Borderline és szorongásos depresszió

2018.07.23. 01:01

Szeretném leírni Nektek a mindennapos küzdelmemet saját magammal, hátha esetleg megértő fülekre találok vagy sorstársra.

Kb. 2 éve állapították meg nálam, hogy borderline személyiségzavarom van, emellett szorongásos depresszióm. Mindennek előjele volt a múltban is, de azok inkább olyasmiben nyilvánultak meg mint meggondolatlan, kihívó és polgárpukkasztó viselkedés, időnként alvás-zavar, fokozott érzelmek amiket depressziós időszak váltott.

Mára már nem csinálok őrültségeket és nem csinálok magamnak halál közeli élményeket csak hogy érezzem, hogy élek, de fogalmam sincs mit hoz a holnap és a hangulatingadozások…

Szimplán egy teljesen kifejlett borderline lettem, egy napon belül két kezemen nem tudom megszámolni mennyiszer van hangulat ingadozásom. Minden szorongásra ad nekem okot, munkahely, egy társaság, egy kirándulás. De leginkább egy társaság, régen nagyon jó volt a beszélőkém de élőben teljesen leblokkolok és nem birok koncentrálni sem beszélgetni másokkal, ha nagy nehezen összejön az nagyon kimerít és azután napokig emberek közé se megyek…

A barátaim mind elhagytak, elköltöztek külföldre, másik városba. Sosem voltam még ilyen magányos és ilyen beteg.

Antiszociális lettem. Vágyok egy igaz barátra akire számithatok a barátomon kivül akit nagyon szeretek viszont úgy érzem ő az szegény akin a “szelep” van ahol minden lelki szennyem kieresztem és látom hogy már ő is alig bír elviselni mert nem elég, hogy a szorongásos gondolataimat csak neki mondom de még a hangulatingadozásaimat is próbálja túlélni…. Apám alkoholista és mindig leszart verte Anyukámat és megalázta, megcsalta, a szemem láttára verte meg mikor én 6 éves voltam az emlék beleégett a tudatomba, Anyukámmal felszínes a kapcsolatom. Apám jóvoltából lett egy “eltitkolt” húgom, akivel 20 év után most ismerkedtem meg, de rájöttem túl sokat vártam ettől a kapcsolattól, úgy érzem benne se bízhatok és nagyon csalódott vagyok, azt hittem végre történik valami jó is. Szóval úgy érzem nincsenek alapjaim, nincs olyan családtagom akihez tudnék kötődni

Súlyos alvás-zavarom lett gyógyszerrel próbálták kezelni kisebb-nagyobb sikerrel, úgy érzem árnyéka vagyok önmagamnak.

Kicsit átlagosnak tűnnek ezek a problémák pedig igazából rettenetesen szenvedek és már úgy érzem átestem valamiféle holtponton, olyan mintha ez már nem is szimpla szomorúság lenne hanem egy állandó állapot… örülnék ha tudnék valakivel beszélni aki hasonló helyzetben van

#27953 Viktor27 hozzászólása: 2019.02.04. 08:39

Sziasztok, én egy még nem diagnosztizált betegségben szenvedek, ugyanezek tünetek nagyrésze megtalálható nalam is,csak nálam annyi pluszban van hogy nagyon sokszor nem tudok túl lépni egy fejembe vett témán és akár több napig kattogok rajta, kellemetlen ez az egész és kiegészít.

#27960 anton hozzászólása: 2019.02.05. 17:44

Szia Viktor!

A pszichológiai zsargonban ezt ruminációnak nevezik.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Rumin%C3%A1ci%C3%B3_(pszichol%C3%B3gia)

#28006 Viktor27 hozzászólása: 2019.02.08. 04:09

Szia, és mit lehet ezzel kezdeni? Van rá valami megoldás?

#28012 anton hozzászólása: 2019.02.09. 13:10

Ha rákeresel a kifejezésre, találhatsz róla írásokat szakemberektől.

#28038 Viktor27 hozzászólása: 2019.02.15. 04:47

Hát rá kerestem,esetleg van róla valami topic itt vajon?

Holdsugar
#27742 Holdsugar hozzászólása: 2018.12.20. 15:03

Szia Monmona!
Amikor felerősödnek a tüneteid az orvosod igazít a gyszer adagon? Emelés hatására ez elmúlhat. Tünetmentes időszakban lehet, hogy csökkenteni is lehet.
Elhiszem, hogy nehéz lehet ezt elviselni. Van valami stratégiád ilyen esetekre? Valami, ami a pörgést lefogja? Vagy kihúz az ágyból passzív napokon?
Nekem olyan tüneteim is vannak, amiket nem egyértelmű, hogy mánia okoz, de kizárni sem tudták. Gondolatrohanás (cikáznak a gondolataim, elveszítem a fonalat), mozgáskényszer és nulla monotonitástűrés. Mintha valami belülről húzna, pörgetne de ilyenkor nem vagyok aktív. Inkább gátlólag hat, mivel pár percnél tovább ugyanazt nem tudom csinálni. Enyhe formában folyamatosan érzem és időnként napokra vagy hetekre eléggé felerősödik.
Üdv,
Holdsugár

#27737 Monmona hozzászólása: 2018.12.19. 19:26

Szia sadgirl, aktív vagy még az oldalon? Mi történt veled írásod óta? És a többiek? Én is nagyon szeretnék valakivel beszélgetni a bipoláris tüneteimről, mert beleőrülök, hogy nincs senki körülöttem akinek elmondhatnám azt ami bennem zajlik. Ezt egészséges emberek egyszerűen nem értik meg. Most a téli időszakban iszonyatosan erősödtek a tüneteim, gyors váltakozással, hol be gyorsult vagyok szorongással és pszicho motoros mozgásokkal- amiktől megőrülök – hol megmozdulni nincs kedvem s közben szidom az egész világot magam körül. Ugyan ki tudna elviselni,amikor én sem tudom elviselni magamat????? :O Szedek gyógyszert már 6 éve legtöbbször stabilizál, de ijesztő amikor összeomlok!!!!!!!

#27799 sadgrl hozzászólása: 2018.12.30. 22:32

Szia! Bocsánat a hosszabb kihagyásért! :(
Nagggyon nagyon dióhéjban azért nem jöttem fel az oldalra mert pár hónapja úgy tettem mint akinek semmilyen mentális problémája nincs… És úgy gondoltam ha kicsit szinészkedek saját magam előtt is akkor jobb lesz. Egy-két fokkal tényleg jobb, hogy kicsit kiszálltam az érzelmek világából. De nyilván teljesen nem tudtam megszabadulni a rossz érzésektől :/
Így van az egészséges emberek nem annyira tudják felfogni mi is ez, egy barátnőm akivel már nem tartom a kapcsolatot, volt hogy messengeren azért nem írt vissza mert nem tudta mit irjon (nem volt véleménye se a dolgokrol, elég indokolatlan…) ezért inkább magamra hagyott a depressziós gondolatokkal.
Ez a téli időszak engem is kikészít, de engem leginkább a hízás miatt :( ilyenkor megállás nélkül eszek ez is szerintem egy pótcselekvés lehet, annyira nem vészes de én látom magamon és ilyenkor mindig csökken az önbizalmam amitől jönnek vissza az erősebb hangulati hullámok :(
De végülis ha már valamiért hálát lehet mondani, ez az oldal. Senkit sem szeretnék megbántani nem örülök annak hogy nektek sem jó teljesen minden, de annak örülök hogy sorstársakat látok itt és nem érzem teljesen egyedül magam, és az érdeklődés is jól esik és az is hogy saját történeteiteket elmesélitek!
Neked sincs minden veszve, azért látod magad teljesen elviselhetetlennek mert gondolom a környezetedben lévők sem voltak elég türelemmel veled. Nem volt minimum egy ember aki megnyugtasson ha rossz valami :/
Személyszerint engem az nem vidít fel ha más is sajnálni kezd, eleinte nyilván jólesik és jobb lesz, de ha ez sokáig igy megy az nagyobb szánalmat kelt bennem magammal szembe és mégjobban sajnálni kezdem magam :/ szóval szerintem ilyenkor az jobban beválik ha valaki azt mondja pl: ma egy vidámpark? :)
Hogy teltek neked az ünnepek, jobban érzed magad az írásod óta?

EN-ek
#27807 EN-ek hozzászólása: 2019.01.05. 09:39

HEJJ! be régen is volt 1 jó kiss Vidámpakk! vamikkor HAJJdanába még poccok korába. a zidejét SE mléxik… :( na pesze má akkor se ült FEL mindennek! ;)
aka jálással csak csínnyán ám!! n mki ojan kirájj mint ÉN (van akin + is láccik!) :P – - -
“hulla Pejhes fehér ló!” (kifingott a télapó)

#27398 Chilian88 hozzászólása: 2018.10.04. 08:50

Sziasztok!
En is hasonloan erzek, mint sadgirl, bar a tortenetem egy kicsit más. Elnezest az eketetek hianyaert, de most nincs sok idok irni, de mindenkepp meg most szerettem volna! :)
Az en tortenetemben nincs alkoholista szulo, “csak” duhkitoreses anya, valoszinuleg lehetett egy idegosszeroppanasa gyerekkoromban, aminek szemtanuja voltam kb 2 evesen. Aztan pedig erzelmileg altalaban elerhetetlen volt, kesobb mindig ervenytelenitette az erzeseimet, es vele egyutt nagyjabol az egesz csaladom is, kivetel apám. Vele hala istennek jo a kapcsolatom, bar ő is labilis erzelmileg mint anyám. Nekem ami igazan betett, az a kozepiskolaban a kortarsaimmal a kapcsolatom, amilyen jelzokkel illettek, elhitettek velem, hogy semmit sem erek es teljesen egyedul vagyok, lenéztek es sokszor nyilvanosan megalaztak, vagyis 1-2 ember csinalta ezt. Aztan ezzel egyidoben anyu is elfordult tolem otthon egy veszeledes kovetkezteben… majdnem 1 teljes honapig egyetlen szot sem szolt hozzam.
Az nagyon jo, ha van melletted egy fiu, aki segit. En sorra elem meg, h eleinte naaagyon nagyon jo egy indulo kapcsolat, de aztan kihatralnak es ugy tunnek el mint a kamfor… mert egyszeruen ha nem szemelyesen vagyok veluk, akkor teljesen elbizonytalanodom, h valoban erdekes vagyok-e nekik, folyton bizonygatniuk kell, h szamitok es komolyan gondoljak velem es ez mar a kapcsolat elejen feljon bennem, tehat nem hagyom bontakozni a kapcsolatot. Nem ertik az egeszet es valojaban en sem. Annyi elutasitas ert az elmult idoben, ugy erzem a sajat hibambol adodoan, h felek, h teljesen egyedul maradok orokre. En foleg a barataimmal kapcsolatban vagyok duhkitoreses, de kb fel evente egyszer, es hogyha nagyon melyen vagyok…ugyan lehet, hogy jogosan akadok ki, de a mértéke ennek nem jogos, irreális… sok ember jott-ment az eletemben, akik baratoknak hivtak es most mar semmit sem tudok roluk, mert vagy nem birtak elviselni, h allandoan lemondtam a talalkozokat – ez nagyon gyakori, a hangulatingadozasaim miatt – vagy allitolag vádaskodtam veluk, mert felreertek egy-egy helyzetet. Ha valaki nem ír vissza a messengeren, akkor azt egy jelnek veszem arra, hogy egyedul hagynak/hagytak, azert mert olyan vagyok amilyen… es semmi mas nem lehet, csak ez, ettol szorongani kezdek es rakerdezek, h emiatt van-e, de probalom nagyon finoman… de ez tenyleg eltaszithatja oket, egy par napra biztosan, mert altlaban nincs koze sem ehhez. Mostanaban annyi minden osszejott, hogy ugy kikeszultem idegileg, hogy ezen a heten nem is mentem dolgozni, mert hanyingerem van ha ra is gondolok a melora, nem az igazi az aktivitasom bent es szova is tettek, es ez szamomra szegyen :( sosem szedtem gyogyszert, pedig 5 evvel ezelott diagnosztizaltak nalam a BPD-t, de megis, egesz jol ellaviroztam anelkul is.. most nem ezt erzem, igy ma eloszor megyek pszichiaterhez. Szoval elegge egyedul vagyok es egy szo mint szaz, szivesen beszelgetnék veletek! Diohejban egyelore ennyi, de barmire szivesen valaszolok es szivesen hallgatom a ti sztoritokat is.
Chilian

#27798 sadgrl hozzászólása: 2018.12.30. 22:13

Szia! Először is ne haragudj, hogy ilyen későn de jobb később mint soha! :)
Ez hogy láttad anyukád idegösszeroppanását szerintem a szánalom, féltés, és szégyenérzet egyszerre keveredett és egy ennyi idős gyereknek ha valaki nem mondja meg hogyan kell ezt kezelni sajnos magától kezd a kis fejében stratégiát kidolgozni arra hogyan fogja fel :/ és ugye ez nem annyira megy, vagy nagyon tévesen….
Nekem ha eszembe jut egy ilyen mélyen elraktározott sérelem majdnem hogy zavarba vagyok tőle és el is hessegetem.
És valahol itt kezdődhet a probléma, hogy ezeket a dolgokat akkor sem tudtam feldolgozni és felnőtt fejjel is nehézséget okoz és amint előkerül gyorsan vissza a szőnyeg alá :/
A középiskola nekem is egy külön fejezet ezzel ne érezd magad egyedül :( durván nem aláztak meg vagy ilyesmi, sőt inkább én álltam ki az olyanokért akiket már nagyon csesztettek. De úgy általában olyan barátaim voltak akik mindig kilógtak a sorbol vagy így vagy úgy… ezért mindig egy számkivetett voltam én is. Akit kibeszéltek ha nem volt ott stb. rosszindulatú megjegyzések. Flegmának mondtak a hátam mögött, aztán eszükbe nem jutott volna velem váltani néhány szót. Talán akkor tudták volna hogy ez a visszahúzódó viselkedés a szorongás miatt van és nem azért nem szólok hozzájuk évekig mert lenézem őket…. bár voltak olyan helyzetek is hogy megutált a tesi tanár is :D viccesen hangzik de annyira nem volt az… mert egy futóversenyről eljöttem egy osztálytársammal mert elkezdett esni az eső és le is fujták később csak ugye mi előbb leléptünk. Másnap tesi órán csak az ÉN nevem hangzott el a másik osztálytársam mintha ott se lett volna, és igy hangzott a mondat: oké akkor most az egész osztálynak 2 órán keresztül fegyenc edzés. És hogy köszönjétek meg osztálytárs-nőtöknek. Ja és ennek fejébe ki is ment a teremből, de mielőtt elhagyta a termet azt mondta hogy rájuk bízza mit csinálnak emiatt velem :) szerintem mondani se kell de kurva anyazastól elkezdve minden volt. Ekkor utáltak a legjobban. Szerencsere testileg nem bántottak de ez is épp elég volt. (ez 11 edikben volt)
9-10 -ben mondhatni az egész évet végig lógtam, valamiért szerettem a bajt csinálni de ez ilyen tipikus kezdődő borderline viselkedés… ezért se birtak az osztálytársak, meg elfogadni se tudtak, eleinte rockeres kinézetem volt, aztán picit punkos és egyre kirívóbban öltözködtem hogy akkor utáljanak csak még jobban, de ez már a szüleimnek is szólt, pl fordított kereszt-nyakláncot hordtam a családi ebédnél. De összevetve nem néztem ki rosszul, ezt nem azért mondom, csak hogy ne ugy képzelj el mint egy szakadt punkot akit a parkban látsz mert igényes voltam :D (ne essen félre értés nincs velük semmi bajom)
Az én anyukámnak is ez volt a stratégiája ha összevesztünk, nem szólt hozzám hetekig. És szerintem egy családban az lenne a normális ha ezek a szavak el tudnának hangozni: bocsánat, szeretlek.
Egyetlen vitánk se volt megbeszélve, csak kb mindig el lett felejtve. Csak hogy én nem tudom neki elfelejteni azokat a szavakat amiket ilyenkor kiejtett. A szeretleket szerintem sosem hallottam tőle :) Én arra emlékszem tisztán hogy 10 évesen mondtam neki utoljára, de az hogy ő a 22 évem alatt mondta volna, nem rémlik. Emlékeznék rá…
Én is örülök hogy itt van a barátom de elég nagy hullámvölgybe vagyunk… és ezáltal eléggé instabilnak érzem ezt a kapcsolatot IS. És egy ideje nagyon magányosnak érzem magam. Úgy érzem feltétel nélkül senkire se számíthatok. Mert ha vele szakítunk akkor ennyi akkor egy darab bizalmasom sincs. A “barátaim” messze vannak már nem olyan mint régen, mindenkinek meg van a maga élete.
én a barátság kötésekkel vagyok így sajnos mint te a párkapcsolat alakitásban. Szinte ugyanigy :/ Én is általában barátokkal vagyok dühkitöréses, és sokszor igazam is van csak túl van reagálva :/
A hangulatingadozások miatt teljesen megértem hogy lemondtál talikat, ilyen állapotba nem lehet, nekem erről szólt ez az évem :/ volt hogy inkább felmondtam egy munkahelyen emiatt mert olyan sokszor volt hangulatingadozásom h munkára képtelen voltam… ez a vádaskodás is eléggé ismerős, az a baj hogy én ezt az egyet nem vagyok hajlandó belátni: azt hogy ha van egy megérzésem egy barát cselekedeteivel kapcsolatban (velem szemben) és úgy érzem tisztán látom a helyzetet és ki is derül hogy a szorongás nem volt alaptalan akkor ez nem csak egy tévképzet. És ezért akadok ki azonnal ha már jelét látom valami turpisságnak, elárulásnak, mert már előre szorongok hogy tuti ez meg az van a háttérben….. Mert sajnos a mai világban senkiben se lehet megbízni :( Szeretném hinni hogy az emberek jók és jót akarnak… És akkor itt jön a szélsőség a dologba, mert ezzel a gondolattal szembe naiv is vagyok, nagyon hamar bizalmat szavazok (ami hamar el is illanhat, attól függ), sok dolgot elmondok (nem mindent, azért van határ) de a bókokra és egyéb szép szavakra nagyon fel tudok ülni, és mint egy kislány úgy viselkedek vagy mint aki most hallott először bókot :D Ez egy kicsit összetett, most nem is térnék ki rá mert már igyis hosszú a hozzászólás :)
Ird le mi volt a pszichiáternél!

EN-ek
#27054 EN-ek hozzászólása: 2018.08.10. 00:00

Na e-tette a csicsát 1 adag jókiss zőcséges FELvágott + ugorkával! ABBA vana vita, min? :D
EB be G-melegbe ú láccik nincs kedv-e gerészni SE… (ah nektek SE pofázni!) :P – - -
minap írtamneked 1 keveset csicsám! nézed tea leveleidet 1áltán??

EN-ek
#27061 EN-ek hozzászólása: 2018.08.13. 16:00

mosmáasztán LÁBHOZ ÓCSKÁK amíg finom Vuk!
ne húhúzzatok má FEL tejesen!!:@
- – -
nade télleg, HOL vammá a ÉN mihasza ügyülübügyülüm?? pipi! pipípípíí!!! :(

EN-ek
#27044 EN-ek hozzászólása: 2018.08.05. 18:30

HÉJ! nincs is jobb ijen-kor, mint ott hon a YO me..HIDEG szobába tespedni és cicázni! igaz cicc ám?? ;)
normális mber ienkor KISE dugja a órát abbaa kinti kib* szaridőbe! (Y)

a előbb vétlenül betaccsolva fejtette épp csak a míg FELdobt 1 kavát, hát má minyá 24° jégverem lett idebenn hihi! :O KIRÁJ… (pd csak 1-esen volt:)

Na és nálad mia situ éppen? :)

#27045 sadgrl hozzászólása: 2018.08.05. 19:58

hát itt sincs hidegebb, Jó kis napszúrás :D

EN-ek
#27046 EN-ek hozzászólása: 2018.08.07. 00:00

sóval azwan, h +bondultak a repkéim waze! ősze-visza repkednek minta boond orra, a búrámra akar fojton fészket rakni, stb… :D

a 1ik odáig ment, h a fődre szállt 10 CENTIRE A MOCSKA ÓRA ELÉ, és ott billegett!!!:@
HA! gyorsan kinem rontok Lhessegetni (a macskát) tutti Lkapja nekem!! :(
aztán yól LE is b*tam (a lepkét) h igazán lehetne má annyi esze, mint 1 butta mojlepkének!
senkibe SE bízni magamonkívül hajót akar!

EN-ek
#27026 EN-ek hozzászólása: 2018.08.03. 00:00

kezdekPIPAlenni… <– ezt mé n töröltétek? :P

varoszoba
#27027 varoszoba hozzászólása: 2018.08.03. 08:39

Kedves Én-ek!
Több megkeresés érkezett miszerint a hozzászólasaid egy része zaklató jellegű, és nem a segítő szándék vezérel a kommentelésnél.

Ahogy azt az oldal szabályzata írja:
“a szerkesztőség által elfogadhatatlannak minősített bejegyzések (reklám célú bejegyzés, trágár vagy rassziszta kifejezések, erőszakos cselekedetre való buzdítás) előzetes figyelmeztetés nélkül törlésre kerülnek. Az ilyen jellegű írásokat kérjük mellőzni.
Azon felhasználót, aki ezen kérésünket több alkalommal is figyelmen kívül hagyja, előzetes tájékoztatás után töröljük a felhasználók közül.”

Tehát – ahogy eddig is tettük – a másokat zavaró, sértő vagy durva bejegyzéseket töröljük az oldalról.

Sajnáljuk, ha ez számodra bosszantó, másoknak viszont a bejegyzéseid kellemetlenek.
Kérjük a továbbiakban mindezeket vedd figyelembe.
Köszönjük a megértést, üdvözlettel:
Várószoba

EN-ek
#27036 EN-ek hozzászólása: 2018.08.04. 00:00

Kedves Ti!

KAMU…

#27023 Liana3 hozzászólása: 2018.07.31. 23:24

Szia!
Ismerős amit írsz. Próbáld meg a barátodat megbecsülni, mert majd utólag rájössz hogy mit veszítettél.
Én most teljesen egyedül érzem magam, mert ugyanez volt az én barátommal is, és nem tudtak róla a mai napig se leszedni. Nagyon veszélyben érzem magam. Máskor pedig átcsapok a másik végletbe. Nem tudnak kontroll alatt tartani, mert nincs család mellettem. A lakótársak pedig már egyre nehezebben viselik el azt amilyen vagyok. Egyelőre nem érzek kiutat a gödörből. Ha elmegyek egy melóhelyre melózni, ott nálam is ugyanez van állandóan leblokkolok, elkezdek szaladgálni, a munkatársaim nem értik. Ha picit megnyílok előttük hogy mi miért van, akkor meg azt használják ki. Úgy érzem hogy nincsenek kötődési pontjaim. Bolyongok.

EN-ek
#27037 EN-ek hozzászólása: 2018.08.04. 00:03

.osan! ált. senki se becsüli + az ölébe hullott gyémántot, ill. asztatot akije van! (sztámmeg idejárnak nekem vinnyogni, h Yajj! így + úgy + stb…;)

#27042 sadgrl hozzászólása: 2018.08.05. 01:38

Eddig nagyon próbál rajtam segíteni, de en sem szeretnem hogy ez az egesz ő rá háruljon :( egyenlore nincs meg a megfelelő terapeuta, sem penzben, sem hozzaallasban pedig elsosorban terapia tudna segiteni, a baratsagban es kapcsolatokban nagyon nehez idoket tud elhozni ez az egesz es ők se tudjak a vegletekig toleralni az ilyen viselkedest, hiszen ok is emberek :(
Ezt hogy nincsenek kotodesi pontok nagyon aterzem sajnos, barmi problemam volt a szuleimhez sosem tudtam fordulni, ha mégis megtettem apam (eleg hitvany apa) aligha tudott segiteni kb mondott is valamit meg nem is, de fizikailag sosem volt mellettem, anyam pedig ha barmi baj ert elsosorban engem hibaztatott, ha mas megmagyarazta neki h “most kivetelesen nem en vagyok a baj okozoja” akkor hitte csak el az igazamat…
Es akivel VEGRE kozelebbi kapcsolatba kerulok pl a baratom, és ha ne adj isten valamiert kikelek magambol, rajta vezetem le mindazt a düht es vilagfajdalmat aminek koze sincs ő hozza hiszen mindig jót akar nekem :(
A munkahelyen/helyeken nekem is hasonlo a helyzet, ott alig birok neha megnyugodni folyton szorongok, szemkontaktust nem tartom, es mostanaban annyira intenzív ez a “betegseg” hogy egy munkahelyen legfeljebb 3-4 hetig birom… aztan egy honap piheno, es megint par het munka
Szinte keptelen vagyok nagyobb kozossegben lenni :(
Vannak nagyobb terveim, tanulas teren is de mégis emiatt az allapot miatt nem tudok koncentralni rá, volt hogy memolife max -al probalkoztam hatha attol jobban fog az agyam de csak fajt a fejem es az alvas zavaromat is sulyosbitotta, mert ettol a tablettatol annyira felporogtem hogy bucsut mondhattam az alvasnak egy idore :D :/
Szoval a celjaimhoz se tudom tartani magam, mintha semmire se lennek kepes annyira szornyu :(

idcat
#27004 idcat hozzászólása: 2018.07.27. 20:34

XD nah ez édes! Nekem néhány napja egy nagy fekete lepke fészkelt a pólómra. Ágyban olvasgattam aztán amikor fel akartam kelni megláttam! Hát sikítottam akkorát! :D De a lepke nem mozdult, hiába sikoltoztam meg ugráltam. Mondom tök olyan, mint valami gombdísz. Utána még tejeskávét csináltam meg minden, a lepke meg ott csimpaszkodott a pólómba :D Teljesen megkedveltük egymást. :D Aztán szabadon engedtem odakint. Azóta biztos elkapta valami kinti állat :/

EN-ek
#27005 EN-ek hozzászólása: 2018.07.27. 21:02

WAO! súújos álaccság! :D

ÉN is csipázza az lepkéket, főleg a szépet!;) specziel ez a kedvence >>
nemcsak nagy és szép, de jól idomítható is! pár éve szelidítette őket, jópárszor kézre szállt! (Y)
- – -
no attól tart, errőla “év100ad holtfogyatkolásáról” (ami épp most menne) szépen LEmaradunk a G felhők miatt!:( mind1, láttunk már eleget… :)

idcat
#26988 idcat hozzászólása: 2018.07.23. 16:30

Szia! Nagyon bátor vagy, hogy le tudtad írni, min mész keresztül. Ahogy olvastam a törénetedet rengeteg dolog feljött bennem is, jelenleg hasonló helyzetben vagyok én is. Nálam 5 évvel ezelőtt állapították meg a borderlinet és emelett még sok mást is, ha érdekel leírom, de nem akarlak ezzel untatni. Én sose voltam jó beszélő, de az utóbbi pár évben nagyon gyorsan romlott az állapotom, teljesen elszigetelődtem az emberektől. A terápia, amire jártam is nagyon sokat ártott ebben, mert felhozott belőlem olyan emlékeket, amit sok-sok évig sikerült eltitkolnom magamban. Az én apám nem volt alkoholista, nevelési célzatból vert engem és a testvéreimet is. Az egyik testvérem teljesen tönkrement idegileg… Engem is pszichiátrián kezeltek. Rengetegszer verte a testvéreimet foltosra a szemünk előtt, anyukám lefogott, ha meg akartam állítani az apámat és azt üvöltötte, hogy ne szóljak bele, hogy nevelik a kölykeiket.
Anyukámnak volt egy betegsége, hogy nem emlékezett rá ha bántott minket. Egyik nap ő volt az én jótündérem, a kedves anyukám, de a következő nap ütött, vert, tépte a hajamat, kizárt a lakásból, volt, hogy a teraszon aludtam és nem mertem róla szólni senkinek. Másnap anya kérdezte miért aludtam a teraszon, nem emlékezett rá, hogy megtépett és kizárt… kidobálta a cuccaimat a sárba…
de a legrosszabb, hogy folyton öngyilkossággal fenyegetőzött, azt mondta, hogy miattam fogja megölni magát, meg miattam lett idegösszeroppanása, meg majd mondjam meg mi lesz a testvéreimmel, ha öngyilkos lesz miattam… és minden nap ezzel a gyomorideggel rohantam haza a suliból, hogy él-e még? Meg nehogy a testvéreim találjanak rá…
de amikor jóban voltunk és figyelt rám, azt nagyon szerettem. A szüleim sosem engedtek el sehová, szóval az anyukám volt az egyetlen barátom, és nagyon intim volt a kapcsolatunk. Túlságosan az. És ez utólag borzalmas szégyennel töltött el nagyon sokáig. Már csak haragot érzek, meg öngyűlöleletet, hogy hagytam magam manipulálni, becsapni, megalázni, kihasználni….
nem csak otthon volt ez, az álatlánosban is éveken át molesztált egy fiú. Borazalmas volt… Gimiben mégrosszabb, arról nem bírok beszélni, mert úgy érzem, hogy hánynom kell… amikor feljönnek ezek az emlékek olyankor félek, hogy megőrülök, és olyan leszek, mint a testvérem. Ilyenkor nem bírom abbahagyni a sírást. Utána meg nem érzek semmit. Nem tudom, hogy hol van ebből kiút. Nem tudom, hogy tudok-e segíteni. De ha szeretnél valakivel beszélgetni a betegségedről vagy arról amin keresztülmentél, akkor itt vagyok, mint sorstárs. Néha egy beszélgetés is rengeteget tud könnyíteni az ember lelkén. Ne haragudj, hogy ilyen hosszan válaszoltam.

#26989 sadgrl hozzászólása: 2018.07.23. 22:36

Szia, nagyon szépen koszonom a történetedet es a gyors választ nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan írni fog valaki!!
Persze, jól esne egy beszelgetes és biztos hogy rajtad is könnyítene! Nem tudom itt hogy lehet levelezni, de ha itt nem lehet, tudsz megadni egy email cimet?

idcat
#26990 idcat hozzászólása: 2018.07.24. 22:20

Azt hiszem ezen az oldalon nincs privát üzenetküldésre lehetőség, purballkitten@gmail.com az e-mailem. :)

#26994 sadgrl hozzászólása: 2018.07.26. 18:13

Írtam! :)

#27014 rozsaszirom hozzászólása: 2018.07.30. 19:11

ha akarod velem is dumálhatsz.
én ezelőtt sosem hallottam erről a borderline-ról(bocsi ha rosszul írtam le) de én is szorongásos vagyok.

EN-ek
#27038 EN-ek hozzászólása: 2018.08.04. 00:08

ÉN? hát az elég nehéz lesz, HA! még a címedet se adod + … ;)

te viszont ny. firkálhacc HA uncsi van, BÁR most épp n vok a LEGjobb kedvembe, ugyanis az történt, h épp kicsit FELhúztak a gyilag :) :(

#27043 sadgrl hozzászólása: 2018.08.05. 02:03

Írj email cimet Rozsaszirom es irok privatot! ☺️

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close