Kettő dolgot tudnék neked ajánlani , elősször is látogass el egy ÉTEL INTOLERANCIA szűrésre( említetted hogy régebben csak elő elő jött ) az étel intolerancia ugyanúgy okozhat idegrendszeri panaszokat (émelygés szédülés ideg gyúlladás neurokémiai anyagcsere zavarok, ezek huzamosabb idejű fennáltsága okozhat derealizált érzést) mint , (100 % ig biztos vagyok benne hogy intoleráns vagy a búzára illetve a tojás fehérjére) + erősen ajánlok egy CANDIDA szürést is . Ami 15 napot vesz igénybe de megéri ! ( nem hiába hívják ezer arcú betegségnek)                (b1 és b6 vitamin szedése).  “Az étel intolerancia levertséget és iszonyatos gyengeséget is okozhat”

üdvözlettel : hasonló panaszokban szenvedő, jót akaró

Úgy 14-15 évesen időszakosan, (leginkább kimerült, fáradt állapotban) furcsa bódult, tompa, szédüléses állapotaim voltak. Ezek néhány óra után megszüntek, feloldódtak,  mintha “felébredtem” vagy kijózanodtam volna. Aztán néhány év elteltével a tünetek fokózodtak. Sokszor éreztem az ágyban fekve, csukott szemmel, mélybe zuhanó, forgó, szédülést. Egyre gyakrabban éreztem a tompa bódultságot, ami az évek alatt lassan oldódni látszott.

7 évvel ezelőtt, (egy párkapcsolati kudarc miatti 1 év idegörlődés után), állapotom fokozatosan leromlott, a tompaság állandósult, fizikai teljesítőképtelenség, gyengeség, erős szorongásos, depresszív állapot, halálfélelem. Az élettel leszámoltam, elképzeltem ahogy teljes idegrendszeri leépülés után egy korházi ágyon vegetálok. Neurológust kerestünk fel, és a létező összes vizsgálatot végigcsinálva semmilyen fizikai okra nem derült fény. Az orvos mélydepressziót állapított meg, és Prozacot, Xanaxot kaptam. A szorongások lassan oldódtak, fél év alatt (sok ima, és Istenbe kapaszkodás közben) újra visszatért az életkedvem. A 100%-an tiszta állapot nem jött vissza, de új életcélok (hit, új munka, egy gyönyörű kedves lány) segítettek talpra állni. Lassan újra megtanultam élni. Mérnökként dolgozom 5 éve, összeházasodtunk, és egy csodaszép kislányunk van.

Másfél hónapja, évek után a tüneteim ismét “fejbecsaptak”. Szédülés, tompa részegség érzések, hihetetlen fáradtság, élettelenség, étvágytalanság. Napokig nem mentem dolgozni. Ismét neurológust kerestem fel. 15 perc beszélgetés után, nem adott gyógyszert, elküldött laborra, és testmozgást írt elő.

Félek felkelni reggel, kimenni az utcára, elmenni a boltig. Félek, 30 éves mérnök ember létemre, hogy képtelen vagyok megoldani a legegyszerűbb dolgokat. Vezetni nagyon rég óta nem merek.  Alig bírok dolgozni, de a családomat nem hagyhatom magára. Egyfolytában csak aludnék, de nem pihentet az alvás.

Hiszek Istenben, és bízok abban, hogy van gyógymód a betegségemre. De évek alatt felőrlődtem, úgy érzem nem bírok ki így már sokat. Semmire nem vágyom jobban, mint felnevelni a kislányomat, ÉLNI, élvezni a napfényt, a kirándulást, az evést, a pihenést…

Vajon egyedül vagyok, vagy van más is aki átélte mindezeket? Kérlek segíts, válaszolj.

(mások történeteit olvasva, talán fontos részlet lehet, hogy 8-12 évesen több erős agyrázkódással járó esésém is volt…de nem tudom már mi kötődik mihez)