Mellrák közösség legfrissebb történetei

Mellrák közösséghez csatlakozhat Ön is! Értesítjük a közösségben született új történetekről! Történetek: 5 - Tagok: 12

Csatlakozom a közösséghez!

Mellrákom története

Téma címkék: Mellrák  

2005-ben kezdődött a betegségem,februárban levették a bal mellem.Ezt követően kemoterápiát kaptam 4 alkalomma.Sugarat nem kaptam,mivel teljes melleltávolítás történt.Az őrszemet vizsgálva,nem találtak daganatot, az eredemény negatív volt.2009-ben egy kontrollvizsgálat alkalmával(mellkasröntgen)kiderült hogy áttét keletkezett a tüdőn és a mellkasi csonton.Újabb kemoteápia kezdődött,ez alkalommal tíz sugárkezelésen is átastem a csontáttét miatt.A második kemoterápia után a tüdőmön teljes remissziót állapítottak meg,nyolc kezelést kaptam.A csontra három hetenként a bondronat infúziós kezelést kaptam mind a mai napig.Sajnos 2012.január 9.-ei vizsgálat során derült ki,(röntgen,ct.) hogy a tüdőmön újból árnyék látható.Az onkológus ugyanazt a kezelést ajánlotta mint 2009-ben,mivel jól reagáltam a kezelésekre.Nem tapasztaltam fáradékonyságot,a napi teendőimet teljes mértékben elláttam.Várom hasonló problémákkal küzdő sorstársaim észrevételeit,jótanácsait.

                                     

2012.01.12 15:24 | Margitka

Városzoba...

Téma címkék: Méhnyakrák , Mellrák  

Sokat szoktam nézni az embereket, szeretem megfigyelni ki milyen, és megpróbálok mögé látni. Egyik nap a várószobában ülve vártam hogy megkapjam x  sugaramat. Arra lettem figyelmes, hogy mi nők még egy ilyen nehéz helyzetben sem hazudtóljuk meg önmagunkat. Cikizzük, kibeszéljük a másikat. Persze most nem az a téma, hogy ki milyen ruhában érkezett, hanem kinek milyen a parókája, milyen minőségű, és hogy hogy áll neki. Na és persze kinek hogy néz ki a kisőreje, akivel jött. Meg kell hagyni szórakoztató egy-egy ilyen várakozás.

Másik: Előfordult már hogy két idős hölgy beszélgetett, és az egyik megkérdezte a másiktól, te is rákos vagy ( hozzáteszem, szemmel látható volt a helyzet, hisz ki hajjal, ki hajnélkül, nem mellesleg onkológiai osztály )? Akitől kérdezték nem tudta megállni hogy ne azt mondja : nem csak így spórolok a fűtésszámlán.  :-)

Hallgatni a megérzésre....

Téma címkék: Mellrák  

Érdekes volt, mert fiatalasszony korom óta, ha meghallottam a mellrák szót, nagy szorongás vett erőt rajtam, és valami belső hang azt sugallta, lesz még dolgom ezzel a betegséggel.

Akkoriban elég zűrös életet éltem. Basáskodó főnököm, két kamasz gyermekem, a családomban élő idős emberek ápolása szinte minden erőmet felemésztette. Ha visszaemlékezem azokra az időkre,  a mindig csak a másoknak való megfelelés, az idegeskedés, a feszültség jellemezte leginkább.1996-ban történt. Álltam a hálószobánk ablakánál, erőt gyűjtve az aznapi teendőkhöz. Zsibbadt voltam a fáradtságtól, kába a kialvatlanságtól, legszívesebben visszazuhantam volna az ágyba, hogy fejemre húzva a takarót aludjak, aludjak, aludjak....de nem lehetett, várt a munka.

S akkor, mint egy fényújságban gördülő szöveget, úgy láttam nagy, sárga betűkkel: E.Jánosné, neked daganat van a melledben...Ez a szöveg többszőr végigfutott előttem, ijesztően élénk, sárga színekben. Persze, elhessegettem a látomást, de ettől a pillanattól figyelni kezdtem magamat. Ez még nyáron történt, de őszre balsejtelmem beigazolódott: fájdalmatlan, kis kőkemény csomót tapintottam a jobb mellemben. A gépezet beindult. Háziorvos, nőgyógyász, mammográfia,ultrahang,biopszia, műtét. Riadt voltam, féltem. Halálraszántan, rettegve feküdtem be a kórházba, hiszen ugyanebben az időszakban ketten is meghaltak ebben a betegségben itt a falunkban, anya és leánya.

A műtét után teljesen magam alatt voltam, hiszen negyvenhat évesen elveszítettem a mellemet. Nem láttam kiutat ebből a helyzetből, és ahelyett, hogy örültem volna annak, hogy megúsztam a kemoterápiát, azon siránkoztam, mi lesz velem ilyen megcsonkolt testtel...Aztán az akkor érettségiző kislányom kemény, de józan szavai térítettek magamhoz az önsajnálatból:

- Anya, de élsz! Biztosan szépen mutatnál két mellel a koporsóban !-mondta zokogva. Igaza volt.Élnem kellett, hiszen még szükség volt rám. Megpróbáltam megérteni, mire tanít engem ez a betegség? Átrendeztem az életemet. Addig mindig, mindent én akartam megcsinálni, most hagytam a többieket is belefolyni az életembe. És lássatok csodát ! Az élet így is ment tovább....Sőt! Szebb lett, mint valaha! Lassan kialakult egy egész más életfelfogás. Fontos lettem magamnak.Már nem akartam megszakadni mások istápolásában. Nem tűrtem el, hogy bántsanak. Visszaszóltam. Megkeményedtem. Nem voltam már  bábu, aki csak úgy hagyja megtörténni a dolgokat.Testileg és lelkileg is meggyógyultam. Ha néha eszembe jut a rettegett kór, úgy gondolom, velem ez már egyszer megtörtént, mégegyszer nem fordulhat elő. Nem akarok hosszú lenni, valljanak érzéseimről Heltai Jenő gyönyörű sorai:

"....Az a gyáva, Ki mit érez, elrejti magába, és ami benne gyönge, emberi, a másiknak föltárni nem meri,

Mért várod őt, ha nem ezért? A boldog élet vágya nem kísért? Galambok közt, virágos szigeten, Békés családi kör parányi házban.

Az élet szép... Tenéked magyarázzam?"

 

2011.03.12 16:05 | csereppanni Hozzászólásai

Mellrák betegségem története

Téma címkék: rák , Mellrák  

Életem első altatásos műtéte 14 évvel ezelőtt történt. Ott a kórházi ágyon ismertem meg Istent, akkor töltött be az az öröm és békesség, ami semmilyen földi örömhöz nem hasonlítható. Istennek hála, hogy bár a műtét egy rosszindulatú (pajzsmirigy) történet apropójából vált szükségessé, megőrzött, ma is gyógyult vagyok.

Évek teltek el, mire találtam egy olyan közösséget (Békevár Baptista Gyülekezet), ahol jól érzem magam, el- és befogadtak. Azt, hogy hitben növekedtem volna az évek során, nem mondhattam el és ez egy kissé elszomorított. Úgy éreztem, hogy nem vagyok őszinte a közösséggel szemben, becsapom őket.

Isten látta vergődésemet. Próbált kommunikálni velem, de adóvevőim nem működtek meghallani az ő üzenetét, ezért úgy gondolta, hogy felráz és 2006-ban megengedett egy betegséget, amiért hálás vagyok neki. Tudom, furcsán hangzik, de hitem ez által kezdett növekedni.

Nos, 2006 októberében már sokat fájt a mellem, de kórházban, orvosok között dolgoztam, lenyugtattak, hogy nincs semmi komoly, ne izguljak. Nem is mentem orvoshoz akkor még. Közben anyósomnál áttétes petefészek tumort diagnosztizáltak, míg neki csak a hasa fájt. Megijedtem, nekem csak a mellem, inkább elmegyek. Ő már túl volt a műtéten, amikor én már jártam a vizsgálatokra. Akkor még nem mondtam meg neki, hogy sorstársak lettünk. Neki köszönhetően én idejében mentem orvoshoz, Isten általa figyelmeztetett. Ez is egy nagy csoda volt.

Év végén mindenki készül a karácsonyra, én újabb műtétre készültem: emlődaganatot diagnosztizáltak, annak is egy agresszív fajtáját, amiről minden rosszat elmondtak, akármerre vizsgálódtak, minden rossz volt, csak a hormonok voltak negatívok. Ez az egyetlen negatív eredmény őszinte örömmel töltött el, aminek hangot is adtam. A főorvosnő azonban közölte, hogy annyira ne örüljek neki, jobb lett volna, ha ez is pozitív, mert gyógyszerekkel nyomon tudták volna követni az állapotomat, így meg csak vaktában tapogatóznak. Én mégis hálás voltam Istennek, mert nem szeretem a gyógyszereket.

Ma már nem gyakori eset, de néha rákényszerül az orvos, hogy eltávolítsa a daganatos emlőt. Mivel ráadásul két – az emlő méretéhez viszonyítva – nagy daganat volt, ezért nem volt más megoldás, mint az eltávolítása. Ezt tudtam a legnehezebben elfogadni.

A műtétet jól vészeltem át, 6 hét múlva megkezdődött a kemoterápia, előtte megkaptam a leckét kezelőorvosomtól, miszerint: ha élni akar, élni fog, ha feladja, meghal. Mivel a tumor fajtája nagyon agresszív, ennek megfelelően a kemoterápia is egy lórúgás lesz. Ez volt az első lecke. Természetesen rögtön rávágtam, hogy a gyerekeim miatt élnem kell. Akkor volt Norbert fiam 19,  Georgina (Gigi) lányom pedig 14 éves.

Sok szeretetet kaptam a gyülekezetemtől, meglátogattak, SMS-eket küldtek Volt olyan testvérnő, aki félve jött, azt gondolta, egy összetört asszonyt fog találni, ehelyett vidáman, ragyogó arccal fogadtam. Utólag mondta el, hogy mennyire megkönnyebbült. A kezelések ideje alatt is állandóan élveztem szeretetüket. Ha el tudtam menni istentiszteletre, érdeklődtek hogylétem felől, biztattak, bátorítottak.

Felépülésem után kezdtem szolgálni a gyülekezetemben. Hetesre az Ezüst Juhar idősek otthonába járok testvérekkel, konferenciák idején konyhai munkát vállalok, gyermek bibliakörben tanítom a gyerekeket, ill. egy könyvtáros testvérnővel együtt felújítottuk a gyülekezeti könyvtárat, hamarosan megnyílik. Reméljük, hiányt pótol majd, hiszen városunkban keresztény könyvtár nincs.

Amikor bajban vagy, akkor tudod meg igazán, hogy kivel élsz egy fedél alatt. A férjem odaadóan gondoskodott rólam azokon a hétvégeken, amikor felkelni sem tudtam, hálás vagyok érte Istennek, imádkozom azért, hogy egyszer ismerhesse meg a jó Atyát ő is.

Sok férfi olyankor hagyja el a feleségét, amikor bajba kerül. Isten mellém is rendelt egy őrangyalt a kezelés ideje alatt, aki éppen így járt. Minden oka meg lett volna az elkeseredésre, de ő vidám volt és meg akart gyógyulni. Együtt vettük fel a kezeléseket Ibolyával és nagy segítség volt nekem az ő jelenléte. Az égi hazából nevethet már csak rám, és Isten tudja, hogy miért vette őt magához. Sajnos a másik Ibolya, anyósom sincsen már köztünk.

Talán sokan emlékezhettek a 2007-es év augusztus 20-ra, amikor Budapesten nagy vihar volt és akkor a mi polgármesterünk itt Kaposvárott nem merte megtartani az ünnepséget, a következő hétvégére tette át, ami az én születésnapom volt, augusztus 26. Egy keresztény tartalmú darabot adtak a Városligetben, ami sokak szívét megérintette. Az enyémet is. Tűzijátékkal zárult az este. Bizonyára a szép műsor hatására nemcsak a szememmel, hanem a lelkemmel is felfelé néztem. Akkor ott Istentől bizonyosságot kaptam, hogy élni fogok és rendben leszek, nyugodjak meg, mert a leleteim negatívak lesznek.

Térdre estem és potyogtak a könnyeim. Miközben ezeket a sorokat írom, könnyezem, olyan hatalmas csoda volt az életemben megtapasztalni Isten jelenlétét. Fiatalok egy csoportja nézett rám értetlenül, mit gondolhattak, nem tudom, de nem is érdekelt, mi volt ez ahhoz képest, hogy a születésnapomon visszakaptam az életemet Istentől.

Azóta nem félek a kontrollvizsgálatok eredményeitől, mert tudom, hogy negatívak, s bár kérdezhetném, nézhetném is, mint kórházi dolgozó, (adminisztrátor) sokszor elmulasztom, mert Isten szavának hiszek. Tavaly május óta pedig önkéntes beteglátogatóként az Onkológiai Osztály betegeit látogatom. Jókat beszélgetünk, s ha igény van rá, imádkozom értük. Aki elfogadja, kincses dobozomból  kap egy igeverset.

Csak köszönni tartozom Istennek, amiért megadta a szívem kérését, hogy sorstársaimhoz közelebb kerülhettem. Minden nap ajándék, amit hálás szívvel köszönök meg neki. Boldog vagyok, hogy megtapasztalhattam az ő mindenható erejét, megtartó szeretetét.

„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jeremiás 31:3)

2011.01.18 14:31 | pagino Hozzászólásai

Betegségem sorozata,

Téma címkék: Mellrák  

53 éves vagyok és most februárban kellett szembesülnöm azzal, hogy mellrákom van. Ugy ért mint derült égből a villámcsapás. Nem volt elég,hogy szivre operáltak 2-szer, meg volt még hasonló operációm, most még ez is. Először fel sem fogtam hirtelen,hogy mi a bajom,de az eredményeket látván el kellett hinem. De hála istennek olyan orvosokat vezérelt mellém a szerencse, akik azon voltak, hogy mi előbb meg gyógyuljak. A családtagjaim is olyan erőt adtak,hogy végig tudtam csinálni az egész kezelést. A lányomnak nagyon sokat kösszönhetek, mert ő volt aki az  nem engedte,hogy magamba roskadjak, bíztatott reményt adott. Az orvosaim olyan emberek,hogy még élek csak hálával tudok rájuk gondolni és ha lehetne az egész csillagokat a lábuk elé raknám. De talán édesanyámnak köszönhetem a legtöbbet, mert gyerekkorom óta nem úgy kezelt mint egy beteget, hanem mint a többi egészséges embert.

A szívműtétet  is nagyon gyorsan feltudtam dolgozni, ugyan úgy dolgoztam, gyereket szültem, mint a hozzám hasonló egészséges emberek. Mostmár,hogy megoperáltak, túlvagyok a nehezén már csak a 6 sugár kezelés van hátra egyre jobban érzem magam. Hát ennyi a történetem dióhéjban.

2009.04.17 17:00 | judu56
Minden történet

Mellrák

A nők körében a leggyakoribb daganatos megbetegedés az emlőrák. Ennél a betegségnél a gyógyulást a korai felismerés segíti a legjobban. Főleg negyvenéves kor után fontos, hogy rendszeresen járj szűrővizsgálatra, és figyelj a testedre, hiszen a mellrák a legtöbbször megelőzhető, illetve gyógyítható. Az orvosok nem győzik hangsúlyozni az önvizsgálat fontosságát. Az önvizsgálatot minden hónapban egyszer kell elvégezni, méghozzá a menstruáció befejezte utáni második, harmadik napban.

Mellrák tünetei

Egy új csomó kialakulása. Egy kemény, szabálytalan körvonalú, fájdalommentes csomó nagyobb valószínűséggel rákos, mint egy puha és gömbölyű csomó, bár ritka esetekben az is lehet rákos daganat. A mellbimbó bármilyen váladékozása (az anyatejen kívül). A mellbimbó vagy a mell bőrének kipirosodása vagy fájdalma. A mellbimbó befelé fordulása. A kitapintható csomó nélküli mell duzzadtsága. Ha valami furcsát észleltél, azonnal fordulj orvoshoz

Mellrák kezelése, gyógyítása

Miután megállapították, hogy a daganat rosszindulatú, az orvosok felmérik a csomó jellemzőit, illetve a beteg egészségügyi állapotát és előéletét, hogy a beteg alkalmas-e ún. emlőmegtartó műtétre. A sugárkezelés mindenképp szükséges az olyan műtéteknél, amikor a mellet nem távolítják el. A kezelés lehet sebészi, sugárterápia, és belgyógyászati terápia.

Témához kapcsolódó videó

Ossza meg Ön is betegsége, felépülése történetét!

Olvassa el sorstársai sztorijait, csatlakozzon az Önt érdeklő betegségek közösségéhez vagy keressen megbízható forrásokból.

Ha technikai kérdése van, írjon nekünk!
Lépjen be

Hívja meg ismerősét a várószobába!