Időskori depresszió – Csak célok nélkül tűnik értelmetlennek az időskor.

Téma címkék:
2012.09.18. 10:14

A szellemi hanyatlás és a hangulatzavar nem az öregség természetes velejárója, viszont jele lehet az időskori depressziónak, ami szakszerű kezeléssel és családi szeretettel megszüntethető.

Az időskori depresszió rendkívül gyakran marad felderítetlenül, még a háziorvosok sem minden esetben ismerik fel a jeleket. Dr. Salacz Pál pszichiáter, a terület egyik hazai szakértője segít eligazodni a témában.
A világon mindenhol egyre többen szenvednek depresszióban – fiatalok is – az összes depressziós közül azonban a legtöbben hatvan év felettiek. Ebben a korosztályban 15 %-os a pszichés betegség előfordulási gyakorisága. A legtöbb érintett a kórházba került betegek között található, a belgyógyászati osztályokon fekvő idős páciensek akár 50 %-a is érintett lehet.

Türelmetlen, intrikus!

Az időskori depresszió a betegség egy speciális formája, orvosi neve sem egyezik a betegség közismert nevével. A mindenki által ismert major depresszió legszembetűnőbb jele a hangulatzavar. Az időskori, un. larvált vagy maszkírozott depresszió tünetei leggyakrabban az inaktivitás, a döntésképtelenség, a nyugtalanság vagy a túlzott érzékenység. Sokszor mindössze annyi változás észlelhető az idős családtag viselkedésében, hogy korábbi kiegyensúlyozottságát nyugtalanság („nem tud egy helyben megmaradni”), kapkodás váltja fel. Szintén érdemes erre a betegségre gyanakodnunk, ha – annak ellenére, hogy szerettünknek azelőtt kedvenc elfoglaltságai közé tartozott az olvasás vagy a tévézés – már nem tud koncentrálni ezekre a tevékenységekre, nincs türelme végignézni egy filmet, elolvasni egy újságcikket. A pszichés betegség miatt előtérbe kerülhetnek testi tünetek is, végtagfájdalmak, fejfájás vagy hasi panaszok. Nem „gonoszság”, hanem szintén a larvált depresszió okozhat paranoiditást is, mikor a beteg mindenki szándékát rossznak látja és vádolni kezdi környezetét: hozzátartozóit, bejárónőjét, gondozónőjét.

Amennyiben felderítetlenül, vagyis kezeletlenül marad az egészségkárosodás, egyre súlyosabbá válhat. A depresszió előrehaladott stádiumában fellép a halálvágy. Idős korban megnő az öngyilkoságí kísérletek és a befejezett öngyilkosságok száma is. A lakosság egészét tekintve 10 szuicid kísérletre jut egy befejezett, míg idős korban négy kísérletre jut egy.

Egyedül örömmel, bánattal

De miért is lesz annyi idős ember depressziós? Tény, hogy ahogyan gyarapszik éveink száma, általában annyival több krónikus fájdalommal kell együttélnünk – ezek nem mindegyikét tudja 100 %-osan kiküszöbölni a kezelésünkben kompetens szakorvos. Érzékszerveink szintén egyre gyatrábban működnek, romlik látásunk és hallásunk, már nem tudunk bármikor leszaladni a sarki közértbe, adott esetben azt is megfontoljuk, hányszor menjünk ki a konyhába. Mindez kiszolgáltatottá teszi az embert. Sokan életük utolsó szakaszára egyedül is maradnak, és bizony akár pszichés zavart is okozhat az ember számára, ha nincs, aki rányissa az ajtót. Nem a szép kilátások egyike,  hogy ahogyan megörekszünk, sorozatosan halnak ki mellőlünk idős barátaink és rokonaink. Főleg azok élik meg tragédiaként a nyugdíjazással járó szerep- és környezetvesztést, akiknek nincs családjuk, otthonuk, ahol megbecsülnék és anélkül gondoskodnának róla, hogy éreztetnék velük kiszolgáltatottságukat. Magyarországon ráadásul egycsapásra szegény emberré változik, aki nyugdíjba megy.
Léteznek depresszióra hajlamosító betegségek is (stroke, daganatos betegségek, Alzheimer-kór, Parkinson-kór, stb.) és gyógyszer mellékhatásként (antihypertensivek közül  a béta blokkolók, az analgetikumoknál az opiátok, a krónikusan adott non-szteroid gyulladáscsökkentők, a szteroidok, a túlzott nyugtató vagy altató adagok és az alkoholizmus) is jelentkezhet a pszichés probléma.

“Elvagyok így is!”

Az időskori depresszióban szenvedő emberek általában elutasítóak, nem szívesen beszélnek problémáikról, pláne nem repesnek attól a gondolattól, hogy pszichiáterhez forduljanak. „Nem akarok senki terhére lenni” – mondják – „elvagyok így is“. A családnak óriási szerepe van a betegség felismerésében és abban, hogy az érintett szakemberhez menjen, szakszerű terápiához jusson – hangsúlyozta Salacz Pál, az időskori depressziók pedig jól reagálnak a gyógyszeres terápiára, így mindenképp érdemes a személyre szabottan beállítani az antidepresszívumokat is – fűzte hozzá. Az idős kor mellett megjelenő szellemi hanyatlás és hangulatzavar nem normális része az öregedésnek, ezeket a tüneteket kezelni kell. Ahelyett, hogy legyintenénk, mondván, “nekem is sok a gondom”, kísérjük el idős rokonunkat kivizsgálásra, és vonjuk be őt jobban a családi életbe. Idős klubok is akadnak – akit rá lehet beszélni az ilyen jellegű helyek látogatására, azt érdemes el is kísérni az első alkalommal, hogy tényleg szívesen menjen.

Az ő életük a mi értékünk

A már említett sorozatos gyásszal is segíthet a család megbirkózni.
A legszűkebb környezet mellett a távolabbi ismerősöknek is van felelősségük, intézményi szinten is lehet tenni az idős emberek elmagányosodása ellen, jó ötlet pl. a korábbi munkahelyen alapított nyugdíjas klub. A legfontosabb azonban mégis az, hogy családon belül megfelelő legyen szerepük. Az unokákat is meg kellene tanítani arra, hogy a nagyszülők bölcsessége és tapasztalata, az élet dolgaihoz való letisztult hozzáállása értéket képvisel. Pénzorientált társadalmunkban a valódi értékek háttérbe szorulnak, az öregebbeket sokan csupán nyűgnek, ápolandó személynek tekintik. Építsünk nagyapára és nagyanyára, adjuk meg nekik azt a tisztességet, amit megérdemelnek mindazért, amit véghezvittek egész életükben! Senki nem vészeli át a hosszú éveket kisebb-nagyobb hibák nélkül, ám mindenkinek eljön az az idő az életében, mikor mindennél fontosabbá válik, hogy kapjon egy kis szeretetet. Ezt megadni biztosan nem hiba.

#9836 ranna hozzászólása: 2012.09.27. 18:45

Kedves Hanezsu!

Az, hogy ilyen tudatosan figyeli belső folyamatait és összeveti külső körülményeivel, szerintem fél siker! Nem tudom mit mondott a pszichiáter – remélem bíztatókat – de biztos vagyok benne, hogy Ön nem adja fel, bármilyen hullámvölgybe is kerül! (Fontos, hogy olyan pszichiátert találjon, akiben megbízik.) Egy korábbi cikk az oldalon – Csernákné Riskó Ágnessel készített beszélgetés – a krónikus betegségekkel való együttélésről szól, lehet, hogy az is érdekelni fogja!

Tisztelettel minden jót kívánok!

#9835 hanezsu hozzászólása: 2012.09.25. 09:46

Most jelentkeztem be erre az oldalra, mert ma megyünk pszichiáterhez, depresszió, pánik betegség, szorongás, stb. tünetekkel. Már kaptam régebben is gyógyszert, most mirtazapint, és frontint kell szednem. 61 éves vagyok, inzulinos cukorbeteg 36 éve. Családban élek ugyan, de napközben egyedül vagyok. Az évek során  túl sok lelki problémámat hagytam “emésztetlenül”, ezek a mostani helyzetemben “rám zuhantak”. Az új napi gondok sorozatban jönnek, amiket már nem vagyok képes úgy megoldani, mint régen. Le szeretném írni őket, de előbb olvasgatni fogom a betegtársak életproblémáit, és azt, hogy kinek sikerült már kimásznia az állapotából.

Szeretettel, és együttérzéssel üdvözlök mindenkit: hanezsu

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close