Kedves Olvasóm!

Ismét itt vagyok és a betegségek csak szaprodtak azóta.Eddig ismert tüdő aszmám, pollen érzékenységem, refluxom, irritabilis bélszindrómám, laktóz érzékenységem, cisztákkal való műtétek is ismerősök nekem. ezeket követte a skozofrénia annak is a paranoid formája, mjad depresszió és egyéb alvászavarok léptek fel. Pszichiátrián hat alkalommal voltam fekvő vendég és most már biztosan tudom, hogy ezek a betegségek megmaradnak nekem, ők az én kíséretem..
De említettem, hogy újabbak társultak hozzájuk. mik is ezek? Alllergiás ekcémáim voltak vissza térően ezért a bőrgyógyász javasolta  a bőr allergiás vizsgálatát, így derült fény a jó kis nikkel II. szulfát, higyany-klorid és higyany-amil-klorid és primin érzékenységemre. mondhatom nagyon örültem innentől tilos ennem a paradicsomot, gombát és még sok dolgot.
a legújabba vizsgálatok szerint a hasnyálmirigyem nem bontja megfelelően a keményítőt, így helyettesítő enzimet kell szednem és kerülni a keményítős zsíros ételeket. Krumpli, rizs kiiktatva és mindez megspékelve egy kis pajzsmirigy alulműködéssel, hogy ne unatkozzak.

Mindezek meghatározzák amindennapokat is, de tapasztalom, hogy családdal minden megy és Isten gondot visel rólam, mert neki fontos vagyok. Tudom, hogy szeret és annak álmában is ád eleget.

Minden betegséggel élőnek üzenem: Kitartás ez csak egy rövid itt lét lesz egy hosszabb is ahol már nincs szenvedés!

Tündérhegy szanatóriumában beszélgettünk egy alkalommal a kiválló pszichológusommal (Isten áldja meg Gabriellát!) arról, hogy milyen folytogató helyzetbe kerültem: 1.Szeretett hivatásomat, a zenetanítást el kellett hagynom a nevetségesen alacsony fizetés miatt, és segédmunkásként voltam kénytelen keresni 3 gyermekem megélhetéséért. 2.Mivel munkám heti 6x 10 órát, +6x3 óra utazást igényelt, családommal csupán ritkán találkoztam, s feleségem -jogosan igényelve a gyengédséget- másnal talált romantikát. 3. Kedvesem számára azután én mar csupán boldogsága akadálya lettem, s a váláshoz minden áron ragaszkodott. Így elszakadtam 3 drága gyermekemtől is. 4.Munkám helyi adottsága és az órabér miatt két választásom maradt: vagy együtt vagyok 2 hetenként másfél napot gyermekeimmel, vagy nem látom őket és fizetem a gyerektartást és lakhatásom költségeit. 5.Egyházamban betöltött szolgálataim (hitoktatás, kórusvezetés, missziós csoportvezetés, lelkészi szolgálat reménye) mind-mind szertefoszlott, mert nálunk egy elvált ember még ajtónállónak sem felel meg. Minden, ami számomra fontos és értékes volt semmivé vált. Az életem kilátástalanná vált....

Aznap, -a beszélgetés után- haza utaztam szüleimhez és egy átbeszélgetett este után nyugovóra tértem. Mellkasom milliónyi hólyagocskája azonban átalakult egy dudazenekarrá és elvett minden erőt és álmot rólam. A januári friss éjszakai levegőn a sétálás reményt adott az erőrekapásra, a zenekar lecsillapítására. Végül 2 órás séta után rájöttem, hogy az nem fog menni. Irány az ügyelet! Ott egykori osztálytársam oldotta meg a problémát egy jó adag injekcióval. Másnap templom, hátam mögött összesuttogó emberek, görbe tekintetek, régi barátaim sajnálkozó kérdései. A hosszú hétvége után beszámoló az ügyeleten viselt dolgaimról. Már allergiám tünetei, az asztma fulladásai a több, mint egy hónapos pszichiátriai kezelés nyomán megszűnni látszottak. Miért ez a súlyos visszaesés?! Gabriella keveset beszélt,és kérdezett. "Mit érzett,amikor fulladt? Volt már hasonló érzése más szituációban" -"Igen, amikor egy alkalommal szereltem R21-esem kipufogórendszerét, és az emelő megbillent és  az autó rám ereszkedett. Az autó súlya kipréselté belőllem a maradék levegőt és beszorultam. Se ki, se be. Sem én, sem a levegő. Hosszú és kétségbeesett próbálkozás után szabadultam meg az autó szorításából. Ugyan azt az érzést éltem meg a hétvégén." -"Emlékszik miről beszéltük pénteken?" -"Természetesen! Életem kilátástalanul szorult helyzetéről." -"Tudja már miről muzsikált a dudazenekar a mellkasából a hét végén?" -Asztmácskám mélyen elszégyelte magát és elhagyott az allergiámmal együtt egy hosszú időre. Amikor New York egyik raktárépületének belső építészetét bontottam, betegesen kéjes érzessél  szívtam magamba a vastag port, hogy másnap reggel a fürdőszobámban szabaduljak meg attól." NINCS TÖBBE ASZTMA! NINCS TÖBBE ALLERGIA!" ujjongtam.

Közben az élet átsodort Kaliforniába, ahol új feléségemmel házát vettünk hitelre. 3 évi szorgos ezermesterkedésemmel, mindig időben fizettük a részleteket, azonban munkám a 2008 szeptemberi gazdasági válság miatt decemberre elfogyott. Piciny javítgatásokon kívül nem volt komoly fizetőkepés kereslet szolgáltatásomra 4 hónapon keresztül, és azóta sem lendült vissza az üzlet. Jövedelmem csupán megélhetésünkre elegendő,és a házunk részleteit többé nem tudtam fizetni. Hogyan,és hova tovább?! Az elmúlt héten egy mexikói árvaház felújjitásán dolgoztam bőséges fizetségért: SZERETETÉRT. Szörnyű port vertünk a munka előkészítésekor. Már az első éjszakára megjelentek a dudások és tudom ismét éktelen sípolásba kezdett. Eszembe juttatta a visszatérő asztmácskám a vicces történetet: Szent Péter szunyókál a Mennyeknek országa kapujában a portás fülkében. Kicsi a forgalom. Egyszercsak kopogtatnak. Leakassza a kulcsot és megforgatja azt a rozsdás zárban. Kinyitja az ajtót, de nem lát senkit odakint. Visszazárja gondosan az ajtót és visszaül kényelmes foteljébe azzal a gondolattal, hogy biztosan vágyálmát hallotta kopogásnak, de amint visszaszunyókált, ismét kopognak. Kulcs, ajtónyitás, kinéz, de ismét senki sincs odakint. A bosszúság nem hagyja aludni, míg ismét kopognak.Tüstént kinyitja az ajtót, hogy ráförmedjen a szórakozó gézengúzra, de atyafinkat találja ott. "Hát te meg mit szórakoztál  velem már 3-szor is? -Nem én szórakoztam, hanem azok ott lent a defibrilátorral." Nos én a 3-szori befulladásom után magamtól jöttém vissza az ájulásból a szolgálatba. Nem volt jó érzés! No nem a fulladás, mert az 1mp sem volt, hanam a visszatérés. Előttem a feladat, hogy -mostmár kivalló pszichológus nélkül -ismét megszabaduljak lelkem fojtogatójától és a gyógyszerektől.

Kedves Olvasóm!

Először is szeretném megköszönni, hogy elolvassa a történetemet,

Kórház, fény hangok...műtét 10 évesen fejlődési rendellenesség mindkét mellben négy mellem lett volna. egy ideig olyan voltam mint a többi gyermek, aztán újra jött a betegség újabb műtéttel együtt most a vesémbe nőtt egy ciszta ami nagyra nőve veszélyeztette a vese működését. Vakbélgyulladás- műtét, petefészekgyulladás- műtét, kéztörés- műtét, majd hosszú szünet következett.

Kórház, fény hangok, most is ott, de a gyermek pszichiátrián, annyi beteg gyermek közt én csak egy voltam akinek baja volt  sokat beszélgettem a doktornőmmel, de féltem elmondani a frankót az őszintét. Mert az mi lett volna?Hogy apám alkoholos állapotában erőszakoskodott velem, hogy nem tudtam megoldani az otthoni helyzetet, hogy egy kis wc nélküli kicsiny lakásban éltünk , hogy apám minden nap mikor suliba mentem inzultált, hogy senki sem tudott megvédeni és én beteg lettem. Emlékszem apám egy mackót hozott a 15 éves lányának, mondhatom baromira örültem neki.

Kórház , fény hangok nem tudni kívülről jönnek vagy belülről, most nem műtétre várunk hanem arra, hogy hasson a gyógyszer átfutási idő két hét akkorra jön meg a hatása. ez nem sikerült, jön a másik amíg még lesz másik. De meddig még?Itt vagyok fiatalon és már csomó betegséggel rendelkezem: asztma- tüdő asztmám van ami miatt nem bírom a lépcsőzést és alkalmanként befulladok, reflux-túl sok savam van és ez gyulladásban tartja a gyomor felső részét és a nyelőcsövet, mindezt azért, mert a gyomor szájam nem zár rendesen,irritábilis bél szindróma- ami miatt hol székrekedésem van hol pedig hasmenésem mindez spékelve  egy kis vérrel,laktóz érzékenység- nem ehetek tejet és tejfölt és még örülhetek, hogy ennyivel megúsztam,paranoid skizofrénia-néha úgy érzem figyelnek, hogy a tévén keresztül nekem szólnak,depresszió-hol fent hol lent mint a hullámvasúton nem piskóta ez sem néha nagyon padlóra tudok feküdni, van viszont mikor az egséz világot átölelném!

Mégis biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedül, mert velem van a férjem, az anyósom, a szüleim, a barátaim akik nem hagytak el és ne feledkezzünk meg Istenről se, mert Ő vezet és megtart ebben  a nehézségben is és a hétköznapi létemet Ő tratja a hatalmas kezében