A fehérvérűség (orvosi használatban leukémia) a vérképző rendszer rosszindulatú megbetegedése, amikor a csontvelőben a vérsejtképzés (leggyakrabban a fehérvérsejteké) folyamata kórossá válik és korlátlan sejtburjánzás kezdődik el. A leukémiák a hematológiai neoplazmák közé tartoznak. Leukémiák minden életkorban előfordulnak. A 20 évesnél fiatalabb korosztályokban az előforduló rosszindulatú daganatos megbetegedésének közel 50%-át a leukémiák képezik. A fehérvérűségnek több fajtáját ismerjük, lehet heveny (akut) vagy elhúzódó (krónikus), limfoid vagy mieloid, és ezeken belül is több alcsoport különíthető el. A kezelés során a fő cél a kóros sejtburjánzás megakadályozása.

A leukémiában észlelt leggyakoribb tünetek a következők: láz, hidegrázás, influenzaszerű tünetek, gyengeség, fáradékonyság, fertőzésekre való hajlam, étvágy és/vagy súlyvesztés, megnagyobbodott, érzékeny nyirokcsomók, lép és máj, vérzékenység, sérülékenység, kis foltos bevérzések kialakulása a bőrben. Gyakori tünetek még a fogíny gyulladása és vérzékenysége, éjjeli izzadás, csont- és ízületi fájdalmak.

A leukémia kezelésének lényege a kórós sejtburjánzás megakadályozása. Ennek eszközei: kemoterápia, sugárkezelés és bizonyos esetekben csontvelőátültetés. A kemoterápia vagy citosztatikus kezelés a sejtosztódást akadályozza meg. A protokollok citosztatikum kombinációkat tartalmaznak a leukémia típusától függően. A gyógyszereket szájon át, intravénásan és/vagy lumbálisan alkalmazzuk. A sugárkezelés leukémia esetén döntően koponyabesugárzást jelent, mely az idegrendszeri érintettséget kezeli vagy előzi meg. Ritka esetben hasi vagy egyéb nyirokrégió besugárzását jelenti. A csontvelőátültetés a leukémia típusától, a rosszindulatúság mértékétől és a betegség fellépésének idejétől (első betegség vagy kiújulás) függ. A csontvelőátültetés javallatát az is befolyásolja, hogy ideális donor rendelkezésre áll-e.