Pánik

2017.08.14. 21:57

Azért írom most le a “történetem”, mert szeretnék végre tenni azért hogy jobban lehessek, de fogalmam sincs hogyan, teljesen kilátástalannak érzem a helyzetet. Évekkel ezelőtt is voltak már alvásproblémáim, amikor felriadtam éjszakánként vagy nem bírtam feküdni, mert nem kaptam levegőt. Szorongtam többször, de nem foglalkoztam vele, mert akkor beletörődtem ezekbe a néha fellépő problémákba. Most juliusban utaztam hazafele buszon, amikor rosszul lettem, zsibbadtak a lábaim és kezeim, tompák voltak az érzékeim, úgy éreztem megfulladok, nem kapok levegőt. Anyukám a busz elé jött is értem és megkértem hogy menjünk el ügyeletre, nem tudtam mivan velem, halálfélelmem volt, egyre szaporább lett a pulzusom, szédültem. Az ügyeleten nem találtak semmi komoly eltérést, de sürgősségivel beutaltak kórházba további kivizsgálásra. A tüneteim még mindig fennálltak amikor beértünk az sürgősségire, de ott sem találtak semmi szervi gondot. Bent tartottak megfigyelésre és a kórházban töltött két éjszakámon egy órát sem aludtam, pánikoltam, rosszul voltam, egyedül voltam egy kórteremben, nem bírtam feküdni, járkáltam a szobában fel-alá, féltem. Ez volt az első komolyabb pánikrohamom. Mivel nem akartam bent maradni a kórházban, mert rá következő napokban indultunk volna nyaralni, ezért azt mondtam hogy semmi probléma, jól vagyok, tünetmentes. Bent látott még egy pszichológus, aki pánikbetegségre gyanakodott és tovább küldött egy körzeti pszichológushoz. Nem volt időm elmenni, mivel utaztunk is el, ahol megint, többször rám jöttek rohamok, főleg esténként lefekvéskor. Nem tudtam ismételten aludni, lelkileg teljesen kivoltam keszülve, ott is átéltem mindent mint a kórházban. Már napközben is folyamatosan szorított a torkom, nehezen kaptam levegőt. Most augusztus van és egyre csak rosszabbak és hosszabbak a rohamaim. Mindennapi teendőimben is akadályoz, majdnem minden egyes nap van rohamom, nem tudom kontrollálni. Most is már 2 napja nem tudtam aludni, mert folyamatosan szorongok és hiába vagyok annyira fáradt, hogy a szemeim lecsukódnak, ahogy elaludnék felriadok arra hogy szaporán ver a szivem, remegek, és mintha nem vennék levegőt. A lábaim és a kezeim bizseregnek, rettentően félek attól, hogy komolyabb bajom van, és ha elalszom nem kelek fel. A rohamaim során semmi sem tud megnyugtatni, hiába próbálok jó dolgokra gondolni, szabályozni a légzésem, nem segít és amikor már végleg kimerültem csak sírok és sírok ami valamennyire megnyugtat. Nem akarom mindig ezt átélni, a pszichológusom, akinek időpontot kértem, csak 20.-a utan tud fogadni. Próbáltam inni citromfű és kamilla teát, de egyik sem segített, nyugtatót vagy altatót nem szeretnék szedni. Mit tehetnék hogy kicsit szűnjön a szorongásom, vagy legalább ne élném meg egész nap?

Köszönöm, hogy elolvastad.

#25272 Remeny76 hozzászólása: 2017.08.15. 19:49

Kedves Rekuss!
Teljesen átérzem az állapotodat, mivel én is ebben élek sajnos. Nálam tavaly nyáron kezdődött, hasonló rosszullétekkel mint nálad. Különböző vizsgálatok után pszichológushoz kerültem, aki megállapította a pánikbetegséget. Minimális mennyiségű nyugtatót és hangulatjavítót írt fel. Kb két hónap kellett, hogy nagyjából elmúljon az a kezdeti borzalmas állapot és visszaálljon az a korábbi életkedvem ami volt. A mai napig szedem a gyógyszereket, hangsúlyozom, hogy minimális mennyiségben, de az időm 90 %-ban jól vagyok, néha előjönnek kisebb szorongásos állapotok, de azokat próbálom különböző módszerekkel leküzdeni. Remélem jobban leszel, ne félj a gyógyszerszedéstől, mert sajnos ez az állapot már ezt igényli, csak nagyon tudatosan kell szedni, és semmi képen nem szabad indokolatlanul növelni az adagot, kapkodni a nyugtatót minden füttyre. A sport nagyon sokat segít. Minden jót neked, és gyógyulást! Üdv. Szilvia.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close