Persze rögtön elkezdtem alternatívákban gondolkozni, nem igazán akartam kivetetni szegény epémet. Találtam is irodalmat epekőzúzásról és epekőoldásról. A zúzást fókuszált ultrahanggal teszik, és homokká porlasztják a köveket, amelyek aztán elvileg természetes úton távoznak. Érdekes volt, hogy a módszert javasló cikkek viszonylag régiek (80-as, 90-es évek eleje), azután már nem nagyon írnak róla.

Gyógyszeres epekőoldásra az angolul Ursodeoxycholic Acid (UDCA), patikában pedig pl. Ursofalk vagy Ursodiol névre hallgató természetes epesavat használják. Ez emberben is előfordul, de kisebb mennyiségben. Elolvastam, hogy ez az epesav csak az esetek 40%-ában használ, nagyon lassan (akár két évig kell szedni), és akkor is csak bizonyos feltételek megléte esetén (viszonylag kicsi, nem meszes kövek). Ráadásul, az esetleges feloldódás után nagyon gyakori (több, mint 50%), hogy visszajönnek a kövek. Újra elmentem a belgyógyászhoz ezeket megbeszélni. Ő nem javasolta ezeket, de megerősítendő vagy cáfolandó beutalt gasztroenterológushoz is. Mindketten azt mondták, hogy ne gondolkozzak ilyen alternatívákban, ha nincs panasz, nem kell az epekővel foglalkozni (van akinek abszolút nem okoz panaszt és csak a boncoláskor találják meg), ha pedig van panasz, érdemes kivetetni, a most használatos laparoszkópos eljárás gyors és kicsi a kockázata.

A gyógyszeres kezelés szerintük sem hatékony, különösen az én kőméretemmel, ráadásul az oldódó kövek kis méretűvé válhatnak, azok pedig szeretnek az epevezetékbe beszorulni vagy a közeli hasnyálmirigy vezetékét eltorlaszolni és ezzel veszélyes hasnyálmirigy gyulladást okozni. A zúzást már nem nagyon csinálják epekő esetén mert magának az erős behatásnak lehetnek mellékhatásai (vérzés, stb.) de leginkább ugyanúgy az esetleges pici törmelékdarabok gondokat okozhatnak. Ráadásul, ugyanúgy, mint a gyógyszer esetén, az epekő könnyen visszajön, és kezdhetnénk mindent elölről. Egyébként epekőzúzást, legalább is az internet alapján egy budapesti kórházban végeznek csak. Link: egy mai vesekőzúzógép gyártói prospektusa itt látható.

Az epeköveket azért érdemes kivetetni, mert (1) fájhatnak, (2) főleg a kisebbek elzáródásokat és így nagyon veszélyes, akár halálos hasnyálmirigy gyulladást okozhatnak, illetve (3) hosszú távon, különösen ha az epehólyag fala megvastagszik és megkeményedik, epehólyagrákot is okozhatnak. A kivétel kockázata pedig maga a műtét, és hosszú távon a vastagbélrák kockázatának akár húsz százalékos növekedése. Ez ijesztőnek hangzik, de úgy kell érteni, hogy ha a vastagbélrák kockázata három százalék, ami kb. igaz lehet, persze egyénenként változó akkor az 3,6% lesz. Persze erről is rengeteg olvasnivalót lehet találni. A vastagbélrákot nagyon sok más tényező is befolyásolja, például csak ha valaki egyébként egészségesen étkezik (sok rost, stb.) máris kisebb. Ezért ettől nem különösebben félek.

Mindenesetre a várakozás mellett döntök, és titokban reménykedek, hátha a Rowachol is feloldja a köveket. A reményeket kicsit csökkenti, hogy röntgenen látszik egy kisbabnyi folt, ami egy meszes kőre utal…
Fél év múlva következő ultrahang: …benne több 5-10 mm átmérőjű echodens képlet látható hangárnyékkal. Na most mi van, először rosszul látták, most látták rosszul, vagy oldódtak?? Tovább reménykedek és szedem a Rowacholt. Év végén újabb ultrahang: … a cholecysta [epehólyag] kp. telt, fala 3,8 mm vastagságú hyperreflectív, lumenében számos 8-12 mm nagyságú echodens képlet igazolható hangárnyékkal. Az ultrahangos orvosnő műtétet javasol. Gondoltam, ha már számos kőről beszélünk, és a hólyag fala is vastagodik, ebben lehet valami. Bejelentkeztem a gasztroenterológushoz, aki a tünetek (rendszeres enyhe és ritka erős fájdalom) illetve az ultrahang alapján javasolta a műtétet.

forrás:http://epemutet.freeblog.hu