Mit tudunk az allergiáról 2013-ban?

Téma címkék:
2014.01.21. 11:54

Előző cikkünkben Nékám professzor segítségével megtudhattuk, milyen életkorban jellemzőek az allergia különböző megjelenési formái és milyen okok húzódhatnak meg a kórképek mögött, ezúttal pedig azokat a kérdéseket tettük fel, amelyek egy allergiával élő ember számára fontosak lehetnek, ám túlmutatnak a személyre szabott terápia tárgykörén, így a szakrendelőkben sokszor nem jut idő megbeszélni ezeket.

Sokszor halljuk, hogy az allergia egyre gyakoribbá válik a lakosság körében, mi az igazság ebben a kérdésben?
Három  tényező szerepét mindenképpen említeni kell allergiák kialakulását megelőzően.
Az első a hajlam allergiás reakciókra, amire bizonyos korlátokkal, de már születés előtt is következtethetünk – például a közvetlen vérrokonok között előforduló allergia gyakoriság alapján. Jelenleg nem ismerünk olyan eljárást, amellyel bizonyosan meg lehetne előzni egy allergiára hajlamos egyénben az allergia kialakulását – bár a rizikót, elsősorban az első életévekben, csökkenteni lehet.
A második az érzékenység kialakulása egy allergénnel szemben – ez az,  aminek az előfordulási gyakorisága drámai módon növekszik a teljes lakosság körében. Ez az állapot a későbbi allergiák kialakulása szempontjából lényeges rizikó tényező – tulajdonképpen az első lépcsőfok  az allergiás megbetegedés felé vezető úton. Magyarországtól az Amerikai Egyesült Államokig az iparosodott országokban a lakosság felében figyelhető meg legalább egy allergiával szembeni allergiás reakciókészség.
A harmadik az életmód. Sajnálatos, de tény , hogy a “nyugati típusú” életvitel pro-allergiás hatásokal van tele. Az allergiák 15-40 %-ban fordulnak elő, korosztálytól függően, de a fenti tényezők együtt magukban hordozzák lehetőségét, és a szám a jövőben tovább emelkedik. Az előrejelzések szerint 2025-re Európa lakosságának fele érintett lesz valamilyen allergiás betegségben. 

Mennyiben különbözik a gyermekkorban és a felnőttkorban jelentkező pollenallergia, kell-e valamelyik formánál intenzívebben tartani az asztma kialakulásától?

Az asztma és az allergiás nátha kapcsolatát csupán az utóbbi 15-20 évben kezdték behatóan vizsgálni. A légutak egységes rendszert alkotnak olyan értelemben, hogy amennyiben valamelyik ponton – például a melléküregekben – kialakul egy allergiás tünet, és annak eredményeként (vagy akár elsősorban vírusok okozta fertőzés miatt is) krónikus gyulladás alakul ki, akkor az előbb-utóbb mindkét szervben tüneteket okozhat. A jelenség  annyira gyakori a fiatal kortól kezdődően, hogy a kettő közül bármelyik betegségben szenved az ember, idővel legalább 50 %-os eséllyel a másik kórkép tekintetében is érintetté válik. Az asztmás ember szénanáthás is lesz, az allergiás náthával élő pedig asztma tüneteit észlelheti magán. Ezért az asztmásoknál mindig vizsgálni kell, hogy nincs-e másféle allergia is a betegség hátterében. Az ilyen pácienseknél csak akkor lehet sikeres a terápia, ha mindkét szervet kezeljük. Ez azt jelenti, hogy az allergiás náthában 70-80 %-ban előforduló szemtünetek esetleg nem enyhülnek kellőképpen egy emellett asztmában is szenvedő ember esetében, amíg nem kezeljük megfelelően az asztmáját is. Az allergia mindig az egész szervezet betegsége, ezt figyelembe kell venni a kezelés meghatározásakor is.

Milyen eséllyel lehet arra számítani, hogy egy allergia évről-évre súlyosabb formában jelentkezik vagy éppen ellenkezőleg, eltűnik?
Az allergia szabályozó rendszereit nem ismerjük még kellő részletességgel, a betegség lefolyását a kisgyermek kortól felnőtt korig tartó atópiás allergiáknál tudjuk a leginkább nyomon követni. Hogy a későbbiekben meddig marad változatlan az allergia, miért kezdenek el idővel csökkenni az allergiás reakciók, azt nem tudjuk biztosan. Az ötvenedik  életév táján elsősorban a bőr, de a többi célszerv allergiás reakciókészsége is csökken, ám az sem kizárt, hogy valakinek hatvan év felett jelentkeznek életében először allergiás tünetei. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a kor előrehaladtával két dolog jellemző: az egyik esetben az érintett szervekben másféle (nem allergiás) betegségek is előfordulnak; a másik pedig, hogy a szervi érzékenység csökkenése miatt az allergia is csökken. Az allergia hátterében olyan sok féle tényező található, hogy nem lehet precizen megjósolni a kórlefolyást. A stressz és a depresszió is hozzájárulhat pl. egy allergiás megbetegedés kialakulásához, és ha ezek a tényezők megszűnnek, az érintett akár úgy is érezheti, hogy  “kigyógyult” allergiájából. Ám objektív tünet csökkenést is ki lehet sokaknál mutatni.

Az immunterápia is az allergia végleges megszüntetésére irányul?

A biológiai terápiák térnyerésével várhatóan az allergia kezelésében is óriási előrehaladást fogunk elérni. A célzott (allergén-specifikus) immunterápiák nem számítanak újdonságnak, több, mint száz éve alkalmazzuk ezeket; hatékonyságuk növelésére folyamatos erőfeszítéseket tesznek a kutatók. A korszerű terápia lényege, hogy a pollenekből izolálják az allergiát okozó fehérjéket, majd minimális tisztítást követően, más úton és mennyiségben bejuttatják azokat a páciens szervezetébe. A természetes kontaktusban előfordulónál sokkal nagyobb – néhány mikrogrammnyi – mennyiséget adnak injekció formájában vagy a nyelv alá csöpögtetve. Az adagolt mennyiséget  általában folyamatosan növelik. A terápia során a nagy mennyiség, valamint a természetes allergiát kialakító bejutási módtól eltérő bejuttatási mód hatására a szervezet már más fehérje-felismerő rendszereket használ, mint amelyek az allergiás reakció kialakulásában játszanak szerepet. Az így aktivált rendszer nem az allergiás reakció irányában, hanem szervezetünk fertőzésekkel szembeni védekezésének irányában hat, a más úton bejuttatott fehérjék végső soron gátolják az allergiát okozó fehérjék szintézisét, így idővel (1-3 év alatt) az allergiás reakció megszűnhet.  Másképp magyarázva: átkapcsoljuk a szervezetet egy másfajta érzékenységi reakcióra, és ez a védekezést és nem az allergiás reakció fokozódását eredményezi. Napjainkban állnak kipróbálás alatt azok a még modernebb terápiás lehetőségek, amelyek során genetikai úton vagy “hordozó”molekulákkal, esetleg valamilyen vírusfajtával juttatják be a szervezetbe az allergiát okozó fehérje szakaszt.  A következő öt évben lehet számítani ezen kezelések megjelenésére. Valószínű, hogy az új generációs immunterápia az ételallergiák egy részében is hatni fog.
A többség számára azonban továbbra is a jelenleg is elérhető gyógyszeres terápiák jelentenek megoldást, illetve bizonyos súlyosság alatt nem ártanak az alternatív megoldások sem, azonban kellő sürgősséggel csak gyógyszerrel lehet megszüntetni a tüneteket.  

Szezonális pollenallergia kezelésére adott hosszú hatású szteroid terápia esetén kell-e tartani attól, hogy bár az injekciónak köszönhetően a tünetek csökkennek, az allergia súlyosabbá válik?
Világosan le kell szögezni, hogy a jelenlegi irányelvek légúti allergia kezelésében nem támogatják a tartós hatású szteroid kezelést. A választ azonban finomítja, hogy az allergiás gyulladás csökkentésére még mindig a szteroidok a leghatásosabb gyógyszer készítmények, ezért a tudomány mai állása szerint nem a hatóanyagot magát utasítjuk el. A közepesen súlyos allergiás náthától és a közepesen súlyos asztmától a nagyon súlyosig ma is gyakran szteroidokat használunk, mert az ilyen állapotban lévő betegek életminőségét kizárólag így tudjuk helyreállítani. Azonban ilyen esetekben sem injekciós formában adjuk a szert, mert az injekcióban használt hatóanyag töredéke is elegendő a kívánt hatás eléréséhez, a gyulladás csökkentéséhez – annak helyszínén. A szteroidoknál a mellékhatások többek között a hatás időtartamával is összefüggésben állnak, az injekcióban beadott hosszú hatású szteroidok feleslegesen nagy mennyiségben és hosszú ideig, valamint feleslegesen bevont szerveket érintve hatnak. Ezért ajánlott elsősorban a lokális szteroid kezelés az orr nyálkahártyán és/vagy  az alsó légutakban. Súlyos tünetek esetén azonban indokolt lehet a szisztémás  (tehát nem “csak helyi”) terápia. Másfelől azonban megkerülhetetlen  az emberi tényező is – meg kell érteni a pácienst, aki alig bírja elviselni súlyos tüneteit, elveszíti munkaképességét; és megértem azt a kollégát, aki kérésére megkockáztatja az injekció adását, hogy ennek köszönhetően az egész szezonra biztosítsa betege nyugalmát. Ilyenkor azonban a szteroid mellékhatásaival számolni kell, különösen több éves alkalmazást követően.

Mennyi idővel a szezon kezdete előtt érdemes elkezdeni az allergia elleni gyógyszerek szedését?
A gyógyszerek alkalmazásának kezdetét általában egy héttel a beteg számára tünet kiváltó pollen várható megjelenését megelőzően javasoljuk, az immunterápiát pedig legalább három hónappal a pollen megjelenése előtt kell megkezdeni. A gyógyszerelés előrehozott kezdete enyhíti a tüneteket az adott szezonban, az immunterápiákat pedig azért kell időben elkezdeni, hogy hatásuk már érvényesülhessen a pollenszezonban.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close