Kedves Veqnor! Sajnálom, hogy beteg vagy, és csak azt szeretném üzenni, hogy épülj fel minél előbb – remélem olyan hamar legyőzöd, vagy hamarabb, mint az előzőt.
Viszont, szeretném ha elgondolkodnál néhány kérdésen, és esetleg, ha nem merült fel, a pszichológusoddal megbeszélni, vagy azzal, akiben megbízol – az idősebb korosztálybeli barátaidra gondolok. A betegséged miatt érzed úgy, hogy képtelen vagy kapcsolatot teremteni, kezdeményezni, vagy ilyen ember voltál a kezdetektől fogva? Én is nagyon nehezen barátkoztam kis koromtól fogva, néha fel sem ismertem, hogy valaki barátkozni akar velem, szóval, kihagytam a lehetőséget. Lehet, ilyen alkatú ember vagy – amivel nincs semmi baj az égvilágon – aki nem mer nyitni valami miatt, vagy nem tudja, hogyan kell. Ezen lehet segíteni, és nem kell emiatt külön gyötörnöd magad. A tétlenséged miből fakad igazán? Mert ha fizikai fáradtságból, akkor teljesen érthető, de ha esetleg lelki fáradtság, az ellen a legjobb, ha már csak azért is csinálsz valamit, amitől jobb kedved lesz. Nem tudom, mik a hobbijaid, de ilyenkor szerintem jó belekapaszkodni olyan tevékenységekbe, amit szeretsz csinálni. Az a lelki fáradtságból felüdülést hozhat – szerintem, legalábbis. És ha szeretsz valamit csinálni, akkor több témád lesz, amiről beszélhetsz a kortársaidnak, és az talán bátorságot ad a kapcsolatteremtésben. Minden ember, amikor kapcsolatot teremt egy másikkal, kockázatot vállal – valakin nem látszik meg ennek a nehézsége, valakin meg igen. Valaki mélyebben átgondolja, merjen-e nyitni vagy sem – de mindenkinek nehéz – hiába tűnik kívülről könnyűnek. Szóval, tényleg ne rágódj olyan dolgokon, ami csak depresszióssá tesz. És ha jelenleg nem tudsz kortárscsoporttal barátkozni, akkor kapaszkodj azokba, akik szeretnek – ne felejtsd el őket sem. Bár, ennyire rövid üzenetből, amit hagytál, nem tudom megállapítani, mi pontosan a háttered, így ha valami olyat írtam, ami bántana, kérlek, bocsáss meg érte, és ne vedd magadra. Én csak annyit látok belőled, amennyit leírtál a sorokban. De úgy érzem, meg kellett osztanom ezeket. Remélem, gyorsan felépülsz. Üdvözlettel, Zsuzsi