1995-ben, tanaári fizetésem értéke a béka alaplemezeit kezdte súrolni alulról. Épp jól jött egy barátom felkérése, hogy segítsek neki hazavezetni egy Svájcban vásárolt kocsiját. Megérkezve, én is találtam egy remek 10 éves Citroent, s igy elkezdődött vakációs  bizniszelésem. A vásárolt kocsik állaga, és az ára mesés volt, és egyre több ismerősöm le akarta cserélni régi Trabijat, melyhez segítségem kérték. A "túrista" utak rendszerint vasárnap délben indultak, majd egész éjszakai vezetés után reggel 7 körül érkeztünk (1300 km vezetés után). Pont akkor nyitottak a használtautó kereskedések. Egésznapos turázás következett roncstelepről roncstelepre este 6-ig. Pénzünket nyílván nem pocsékoltuk drága szállodára, hanem megprobáltunk 4-5-en egy kocsiban aludni. Reménytelen próbálkozás volt.

Másnap a túra folytatodótt, s rendszerint a következő éjjel már két autóban próbáltuk a lehetetlent. Végül csütörtökre, péntekre a kiváltott új rendszámmal elindultunk hazafelé. A hajnalok rettenetesek voltak. Minden úton hajnalban, amikor visszafelé jöttünk elaludtam 4-5-ször. Erre számítva szorosan egymas után vezettünk, és amikor társunkat kóvajogni láttuk az úton új kocsijával, dudálni kezdtünk rá. Így sikerült barátaimmal balaset nélkül átvészelni a nyarat. Egy ilyen út alkalmával átlagosan közel 2 órát aludtam naponta.

Ősszel elkezdődőtt a suli, és gyümölcsöző foglalkozásom ismét kitöltötte a pedagógia 3 különböző iskolában 2 teljes tanári munkaidőben. Koratavaszra sikerült annyira kimerülnöm, hogy éjszakánként éjfél után tudtam csak elaludni, és rendszeresen felébredtem fél 3-ig. Rendszeresen azt álmodtam, hogy vezetek, és elaludtam vezetés közben. Forgolódás, éjjeli séta, éjjeli tusolás vajmi kevés segítséget nyújtott az újboli elalvásra, s csak 6 óra körül szenderedtem el, amikor kelni kellett, hogy időben beérjek a 26km-re lévő suliba.

Májusra úgy kimerültem, hogy mondat közben elfelejtettem miről kezdtem beszélni. Évzáróértekezletet, barátaim nevét, fontos megbeszéléseket is elfelejtettem. Orvosom adott nyugtatót, és altatót, de attül egész nap olyan voltam, mint az alvajáró, s így letettem azokat.

A megoldást egy talpmasszázzsal foglalkozó barátom rendszeres kezelése hozta. Már a 3. kezelés után átaludtam az éjszakát. Lassan visszatért emlékező képességem is. Azóta csak mint rémálom emlékszem vissza azokra az időkre. Szerencsére csak nappal.

Orovsnál még nem voltam, mert úgy gondolom, hogy ez még nem az a krónikus féle alvászavar.

Történetem rövid és egyszerű. Egyszerűen nem tudok annyit aludni, hogy kipihent legyek. Este 22 fele alszok el és lenne lehetőségem akár 10ig is aludni, de hajnalban 2-szer is felébredek és akkor nehéz visszaaludnom. Az elalváshoz fél óra kell. Aztán a 3ik felébredés kb 6.30 fele szokott lenni, ilyenkor megmár felesleges visszaaludnom, mert kezdődik a munka. Reggel úgy érzem kipihnentem magam, de napközben érzem hogy nagyon fáradt vagyok. Ez szerintetek már alvászavar vagy az más fogalmat rejt magában?

Vagy elég lenne ennyi alvás a szervezetemnek és azért nem tudok tovább aludni?

Irigylem akik 1-2 perc alatt eltudnak aludni. Régebben én is olyan jókat tudtam aludni és nem volt harc az alvással.

Sorstársaimhoz hasonlóan évek óta szenvedek  az alvászavartól és valamennyi altatót kiprobáltam, feküdtem egy éjszakát alvásklinikán, nem sok eredménnyel. Éjjel 2 órakor menetrendszerüen felébredek, ha szerencsém van visszaalszom, vagy virrasztok órákat. Van többféle ajánéott eljárás, melyek nemcsak az alvás, de az általános egészség szempontjából is jelentősek, de  nem oldják meg az alapkérdést.Igy: ne aludjunk meleg szobában./ én pld. éjszakára teljesen kikapcsolom a fűtést/ ne feküdjünk le telt gyomorral, sőt ha lehet 7 óra után semmit ne együnk, előtte is csak könnyű, sok zöldségből álló vacsorát, ne nassoljunk tv. nézés közben, és meleg vizzel zuhanyozzunk lefekvés elött. Azonban számomra megoldást az agykontroll tanfolyam jelentette, aki nem tudja vagy akarja elvégezni, a " kézirat az agykontrollhoz" cimű könyvet megveheti. Mi ennek a módszernek a lényege? Elalvás elött  valamennyi zavaró, rossz érzéstől, gondolattól szabadulni kell, és ennek van egy technikája. Teljesen ellazult állapotban, sötét szobában képzeljünk magunk elé egy fekete táblát, arra fehér krétával rajzolunk egy keresztet, a tábla fölé irjuk azt, hogy "mélyebben" majd ezt a szót képzeletben letörölve irjuk  ujra , minden számnál, amit gondolatban szintén odarajzolunk, százzal kezdve, és számoljun, töröljünk irjunk.. tehát, 100, 99, stb, amig el nem alszunk. Nevetséges hokuszpokusznak tünik, pedi gondoljuk végig mi történik. A részletes és alapos technikai megoldások arra kényszeritenek, hogy csak ezekkel foglalkozzunk, és igy kimegy a fejünkből családi, munkahelyi problémáink, nem arra gondolunk, hogy  a sértést, méltatlanságot amit elszenvedtünk, hogy toroljuk meg, csak a müveletre. Ne feküdjünk le soha  haraggal, békülünk ki családtagjainkkal, ne fenyegessük gyermekünket büntetéssel, probáljunk harmoniát teremteni a szivünkben. A harag, düh, bosszú mérgez. Ne várjunk ettől a módszertől azonnali változást, de ne unjuk meg.

Eltart egy darabig, mig agyunk átprogramozodik, csökkentsük közben az altatók mennyiségét, amig végképp nem hagyható el. Nekem bevált, és gyakran végiggondolom a napomat, szinte percről-percre felidézem pontosabban ami még fontosabb magam elé képzelek minden történést, a személyek, akikkel a nap során kapcsolatba kerültem arcát, hangját, stb,stb. Nem jön elő a stressz, a szorongás a másnaptól, csak a képzeletem pozitiv játéka. B.Marika