Persze rögtön elkezdtem alternatívákban gondolkozni, nem igazán akartam kivetetni szegény epémet. Találtam is irodalmat epekőzúzásról és epekőoldásról. A zúzást fókuszált ultrahanggal teszik, és homokká porlasztják a köveket, amelyek aztán elvileg természetes úton távoznak. Érdekes volt, hogy a módszert javasló cikkek viszonylag régiek (80-as, 90-es évek eleje), azután már nem nagyon írnak róla.

Gyógyszeres epekőoldásra az angolul Ursodeoxycholic Acid (UDCA), patikában pedig pl. Ursofalk vagy Ursodiol névre hallgató természetes epesavat használják. Ez emberben is előfordul, de kisebb mennyiségben. Elolvastam, hogy ez az epesav csak az esetek 40%-ában használ, nagyon lassan (akár két évig kell szedni), és akkor is csak bizonyos feltételek megléte esetén (viszonylag kicsi, nem meszes kövek). Ráadásul, az esetleges feloldódás után nagyon gyakori (több, mint 50%), hogy visszajönnek a kövek. Újra elmentem a belgyógyászhoz ezeket megbeszélni. Ő nem javasolta ezeket, de megerősítendő vagy cáfolandó beutalt gasztroenterológushoz is. Mindketten azt mondták, hogy ne gondolkozzak ilyen alternatívákban, ha nincs panasz, nem kell az epekővel foglalkozni (van akinek abszolút nem okoz panaszt és csak a boncoláskor találják meg), ha pedig van panasz, érdemes kivetetni, a most használatos laparoszkópos eljárás gyors és kicsi a kockázata.

A gyógyszeres kezelés szerintük sem hatékony, különösen az én kőméretemmel, ráadásul az oldódó kövek kis méretűvé válhatnak, azok pedig szeretnek az epevezetékbe beszorulni vagy a közeli hasnyálmirigy vezetékét eltorlaszolni és ezzel veszélyes hasnyálmirigy gyulladást okozni. A zúzást már nem nagyon csinálják epekő esetén mert magának az erős behatásnak lehetnek mellékhatásai (vérzés, stb.) de leginkább ugyanúgy az esetleges pici törmelékdarabok gondokat okozhatnak. Ráadásul, ugyanúgy, mint a gyógyszer esetén, az epekő könnyen visszajön, és kezdhetnénk mindent elölről. Egyébként epekőzúzást, legalább is az internet alapján egy budapesti kórházban végeznek csak. Link: egy mai vesekőzúzógép gyártói prospektusa itt látható.

Az epeköveket azért érdemes kivetetni, mert (1) fájhatnak, (2) főleg a kisebbek elzáródásokat és így nagyon veszélyes, akár halálos hasnyálmirigy gyulladást okozhatnak, illetve (3) hosszú távon, különösen ha az epehólyag fala megvastagszik és megkeményedik, epehólyagrákot is okozhatnak. A kivétel kockázata pedig maga a műtét, és hosszú távon a vastagbélrák kockázatának akár húsz százalékos növekedése. Ez ijesztőnek hangzik, de úgy kell érteni, hogy ha a vastagbélrák kockázata három százalék, ami kb. igaz lehet, persze egyénenként változó akkor az 3,6% lesz. Persze erről is rengeteg olvasnivalót lehet találni. A vastagbélrákot nagyon sok más tényező is befolyásolja, például csak ha valaki egyébként egészségesen étkezik (sok rost, stb.) máris kisebb. Ezért ettől nem különösebben félek.

Mindenesetre a várakozás mellett döntök, és titokban reménykedek, hátha a Rowachol is feloldja a köveket. A reményeket kicsit csökkenti, hogy röntgenen látszik egy kisbabnyi folt, ami egy meszes kőre utal…
Fél év múlva következő ultrahang: …benne több 5-10 mm átmérőjű echodens képlet látható hangárnyékkal. Na most mi van, először rosszul látták, most látták rosszul, vagy oldódtak?? Tovább reménykedek és szedem a Rowacholt. Év végén újabb ultrahang: … a cholecysta [epehólyag] kp. telt, fala 3,8 mm vastagságú hyperreflectív, lumenében számos 8-12 mm nagyságú echodens képlet igazolható hangárnyékkal. Az ultrahangos orvosnő műtétet javasol. Gondoltam, ha már számos kőről beszélünk, és a hólyag fala is vastagodik, ebben lehet valami. Bejelentkeztem a gasztroenterológushoz, aki a tünetek (rendszeres enyhe és ritka erős fájdalom) illetve az ultrahang alapján javasolta a műtétet.

forrás:http://epemutet.freeblog.hu

A BIRODALOM VISSZAVÁG

Mese felnőtteknek

Bevezetés

Andor már nem volt mai gyerek. Erről tanúskodtak a korára jellemző ráncokon és ritkuló őszes haján kívül a testén található operációs varratok és sportsérülések okozta hegek is. Hasonszőrű társaitól az különböztette meg őt, hogy mindegyik sérülésének történetébe bele tudott csempészni valami kis vidámságot, és ezeket a történetecskéket kis szösszenetek formájában le is írta.

Az előzmények

Utolsó története a gonosz birodalmának vezérével, a fájdalom lézerkardjával harcoló Darth Dolorral szembeni harcáról szólt:
A Gonosz nem elégedett meg hősünk egyik testét védő végvárának epekővel történő lerombolásával. Újból támadásba lendült, és lézerkardját vírusokba mártva szinte elviselhetetlenül nagy fájdalmakat okozva, beledöfte Andor védtelenül maradt oldalába. Andor kórházba került. Itt szövetségesekre lelt az orvosokban, akik antibiotikumot tartalmazó infúziók tömkelegét bocsájtották a rendelkezésére. Mint ahogy anno a várvédő egri nők öntötték a szurkot a törökök nyakába, úgy használták az antibiotikumokat a vírusokkal szemben, akiket ez a harcmodor váratlanul ért és ez a halálukat okozta. Pusztulásukkal kialudt a lézerkard fénye, az erő kiszállt belőle, a penge visszacsusszant a helyére. Darth Dolor csúfos veresége után visszavonulásra kényszerült.

1.

D.D. nem tudott beletörődni a kudarcába. Alig több mint egy fél év telt el azóta, és ez alatt az idő alatt újabb és újabb terveket szőtt, melyeknek egyetlen célja volt: hogyan lehetne kiköszörülni a Birodalmon esett csorbát. Aztán az egyik villámlással és viharos széllel érkező éjfél trónszerű székében hátradőlve találta őt, amint arcán gonosz mosollyal az asztalán fekvő fekete dosszién pihentette a tekintetét.  Ez rejtette a tökéletesnek látszó haditervet. Fedőlapjára régi korokat idéző írással, halálfejes iniciáléval rá volt írva a fedőnév: A birodalom visszavág.   Harcának fő eszközéül a már egyszer jól bevált epekövet szemelte ki. Észrevétlenül, - a követ apró darabokra porlasztva egy-egy jó, bőséges ebéd ízletes falatjába rejtve juttatta el a hadszíntérnek kijelölt epevezeték bejáratához. Itt, - ezek elhagyva a ”járművüket”- kis szabadcsapatokba tömörültek és várták a támadásra indító vezényszót. D.D. tanult a vírusok pusztulásából, ezért, hogy megakadályozza  csapatának valami folyadékkal, vagy gyógyteával való kiűzését, a szabadcsapatokat három nagyobb egységbe tömörítette, és várta a kedvező alkalmat a támadásra.

2.

Persze, ilyen csapatmozdulatokat nem lehet észrevétlenül végrehajtani. Ezek rövid, pillanatokig tartó, de határtalan fájdalmakat okoztak hősünknek. A határviták elkerülése végett, - békés megoldást keresve, - az ilyen ügyekben hivatalos szervhez, a család belügyeiben jártas doktorhoz (nem jogász doktor) fordult. Gondolta, hogy nyugodtan megbízhat a nyugdíj korhatárt régen átlépett aranyos doktor néniben, akinek munkáját átvették a gépek, (vérnyomásmérő, személyi nyilvántartó és receptíró), és így vélhetőleg rengeteg ideje maradt a betegségek tanulmányozására, azok gyógyítására. Történelmi ismeretének alapját olyan tankönyvekből szerezte, melyek utolsó lapjai - a szomorú végű Első Világháború ismertetésével fejeződtek be. Ennek az eseménynek a tanulmányozása hobbija lett, sokat tanulmányozta az idevágó irodalmat. Így nem lehet csodálkozni azon, hogy Andor panaszát meghallgatva, azonnal az első, Ypernnél végrehajtott, sok halottat követelő gáztámadás jutott az eszébe.
- A gázok! Igen a gázok, mondta még egyszer. A hasüregben képződő gázok nyomása okozza a panaszokat. Fölírt egy gyógyszert, melynek szedése szerinte megakadályozza a gázok képződését, és az élet ennek beszedése után ismét vidáman folyhat tovább a megszokott mederében. Andor szívta a fogát, amikor kiköhögte a méregdrága, vény nélkül beszerezhető, 50 db apró, aranyszínű, átlátszó kapszula árát a patikában. Hazaérve a határviták gyors megoldásának reményében azonnal bekapott egyet ezekből a göbecsekből.
D.D. határon felsorakozott seregéhez nehezen jutott el az utánpótlás. Ezért nagyon megörültek, amikor naponta háromszor, váratlanul, osztályon felüli minőségű étkezéshez jutottak; a kapszulákhoz. Szinte kihallatszott a bendőből, a jóízű csámcsogásuk hangja. Így felerősödve már semmi akadálya nem volt a támadás megkezdésének. D.D. egyeztette az epekövekkel a támadás időpontját: Vasárnap, 22.00 óra. Tudta, hogy ebben az időpontban csak a túlterhelt éjszakai orvosi ügyelet van készenlétben, ezért tervének sikerét látszólag semmi sem kockáztatta.

3.

A támadás a megadott időpontban, másodpercnyi pontossággal megkezdődött.. Andort a számítógépe mellett érte az első roham. A támadás olyan heves volt, hogy a fájdalomtól elsötétedett előtte a  monitor képe, noha az nem is volt kikapcsolva. Kétségbeesve hívta segítségül a konyhafiókban tartózkodó, vészhelyzet esetén munkába állásra kötelezett ”Orvosság” címen bejegyzett örző-védő fiókbabetéti társaságot. Ki is küldtek két kigyúrt, Nospa nevű szamurájt, avval a szöveggel: „Nézzétek meg, mit nyavalyog már megint az a hipochonder főnök”. Andor nagy nehezen – egy kis vízzel ellátva őket, - hátha megszomjaznak – leküldte őket a bendőjébe, hogy csináljanak rendet, szüntessék meg a fájdalmat. Mikor beléptek az epevezetékbe, a birodalmiak egy pillanat alatt úgy eltaposták őket, mint a lováról leesett indián vadászt a megvadult bölénycsorda. D.D. ezt látva, harsányan fölkacagott. Ez a kacagás irodalmi szabadformába való átültetés után a helyszínen is hallható volt, - magyar hangját Andor (f)ordításában élvezhették a szomszédok. A hullámszerűen érkező fájdalom mélypontjait kihasználva, hősünk a szülő nők által a tolófájdalom kivédésére használt szapora légzéstechnikával próbálta szenvedését csökkenteni, - hiába. A kisbabát váróknál se jön be többnyire ez a módszer, hát akkor mit várhatunk el egy pasitól? A földön összekuporodva a szájmagasságában elhelyezkedő dohányzóasztal lapját kezdte el rágni, hátha az segít. Mikor a keményebb pozdorja réteghez ért, és a kínjai nem hogy csökkentek volna, hanem növekedtek, föladta.
-  Hívd az orvosi ügyeletet, nyögte a mellette álló, kezét tördelő feleségének. Kétségbeesve, az ablakot kinyitva várták a ház elé érkező autó fékcsikorgását, és az ajtócsapódás hangját. Az átlagos várakozási időnél hamarabb, egy negyed óra múlva belépett a fiatal mentőorvos, kísérőjével. Miután Andor csak jajgatni tudott,a feleségére hárult a horrortörténet elmesélése. A doki nem sokat vacakolt, hívta a mentőket, - heveny vakbélgyulladás, - hangzott a varázsszó, amelyre minden mentős haladéktalanul a mentőkocsijához rohan, hogy megmentse a páciens életét. Még egy kötelessége volt, egy olyan tűt beleszúrni a vénába, amin keresztül azonnal infúziót kaphat a beteg. Nos, aki háborús filmeket szokott nézni, annak nem ismeretlen az a látvány, amikor a levegőben, a légelhárító ágyúk lövedékeinek robbanását jelző fehér pamacsok közt, bombázórepülők szállnak. Ritkán el is szoktak találni egyet-egyet.. Andor a karjára pillantva, hasonló képet látott. Már öt fehér pamacs, azaz leukoplaszttal leragasztott fehér lapocska igazolta, hogy itt a földön egy orvostanhallgatónak legalább olyan nehéz egy vénát eltalálni, mint a légvédelemnek a 10 000 m magasan repülő Liberátort.
- Majd a mentősök - mondta, és abbahagyta a kísérletezést a doktor. Összepakolta a fölszerelését és így várta be a mentők érkezését. Andor kínjai mellett meg se érezte ezeket a „szúnyogcsípéseket”. Gyorsan bepréselte magát a mentőautóba, amely elindult vele a boldoggá avatása után hamarosan szenté előlépett szerzetesről elnevezett kórházba. Bár az autóból látta, most nem tudta élvezni az éjszakai főváros fényeit. Legfőbb kívánsága csupán csak annyi volt, hogy olyan helyre kerüljön mielőbb, ahol szövetségeseket talál kínjainak enyhítésére, és a rossz kiűzésére.

D.D. elégedetten nyugtázta ellenfele megfutamodását. Győzelem! Győztem! -    ujjongott! Előhúzta a lézerkardját, amelynek nyeléből vakító fényt árasztva, kiugrott a pengéje. A birodalom visszavágott!

4.

Andor eközben a kórház sebészetére került, és csakhamar az ügyeletes orvos áldozati asztalán találta magát. Itt alkalma volt eljajgatni a nevét, lakcímét, panaszát, aminek valóságáról néhány gyomorra mért nyomással a vizsgáló orvos is meggyőződhetett. Hősünk kapott egy fájdalomcsillapító injekciót, majd a házi mentőautóval elvitték a röntgen osztályra, abból a célból, hogy felderítsék az ellenség állását és létszámát. A felszabadító háború ezzel kezdetét vette.

D.D.-t annyira elbizakodottá tette a látszólagos csatanyerése, hogy alig tett valamit a biztonsága érdekében. Mikor hírt kapott a fájdalomcsillapító injekció becsapódásáról, csupán annyi történt, hogy elrendelte a körkörös védelmet. Ennek az volt a lényege, hogy az eddigi három - fájdalom okozása céljából föl-le masírozó - epekőből egyet-egyet az epevezeték két végére parancsolt, a középső egyedül maradt kőnek meg továbbra is a fájdalom fenntartásán kellett ügyködnie. Az álcázásról teljesen megfeledkezett, és ez nagy hiba volt, mert az UH vizsgálat gyanús foltként észlelte az epeköveket.
Andort ezután az éjszakás Szent Kristófra bízta az orvos, aki hősünket olyan szeretettel emelte fel, a nyakát átkarolva, ahogy azt egy anya teszi, amikor először veszi kezeibe újszülött gyermekét. Kocsira rakva elszállította a kórterembe, ágyba fektette, és miközben az ablakon keresztül, a hold előtt vonuló felhők csodálatos árnyjátékában gyönyörködött bekötötte a vénába azt az ominózus tűt.
Másnap aztán megjelent Andor ágyánál szövetségeseinek vezérkara, más szóval a nagyvizit. Az éjszakai felvételeket kiértékelve kidolgozták a haditervet. Ennek lényegét a következőkben foglalhatjuk össze:
a)    Andor orrán keresztül egy szondát kell ledugni a gyomrába, mely elszívja a táplálékot az ellenség elől, ez a felperzselt föld címen is ismert hadmozdulat. Ez egyben sajnos kizárja annak lehetőségét, hogy hősünk bármilyen ételt, vagy italt magához vegyen.
b)    Vérvételből nyert laboratóriumi adatokkal ellenőrizni kell az ellenséges harci cselekmények esetleges beindulását és hősünk hadrafoghatóságát.
c)    Hogy valami vére is maradjon a betegnek, és ne haljon éhen, töménytelen tápoldatos infúziót kell kapnia, aminek az is a feladata, hogy a szélső epekövekre nyomást gyakorolva, azokat a középső mellé kényszerítsék, és   annak mozgási lehetőségét megszüntetve véget vessenek az Andort kínzó fájdalmaknak.
d)    Ezután a belgyógyászat gasztroenterológia néven ismert modern haditechnikája segítségével, harcra kell kényszeríteni a betolakodókat, és a ERCP fedőnevű csodafegyverrel végezni kell velük. Ezt az eljárást a köznép egyszerűen csak gyomortükrözésnek nevezi.
Négy napig tartott a csatára való fölkészülés, az ötödik napra lett kitűzve a hadműveletek beindítása. Észbe kapott erre D.D. is. Gyors szabotázsakciót szervezve sikerült megrongálnia a kórházi ERCP-t. De ezzel csak késleltetni tudta az elkerülhetetlent. Egy szent hölgy nevét viselő kórházba áttelepítve a hadszínteret, az ottani ERCP-vel kellett megvívnia a végső ütközetet.

5.

Andor nem akart gyávának látszani, amikor a harcba indult. Ezért a gyomortükrözés előtti napon megnézte a Rambó-I című filmet. Megpróbálta a fájdalmakat jajszó nélkül viselő hős elszánt arckifejezését és viselkedését magában rögzíteni. Majd a várvédő Zrínyi Miklós jutott az eszébe, aki a legszebb ruháját magára öltve, zsebébe aranypénzt dugva, maradék katonáival kitört a törökök által ostromlott égő várából, vállalva a hősi halált. Ez annyira föllelkesítette őt, hogy másnap reggel ő is fölvette a legszebb, lila-piros csíkos pizsamáját, a zsebébe a vészhelyzet kivédésére gondolva néhány WC papírt dugott. Mást nem, mivel nemhogy aranya, de még egy kanyi vasa sem volt. Nagy elszántsággal, gyalog indult el a „csata” színhelyére.
Belépve a terembe körülnézett. Szeme azonnal megakadt egy áldozataira váró, egész helyiséget betöltő transzformeren. Nem sok ideje maradt a bámészkodásra, mert belépett az asszisztensnő, aki mögött nagy csattanással becsapódott az ajtó. Hősünk összerezzent az éles hangra, ekkor jutott el a tudatáig, nincs többé menekvés, a kihívást vállalnia kell.
- Feküdjön föl az ágyra! - hallotta az ellenszegülést nem tűrő parancsszót. Andor ekkor vette észre, hogy három lépcsőfokon kell fölmásznia, hogy elérje a gépezetben elhelyezett, paplan és párna nélküli fekvőhelyet. Miután elhelyezkedett, megkezdődött a kihallgatása.
- Van fogprotézise? - jött az első kérdés.
- Nincs! Miért, talán itt lehet kedvezményesen egyet vásárolni?
- Ne viccelődjön, kérem! – hallotta a rendreutasítást, majd tovább folytatódott a vallatása. Közben megérkezett a helyszínre a hadműveletet vezető főorvos. Fölvett a sarokból egy körülbelül 4 m hosszú, ½ colos locsolótömlőt.  Andor körülnézett. Növekvő félelem töltötte el, amikor látta, hogy a teremben semmiféle locsolást igénylő növényzet nincs. Ezt kell tehát lenyelnem, gondolta magában kétségbeesetten.
- Kap valami krémbevonatot a cső külső, szájba kerülő része? – kérdezte félénken a főorvostól.
- Igen! – hangzott a rövid válasz.
- Van valami ízesítése a krémnek? - kérdezte egy kicsit fölbátorodva a jó hírtől – mert én a téliszalámisat nem szeretem! Választ nem kapott, csak egy szájfeszítő protézist, a szájába, így többet nem tudott kérdezni. Ez a műanyag szerkentyű volt hivatva arra, hogy megvédje a csövet a szétharapástól. Bizonyára attól tartottak, hogy az előzetesen koplalásra ítélt beteg, egy harapásnyi gumicsővel próbálja meg mardosó éhségét csillapítani.
Az asszisztensnő kegyes volt Andorhoz. A keresztfán szenvedő Krisztus Urunk is kapott egy ecetes spongyát szenvedése könnyítésére. Ehhez hasonlóan ő is kapott egy érzéstelenítő spriccet a torkába és útjára indulhatott a gumicső is a bendőjébe. A belek csavarodását követő cső, minden irányváltása nagy kínokat okozott, útját fájdalmas nyögések kísérték. De jajszó nem hagyta el ajkait! Nem hozott szégyent példaképére, Rambóra!
Végül a cső megérkezett a beleken átvezető kacskaringós útján a munkahelyére. A nagy szenvedésnek vége volt. Andornak így egy kis pihenő jutott, feje mellett függőlegesen kinyújtott karjára hajtva a fejét, érdeklődéssel figyelte az asszisztensnő és a főorvos munkáját. Valami műszert igyekeztek a csőben lejuttatni, és eközben hangosan irányították egymást, most jobbra, most balra, előre - hallotta, és ezeket az irányváltásokat a gumicső is követte, ide-oda rángatva hősünk fejét. Ezek biztosan csocsóznak a képernyőt nézve - ötlött föl benne. De aztán hirtelen egy gyíkocska ficánkolását észlelte a gyomrába. Hazudott volna, ha azt mondja, hogy ez a gyíkocska nem okozott fájdalmat neki, de hát mi volt ez a csőledugáshoz képest! Közben a főorvos megdicsérte a gyíkocska munkáját asszisztensnőjének.
- 3 db 7 mm-es epekövet vadászott össze maradék nélkül, az epevezetékben - mondta. Egy csusszantás, és a cső kint volt a szabadban.
Ez az utolsó ténykedés kioltotta a küzdelmet szorongva néző D.D. kezében a lézerkard fényét, a penge olvadt gyertyaként ráfolyt a markolatra. A gonosz újra vesztett. Bebizonyosodott a régi bölcsesség; egy csata megnyerése kevés, a háborút kell megnyerni. És ez most megint hősünknek sikerült!
- Leszállhat, végeztünk, hallotta az elbocsájtó szép üzenetet. Andor lányos zavarában a lépcsőket elkerülve akart leszállni az másfél méter magas ágyról. Szerencséjére már ott volt a betegszállító, aki gyorsan elkapta őt. Hősünk már teljesen magánál volt. Megkérdezte megmentőjét:
-  Én tolom a kocsit, vagy maga?

6.

Andor meglepően jól átvészelte a megpróbáltatásokat. Lassan visszatért az étvágya is, ami a sok vénán keresztül kapott lé után nem is volt csodálható. Épen nagy élvezettel egy zsemlét kezdett majszolgatni, aminek belsejét kikaparta, és megtöltötte a reggelire kapott háromszögletű sajttal. Ekkor lépett be a kórterembe életének további menetét meghatározó szőke bombázó. Andor meglepetten nézte a belépő szépséget. Ilyen ápolónőket csak a szívsebészeten szoktak alkalmazni, - jutott eszébe, - hogy a szívműtéten átesett betegeknek megjöjjön az életkedve. Megdobbant a szíve, amikor a nő az ágyához lépett, és szelíd mosollyal az ajkán bemutatkozott.
-   Én vagyok a diétás nővér. Gemkapoccsal összefűzött, három oldalas iratot tett Andor éjjeli szekrényére.
-  Ezt kérem olvassa el gondosan, és szigorúan tartsa be a bennfoglalt utasításokat. Sokatmondóan ránézett Andorra és búgó hangon megkérdezte:
-  Van valami kérdése? Andorban fölötlött egy megoldhatatlan; hogy lehetnék most egy pillanat alatt negyven évvel fiatalabb? Így ezt a kérdést magában megválaszolva, csak a fejét rázta tagadólag. A jelenség erre balra el, végleg eltűnt. az életéből.

Hozzákezdett az irat tanulmányozásához. Föltűnt neki, hogy az oldalak egy függőleges vonallal két részre vannak osztva. A baloldali részben egy-két szó lézengett, a jobboldali rész olyan sűrűn volt teleírva, hogy csak közelről nézve lehetett elolvasni. A baloldali rész azoknak az ételeknek a nevét tartalmazta, melyeknek fogyasztása megengedett, a jobboldaliban pedig azokét, amelyeknek fogyasztása tilos. Andor rögtön a szemétbe dobta az előbb még jóízűen falatozott töltött zsemlét, mert az írás szerint csak másnapos zsömlét szabad neki fogyasztania sovány sajttal.
Délután bejött a felesége, hogy hazavigye a már nem használt tárgyakat, mert másnapra hősünk megkapta a hazatérésre az engedélyt.
-   Mit főzzek neked holnap ebédre, - kérdezte a férjét kedveskedve. Andor bánatos arccal csak ennyit mondott:
- köménymagos levest, és sárgarépa főzeléket pirítóssal. Utána egy fél, hámozott almát, és buborék nélküli csapvizet kérek – egészítette ki a rendelését.

__.__

   Andor nem akart gyávának látszani, amikor a harcba indul. Ezért a gyomortükrözés előtti napon megnézte a Rambó-I című filmet. Megpróbálta a fájdalmakat jajszó nélkül viselő hős elszánt arckifejezését magában rögzíteni. Majd a várvédő Zrínyi Miklós jutott az eszébe, aki a legszebb ruháját magára öltve, zsebébe aranypénzt dugva maradék katonáival kitört a törökök által ostromlott, égő várából, vállalva a hősi halált. Ez annyira föllelkesítette, hogy másnap reggel ő is fölvette a legszebb, lila-piros csíkos, - pizsamáját, a zsebébe a vészhelyzet kivédésére gondolva néhány WC papírt dugott, mást nem, mivel nemhogy aranya, de még egy kanyi vasa sem volt. Ilyen elszántsággal, gyalog indult el a „csata” színhelyére.

   Belépve a terembe körülnézett. Szeme azonnal megakadt egy áldozataira váró, egész helyiséget betöltő transzformeren. Nem sok ideje maradt a bámészkodásra, mert belépett az asszisztensnő, aki mögött nagy csattanással becsapódott az ajtó. Hősünk összerezzent az éles hangra, ekkor jutott el a tudatába, nincs többé menekvés, a kihívást vállalnia kell.

  - Feküdjön föl az ágyra! – hallotta az ellenszegülést nem tűrő parancsszót. Andor ekkor vette észre, hogy három lépcsőfokon kell fölmásznia, hogy elérje a gépezetben elhelyezett, paplan és párna nélküli fekvőhelyet. Miután elhelyezkedett, megkezdődött a kihallgatása.

  - Van fogprotézise? - jött az első kérdés.

  - Nincs! Miért, talán itt lehet kedvezményesen egyet vásárolni?

  - Ne viccelődjön kérem! – hallotta a rendreutasítást, majd tovább folytatódott a kihallgatása. Közben megérkezett a helyszínre a hadműveletet vezető főorvos. Fölvett a sarokból egy körülbelül 4 m hosszú, ½ colos locsolótömlőt.  Andor körülnézett. Növekvő félelem töltötte el, amikor látta, hogy a teremben semmiféle locsolást igénylő növényzet nincs. Ezt kell tehát lenyelnie, gondolta magában kétségbeesetten.

  - Kap valami krémbevonatot a cső külső, szájba kerülő része? – kérdezte félénken a főorvostól.

  - Igen! – hangzott a rövid válasz.

  - Van valami ízesítése a krémnek? - kérdezte egy kicsit fölbátorodva a jó hírtől – mert én a téliszalámisat nem szeretem! Választ nem kapott, csak egy szájfeszítő protézist, a szájába, így többet nem tudott kérdezni. Ez a műanyag szerkentyű volt hivatva arra, hogy megvédje a csövet a szétharapástól. Bizonyára attól tartottak, hogy az előzetesen koplalásra ítélt beteg, egy harapásnyi gumicsővel próbálja meg mardosó éhségét csillapítani.

   Az asszisztensnő kegyes volt Andorhoz. A keresztfán szenvedő Krisztus Urunk is kapott egy ecetes spongyát szenvedése könnyítésére. Ehhez hasonlóan ő is kapott egy érzéstelenítő spriccet a torkába és útjára indulhatott a gumicső is a bendőjébe. A belek csavarodását követő cső, minden irányváltása nagy fájdalmakat okozott, útját fájdalmas nyögések kísérték. De jajszó nem hagyta el ajkait. Nem hozott szégyent példaképére, Rambóra!

   Végül a cső megérkezett a beleken átvezető kacskaringós útján a munkahelyére. A nagy szenvedésnek vége volt. Andornak így egy kis pihenő jutott, feje mellett függőlegesen kinyújtott karjára hajtva a fejét, érdeklődéssel figyelte az asszisztensnő és a főorvos munkáját. Valami műszert igyekeztek a csőben lejuttatni, és eközben hangosan irányították egymást, most jobbra, most balra, előre hallotta, és ezeket az irányváltásokat a gumicső is követte, ide-oda rángatva hősünk fejét. Ezek biztosan csocsóznak a képernyőt nézve - ötlött föl benne. De aztán hirtelen egy gyíkocska ficánkolását észlelte a gyomrába. Hazudott volna, ha azt mondja, hogy ez a gyíkocska nem okozott fájdalmat neki, de hát mi volt ez a csőledugáshoz képest! Közben a főorvos megdicsérte a gyíkocska munkáját asszisztensnőjének.

  - 3 epekövet vadászott össze maradék nélkül, mondta. Egy csusszantás, és a cső kint volt a szabadban.

  - Leszállhat, végeztünk, hallotta az elbocsájtó szép üzenetet. Andor lányos zavarában a lépcsőket elkerülve akart leszállni az 1,2 m magas ágyról. Szerencséjére már ott volt a betegszállító, aki gyorsan elkapta őt. Hősünk már teljesen magánál volt. Megkérdezte megmentőjét: én tolom a kocsit visszafelé vagy maga?