A cukorbetegség (diabetes mellitus vagy „diabétesz”) a szervezet anyagcseréjének krónikus megbetegedése. Az elnevezés az egyik fő tünetre, a cukor vizelettel való fokozott kiválasztására és a megemelkedett vizeletmennyiségre utal. Két fő fajtája van, az 1-es és 2-es típusú. Az 1-es típus (gyermekkori) esetében az inzulin hiánya a probléma, míg a 2-es csoportban az inzulin túltermelése okozza a bajt. Az abszolút vagy relatív inzulinhiány következtében, mivel a sejtek inzulin hiányában nem képesek a glükóz felvételére, a vércukorszint megemelkedik, és ez okozza a betegség fő tüneteit.

A magas vércukorszint (hiperglikémia) következtében megnő az ürített vizelet mennyisége, a vízvesztés pedig szomjúságérzetet okoz. Cukorbetegség jelei lehetnek még a tartós fáradtság, elhúzódó sebgyógyulás, ismételten jelentkező pattanásos bőrbetegség vagy viszketés. A hiperglikémia miatt szemészeti szövődmény is kialakulhat, látászavar is jelentkezhet. Megtartott vagy emelkedett étvágy mellett a testsúly csökkenhet, mivel a glükóz nem tud beépülni a szervezetbe.

Diéta és testmozgás a 2-es típusú cukorbetegség kezelésének, megelőzésének alapja. Célja normalizálni a testsúlyt olyan étrend segítségével, melyben a szénhidrátok, zsírok és fehérjék megfelelő arányban vannak jelen. 1-es típusú cukorbajban fontos az inzulinkezelés és a diéta összehangolása. Orális antidiabetikumok: A tabletták csak a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében játszanak szerepet. Egyes típusaik az inzulinérzékenységet fokozzák, mások az inzulintermelést, egy harmadik csoport a szénhidrátok felszívódását lassítja. Inzulin: Az inzulinkezelés beállítása felelősségteljes, különös ismereteket igénylő szakorvosi feladat. A mai kiváló készítmények mellett a beteg kilátásai jelentősen javultak. Az inzulin bejuttatása a szervezetbe napjában több alkalommal a bőr alá adott injekcióval történik. Egyes esetekben lehetőség van az inzulint a bőr alá folyamatosan adagoló pumpa alkalmazására. Az alternatív bejuttatási módok (pl. belélegzés) még kísérleti fázisban vannak.