Nem várok senkitől szánalmat, sajnálatot, csak azért osztom meg történetemet mert úgy érzem ki kell írnom magamból a tehetetlenségemet, mielőtt az véglegesen és visszafordíthatatlanul ellenem fordul és lelki nyomorba dönt.

2004-ben a sorkatonai szolgálat letöltése után jelentkeztem további katonai szolgálatra, az előzetes alkalmassági vizsgálaton kiderült, hogy tbc-s vagyok, ekkor 24 éves voltam. (Addig sem volt könnyű menet az életem, na de kinek az. Édesanyám elhunyt 13éves koromban, gyermekkori csontritkulásom kezeletlen maradt így minden évre kijutott egy kéztörés, szégyelltem a rossz fogaimat, nem mertem mosolyogni és normálisan, nyitott szájjal beszélni, emiatt az évek folyamán megnyúlt és eldeformálódott az állkapcsom. Mindez 16 éves koromig, amikor öngyilkos hajlamú depresszióba torkollott az életem folyása.) Tehát tuberkulózist diagnosztizáltak nálam az orvosok. Két hónapig feküdtem kórházban, amíg ki nem derült, hogy nem vagyok fertőző, tehát csak hordozom a baktériumot de nem bocsátom ki. 5hónap után le kellett állítani a gyógyszeres kezelést, mert súlyos hepatitis-t kaptam az erős antibiotikumoktól. Pár hónap múlva jelentkezett a maradandó fülzúgás is járulékos betegségként. Amíg gyógyultam a tbc-ből, közben közölte velem a fogorvos, hogy menthetetlen a fogazatom, így szanálni kell, keressek fel egy szájsebészt. 12 foggyökérkezelés és két idült állkapocs csontgyulladás után úgy látszott kezdek egyenesbe jönni. Próbáltam talpra állni miután “gyógyult”-nak nyilvánítottak a tbc-ből. Katonai szolgálatra már nem voltam alkalmas, így elhelyezkedtem biztonsági őrként. 5évig voltam fegyveres biztonsági őr egy eléggé speciális helyen. Eközben megnősültem, próbáltam normális életet élni. 2010-ben mint sokan mások én is hitelcsapdába keveredtem, már nem voltam képes a fizetésemből a hitelt fizetni. A fizetés 33%-át vonhatják a bankok, nálam kijátszottak ügyesen egy jogi kiskaput, és volt hogy a fizetésemből hónapokon át nem láttam egy forintot sem. Depresszió közeli állapotban nem láthattam már el fegyveres szolgálatot, így 2010-ben megszűnt a munkaviszonyom. Ezután jött az egy évnyi mély depresszió, folyamatos fülzúgással ami teljesen megváltoztatott. Eközben családi gondok is felmerültek, így 2011-ben elváltam. Még az év végén adódott egy lehetőség, így kiút, azaz Belgiumba dolgozni. Nem sokkal később követett a párom is, akitől korábban elváltam (egyébként 2012-ben újra házasodtunk ,a körülmények voltak a kapcsolatunk megrontója nem mi, így változtattunk a körülményeken.). 2012 áprilisában kiújult a tbc, előröl kezdődött minden csak sokkal lassabban mert a korábbi gyógyszer kombinációt nem alkalmazhatták tartva az újabb májgyulladástól. Ekkor is talpra álltam és dolgoztam külföldön tovább, 2014 nyarán megszületett a kisfiunk. 2014 év végén ismét fellángolt a szervezetemben a tüdő tuberkulózis. Ez sokkal hosszabb folyamat lesz mint az előzőek, 7 hónapos intenzív gyógyszeres kezelés három fajta ritka antibiotikummal. Három mert a negyedik nálam nem alkalmazható, pedig kétféle is van, de az egyiktől májgyulladásom lenne a másiktól pedig lassan de biztosan megsüketülnék. Már így is visszafordíthatatlan a halláskárosodásom ,ami fülzúgással párosulva koordinációs zavarokat is okoz: nem tudok létrára állni, lépcsőn ha nem figyelek megbotlok a saját lábamban. Ezen már nem tudnak segíteni. Ahogy a pikkelysömör gyógyításával is hiába próbálkozok 4. éve. A tuberkulózisból viszont fel fogok gyógyulni, tudom, akarom!!! Most 2015 januárja van. Talán nyárra, mire a kisfiunk egy éves lesz. Addig élünk a semmiből a reménynek. Dolgozni nem tudok, nem bírok és nem is lehet. 2012-ben leszázalékoltak egy évre 19%-ra, tehát nem kaptam semmit. Ha tovább dolgozok fizikai munkakörben, bármikor kialakulhat és akár véglegessé válhat a tbc. A családomat haza kellett hoznom külföldről mert nem tudtam róluk gondoskodni. Itthon sem tudok, de van hol laknunk. Még. Kilakoltatás szélén. Éhhalál küszöbén, 0 ft jövedelemmel elveszve a bürokráciában. Tbc-sen megszégyenítve és megszégyenülten. 35éves családapaként. Egy mentálhigiéniás szívbeteg nagyapával egy fedél alatt hideg lakásban. Ha belehalok is, talpra kell állnom legalább még egyszer.

De ha lehet, nem halnék bele. LEHET??

Semmirevaló tbc-s