1988 karácsonyán tapasztaltam először furcsa tüneteket magamon. Fáradékony voltam, sok folyadékot ittam, a fejem is sokat fájt. Egy hónap alatt kb. 10-15 kg súlyt veszítettem.

Több vizsgálat után a vércukor szintemet is megvizsgálták, ekkor derült ki, hogy itt van a probléma. Az első vércukormérés során 17 volt a vércukor szintem. Ekkor Pécsre, a Gyermek Klinikára kerültem, ahol 18 évig rendszeresen kezeltek.

Cukorbetegségem tényleges megállapítása 1989 februárjában történt. Kezelőorvosaim kezdettől fogva barátságosak és segítőkészek voltak. Minden szükséges információt és kezelési lehetőséget biztosítottak számomra. A diagnózis feltárásáig sokszor vettek tőlem vért és különféle paramétereket vizsgáltak. Miután kiderült a cukorbetegségem, három hónaponként jártam felülvizsgálatra, évente egyszer pedig néhány napos bent tartózkodás alatt vizsgáltak. Ezen vizsgálati alkalmak során szemem, vesém pillanatnyi állapotát nézték. A vizsgálatok során nem volt semmiféle bizalmatlanság a vizsgálatot végző szakemberek irányába. Mindig mindent előre tudtam; még azt is, hogy mikor, hová visznek, mi fog velem történni.

Mindig kaptam biztatásokat az orvosoktól. Fontos, hogy mindig az igazat mondták, sosem hitegettek.

Először a háziorvos kapta meg leleteimet, ő rögtön látta, hogy probléma van a vércukrommal. Majd a klinika orvosai állapították meg állapotom véglegességét. Ők szembesítettek ténylegesen a betegségemmel kapcsolatban.

Amikor szembesítettek diagnózisommal, az kissé váratlanul ért. Bár a tünetekből és az előzetes vizsgálatokból már valamelyest számítottam erre a diagnózisra.

Eleinte nehezen éltem meg, hogy ezzel a betegséggel kell együtt élnem. Fokozatosan sikerült hozzászokni a gondolathoz.

A család sokat segített abban, hogy a kezdeti traumákon átjussak. Az orvosok is igen segítőkészek voltak. A klinikán eltöltött két hét után fokozatosan szoktam hozzá a diéta megtartásához. Mivel még gyerek voltam, anyukám állította össze az étrendemet. Diagnosztizálás után rögtön inzulin-kezelésre szorultam injekció formájában. Ennek beadását is édesanyám végezte éveken keresztül. Összességében jónéhány év telt el ahhoz, hogy életemet teljesen hozzáigazítsam betegségemhez.

A kontrolok során mindig segítettek abban, hogy életmódomat fokozatosan hozzáalakítsam a betegségemhez.

Az inzulin-kezelés manapság egyre egyszerűbbé, hatékonyabbá válik. Remélem, egyszer majd a cukorbetegségnek is meg lesz az ellenszere.

Betegségem során találkoztam és megismerkedtem más cukorbetegekkel, de egyikükkel sem tartottam folyamatos kapcsolatot. Nem láttam szükségét annak sem, hogy egyesületekkel, szervezetekkel kapcsolatot vegyek fel.
Y