6 éve élek együtt, kisebb-hosszabb szakaszokban a meniére szerű szédüléssel. Viszont 2 napja teljesen más tünetet is tapasztaltam. Az ágyban egyenes helyzetben stabil vagyok, kisebb erősségben néha beszédülök, de este olyan erős szédülésrohamot kapok, hogy fel kell ülnöm és fél percig összeszorított fogakkal várok, hogy elmúljon. Ez akkor jött elő amikor a jobb fülemen feküdtem.

Reggel ébredésnél erős hányinger fogad, és…ami a legrosszabb, és 6 év alatt soha sem volt, instabil a járásom. Nem körkörös a szédülés mint általában, hanem fentröl lefelé. nincs semmi stabilitás érzetem, kapaszkodnom kell mindenbe. vettem már vertigoheel tablettát és b6 vitamint, bár inkább az előbbit használom, mert már második napja, hogy stabilabbnak érzem magam az elözö napokhoz képest, de nagyon fáj a fejem, és néha be is zsibbad erősen.

Mi lehet ez a betegség? Ennek köze van a Meniérehez?

Lehet, hogy mar paran olvastatok a hozzaszolasom, ezen belul a tortenetem, de leirom meg egyszer, mert segiteni szeretnek nektek.

Kb. 3 evvel ezelott utaztam repulon, amikor hirtelen egy iszonyu eles fajdalom indult el a nyakamtol felfele lassan, egeszen a fejem bubjaig a bal oldalon. Ez kb. 15 mp-ig tartott. Rettenetesen megijedtem, mert ilyet meg soha nem tapasztaltam, de utana semmi nem tortent. Talan egy fel evvel kesobb eszrevettem a bal szememen, hogy homaly fuggony szaladgal, ami ugyan nem rontotta a latasom, de rettento zavaro volt. Elmentem a szemeszetre, a doki azt mondta, hogy ez elmulik majd magatol, adott egy fel dioptriaval erosebb kontact lencset, es ennyi. Akkor igaza volt, mert elmult, de egy jo evvel kesobb ugyanez jelentkezett, es akkor mar vert talalt a szemem mogott. Elmentem specialistahoz, aki azt mondta, hogy semmifele halyogom nincs, teljesen egeszseges a szemem, csak lusta. De ez mar egy eve van, es nem mulik. Emellett sotetben ha balra nezek, eles villamokat latok. Ezzel osszekapcsolodva ugyanebben az idoben jelentkezett a fulproblemam is, de olyan szinten, hogy ultem a komputeremnel, egyszercsak ereztem, hogy erosen szedulok. Gondoltam, majd elmulik, de mikor felalltam, elestem, majd amikor felkapaszkodtam, annyira szedultem, hogy azonnal rohannom kellett a wc-re, mert elkezdtem hanyni megallas nelkul. Remultem hivtam a ferjem, aki elvitt azonnal az orvoshoz, kaptam egy szedules es hanyas elleni injekciot, es hazakuldott a doki. Iszonyu migrenjeim jelentkeztek ezutan, de mindez csak a bal oldalon. Ket honap mulva megint elojott a szedules, visszamentem a dokihoz, aki elkuldott egy ful specialistahoz, aki azt mondta, hogy fogalma sincs, hogy ez mitol van, a fulemben van folyadek, es csinaljak “fulgyakorlatot”. Na ez segitett is ugyan, mert a folyadek elment a fulembol, a szedules megszunt, de ezutan tobb, mint egy evig szinte pontosan 2 havonta a szedules, hanyas megint elojott, vezetni nem tudtam, maszkalni sem, csak a fekves vagy egyhelyben ules segitett. Mindenkitol probaltam tanacsot kerni, elmentem egy masodik fuleszhez is, aki azt mondta, hogy Meniere szindromam van, ami azt jelenti, hogy akkor mondjak ezt, mikor fogalmuk sincs, mi a bajod. O sem tudott semmi mast mondani, csak azt, hogy ne igyak koffeines kavet, szodakat, meg csokkentsem a so bevetelemet, ne igyak alkoholt. Addig is eleg so mentesen etkeztem, szinte alig iszom alkoholt, szoval egyedul a koffein /naponta egy kavet ittam addig is, szoval nem vittem tulzasba/ maradt, amit elhagytam. Nem tudom, hogy ez segitett-e, mindenesetre azota is betartom, aminek mar egy eve. De ami szerintem igazan segitett, az a fulgyertya volt. Valakitol hallottam, hogy teljesen telmeszetes mehviaszbol keszult dolog ez, szoval semmilyen kemikalis anyag nincs benne, aminek nagyon orultem, mert mai napig is utalom a gyogyszereket. Szoval kiprobaltam, es ha hiszitek, ha nem, azota teljesen elmult a szedulesem, hanyingerem, fejfajasom, egyedul a szemhomaly maradt meg, aminek lehet, hogy nincs is koze az egeszhez. 2-3 naponta csinalom, mert ha kihagyom 4-5 napig, erzem, hogy azonnal visszajonne a szedules, de ahogy megcsinalom, teljesen elmulik. Mindenkinek csak ajanlani tudom, mert visszahozta a normalis eletvitelemet, egeszseges vagyok, jol erzem magam. Probaljatok ki, es szeretnek hallani azok felol, akiknek segitett, azoktol is, akiknek nem, mert ugy tanulunk mindenbol, ha velemenyt valtunk.

Kivanom, hogy aki kiprobalja, mindenkinek segitsen.

Udvozollek benneteket: Marianna

Köszi a választ!

Másnap a férjem szólt a szomszédban lakó doktornőnek ,ő vitt el az Országos Baleseti Intézetbe, egy hét kivizsgálás MR CT, a vége Vertigó. A tünetek két hét alatt enyhültek Betaserc szedése mellett majd ahogy többet mertem mozogni elmúltak, azóta kétszer volt de nem olyan erősen és magamtól rájöttem ha mozgok akkor ennyhül majd elmúlik. Most amikor ezt a levelet írom ismét forog a világ és egy órával ezelőtt még sirdogáltam, aztán feljöttem a netre és megtaláltam ezt az oldalt és most olvastam el pontosan mi is történik velem és ha jobban nem is vagyok, de legalább tudom hogy van aki érti és tudja mit érzek, és ha minden igaz túl fogom élni:) Van segítség ? Kérlek titeket írjátok meg milyen gyakorlat segíthet!!! Menjek fülészetre vagy felesleges ?

Köszönöm . Nyanya

1.) Kívánjuk annak, aki ezt a tünetegyüttest “jóindulatúnak” nevezte, hogy kóstoljon bele! Avagy miféle jóindulat az, mely az embert megfosztja alapvető igényétől, hogy uralja – legalább fizikai! – helyzetét? Még az “ártalmatlan” is enyhe kifejezés! Jó, jó, tudom, hogy alapvetően nem”ront el” semmit a fizikai szervezetben, de ezen felülemelkedni, amikor az ember szenved, mint a kutya…!!! Nem semmi!

2.) Mi az, hogy “helyzeti”??? Az ember minden  helyzetében (még fekve, becsukott szemmel is) úgy forog, mintha most szállt volna ki egy ringlispilből. És ez a “most”, az állandósul.

3.) Marad a “szédülés” szó. Még ez se pontos igazán, mert az emberek szédülés alatt sokmindent értenek. És az orvosok úgyszintén. Én “egyensúlyi zavar”-nak nevezném, jobb híján. De egyáltalán nem biztos, hogy maga az egyensúlyi szerv valamilyen elváltozása okozza, tűnjön ez bármennyire logikusnak. Ezek a kristály-összeragadások hipotézisek, boncoláskor még nem találkoztak vele.

Térjünk rá az én esetemre, hogy mindezeket megalapozzam.

1979-ben kezdődött nálam (vagy nekem?) úgy, hogy egy fotelben ültem, melynek háttámlája pont a nyakamig ért. Anyám szólt hozzám a hátam mögül, s én úgy feleltem neki, hogy hátrahajtottam a fejem a támlára. Mire újra függőlegesbe hoztam a fejem, már forgott a szoba, a berendezés, minden, amire ránéztem. A TV-kép folyvást elúszott balra, de valahogy mindig visszakerült, hogy újra elússzon. És minden ezt csinálta -, aki volt benne, tudja, miről beszélek. Emberek, 43 éves voltam! Egyedül neveltem a lányom, dolgoznom kellett -, és mentem is. Szerencsére két utcasarokra laktam a munkahelyemtől, és tervezői munkát végeztem. Kerítésbe kapaszkodva mentem be, és jöttem haza, közben úgy nézhettem ki, mint egy részeg. Ha busszal mentem valahova, és a busz kanyarodott, már rég visszatért az egyenesbe, én még mindig kanyarodónak éreztem. Az össz-érzés az volt, hogy “jaj, felborulunk!” Csak néztem, hogy a többiek miért nem pánikolnak?

Szerencsére hányingerem nem volt, illetve semmi betegség-érzet nem társult hozzá. De végül is csak betegállomány lett belőle, mert életveszélyes volt egy egyszerű úttesti átkelés is. Nyolc hónapig tartott, öt kórházban voltam, kezeltek értágító infúziótól kezdve mindennel, de sem az okot nem tudták, sem a megoldást. Legszívesebben ráfogták volna az idegeimre, ha az otoneurológiai vizsgálat (az a vízzel fület bombázós) ki nem mutatta volna a szemrezgésekkel, hogy ez valóságos egyensúly-vesztés, ami a fülben lévő egyensúlyi szervet illeti. (Mert annyi mindennel egyensúlyoz még az ember, a talpával, szemével stb.)

Aztán úgy múlt el, ahogy jött, hirtelen. Nyolc hónapos “fennforgás” után. Éppen semmi kezelést nem kaptam – mert a tüneti gyógyszereket be se szedtem soha, pontosan tudni akartam, tart-e még, vagy sem.

Micsoda megkönnyebbülés! Persze, a félelem, hogy bármikor újra előjöhet, az bénító! Ilyen megalázó, kiszolgáltatott helyzet, és az ember semmit nem tehet! Mondanom sem kell, a fejemet soha többet nem hajtottam hátra, még csak fel se nézek valamire. Meggyőződésem, hogy ez ugyanolyan dolog a nyaki csigolyák közt, mint a lumbágó a deréktáji csigolyáknál: becsípődik egy ideg, a mellette lévő izmok begörcsölnek, és vagy a vérellátását, vagy az idegi vezérlését gátolják az egyensúlyi szervnek.

Megmondom, miért vagyok ebben biztos! Amitől féltem, két héttel az elmúlása után bekövetkezett: újra elkezdtem szédülni. Nem olyan hevesen, de határozottan ugyanaz volt. A nyakszirtem “beállt”, forgatni se mertem/tudtam a fejem. Sírva fakadtam, nem tagadom. A lányom éppen főiskolai vizsgájára készült, felültem a mögötte lévő heverőre, és tehetetlenségemben ölembe vettem a lábamat, s hogy legalább a nyakmerevségtől megszabaduljak, elkezdtem masszírozni a tarkó “helyét” mindkét lábamon. Nem vagyok egy megszállott talpmasszázs-buzgó, nem is végzem szabályosan (először a vesék pontját, stb…), de egy-két dolognál bejött már, úgyhogy ha nem is hittel, csak úgy elfoglaltságként, elkeseredésemben csináltam.

Tíz perc se telt le még, valamit mondott a lányom, s mivel háttal volt, nem értettem. Ösztönösen odakaptam a fejem, mert én is oldalvást ültem, és kérdeztem: Mit mondasz? De még válaszolni sem tudott, mikor leesett a tantusz: Mozog a fejem!… Jé, elmúlt a nyakmerevség!… Jé, és a szédülés is elmúlt!… Úgy forgattam a fejem, mint egy eszelős, de nem jött elő újra!

Ez volt csak az igazi megszabadulás!

Indián-táncot jártunk a leányzóval örömünkben! Azóta is, ha elkezdődik (egyre ritkábban), csak ölembekapom a lábam, 5-5 perc, és semmi!

Ajánlom mindenkinek, próbálja ki! Csak azért nem írom itt le a masszázs helyét, hogy nehogy szakszerűtlen legyek. Lehet kapni könyveket, de még itt a neten is biztosan tele van irodalommal róla.

Jobbulást Mindenkinek!!!