyérzem, mint az oroszlánok közé keveredett cápa. Jól elvagyok velük, de mindig hiányzik a tenger. De nem tudom hogyan érhetném el.</p>
<p> </p>
]]></content:encoded>
			<wfw:commentRss>http://www.varoszoba.hu/2010/03/11/tavaszi_lehangoltsag/feed/</wfw:commentRss>
		<slash:comments>4</slash:comments>
		</item>
	</channel>
</rss>
