Írjátok meg, hogy a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány hogyan húzta le rólatok a pénzt, hogyan kerületek rosszabb állapotba a gondatlanáguk miatt és hogyan hagytak ezek után magatokra!

Amikor újra meg újra magam alá kerülök és eszembe jut a sok kudarc, hogy a szüleim hogyan bántak el velem amikor kicsi voltam és védtelen, kiszolgáltatott, akkor mindig eszembe jut és mélységesen elszomorít, hogy a Nap-Kör Mentálhigiénés Alapítvány hogyan bánt el velem, amikor rájuk bíztam magam, a kezükbe adtam az életemet. Még mindig kétségbeejt az emlék, ahogyan cserben hagytak, akkor, amikor a terápiájuk alatt -soha előtte nem tapasztalt- borzasztó rossz állapotba kerültem.

Nagyon meg akartam gyógyulni. Eleget szenvedtem, így rendkívül motivált voltam, ezért mindent beleadtam a terápiába, mindent úgy csináltam, ahogy azt az egyéni terapeuta mondta. Annak ellenére, hogy nagyon megterhelő volt a terápia (DBT). Bíztam benne, az emberben, a szakemberben, ebben a terápiában. De ez a terápia nagyon nehéz mindenkinek. Emlékszem, többször felmerült bennem az elején, hogy remélem, vigyáznak rám, és ha valami bajom lenne, segítenek majd nekem!

Hát én mindent beleadtam ebbe a munkába. Nagy reményekkel indultam neki, hogy ha végigcsinálom, akkor meg fogok gyógyulni, de legalább valamivel jobb lesz az életminőségem. Ez a terápia rendkívül megterhelő, és többször éreztem úgy, hogy nem bírom tovább. Viszont mindenben hallgattam az egyéni terapeutámra, aki mindenáron a terápia folytatását, és ha ez még nem lett volna elég még plusz feladatokat is erőltetett. Nem tudom részletesen leírni, hogy még milyen etikátlan dolgok történtek, a lényeg az, hogy többször szóltam az egyéni terapeutának is és a csoportban a két terapeutának is, hogy rosszul vagyok, nem bírom tovább, abba akarom hagyni a terápiát. De az egyéni terapeuta mindig rábeszélt, hogy folytassam. És ezt úgy, hogy közben -mint utólag kiderült – még a szükséges gyógyszeres kezelésemre sem figyelt.

Tehát minden tőlem telhetőt megtettem, erőlködtem, de egyre kimerültebb voltam. Viszont amikor végleg kiderült, hogy mennyire rosszabbul lettem: már kórházba akartak irányítani. Kórházba? Én soha nem voltam kórházban a terápiájuk előtt sem, és mivel addigra már nem bíztam meg bennük ezért nem fogadtam el a fantasztikus tanácsukat, ezért azóta sem voltam soha kórházban. Ugye, az mindenki számára világos, hogy egy jól működő, dolgozni, tanulni, viselkedni képes, összeszedett ember nem azért megy el egy ilyen fizetős terápiába, hogy aztán a végén a zártosztályon kössön ki.

Felháborítónak és végtelenül erkölcstelennek tartom, hogy nyilvánvalóan a terápia hatására, az erőltetés, figyelmetlenség, elégtelen gyógyszeres kezelés hatására ilyen szörnyű állapotba kerültem, viszont az engem kezelő “szakemberek” semmiféle felelősséget nem vállaltak. Sem egy bocsánatkérést, sem pedig -3 terapeuta részéről- semmiféle felelősségvállalást nem tapasztaltam! Egyébként ez bánt a legjobban, azóta is.

Nem tudom mennyire érthető, hogy ha valaki kilép a terápiából az egész egyszerűen bevételkiesést jelent a Nap-Körnek, mert ők ebből élnek. Itt jegyzem meg, hogy azt hangoztatták – ami a romboló hatása mellett még hazugság is- hogy csak annak nem segít ez a terápia, aki lusta, nem csinálja a feladatokat, abbahagyja, kilép a terápiából stb. Én egyet tanultam: soha a többé nem bízom meg egyetlen pszichiáterben, pszichológusban sem. Azóta undorodom mindegyiktől. Olyan volt mintha 3 hegyi vezető felvitt volna a veszélyes hegyre, látszólag biztosító kötéllel, szaktudással és komoly felelősségérzettel, hogy vigyáznak azokra akiket vezetnek. De amikor lezuhantam, ezek a “szakemberek”, akiknek pénzt fizettem a munkájukért gyorsan magamra hagytak. Senki nem vállalt felelősséget értem… Közülük van olyan is, aki öngyilkosság-megelőzésben hirdeti magát, kár hogy segítséget kértem tőle, az öngyilkossági krízisemben, de nem segített. Mindig vártam, hogy ez a három ember egyszer megkeres és átbeszéljük, hogy hol lehetett a hiba, de azt sem értettem, hogy csak az egyéni terapeutám miért nem keresett meg soha többé, hogy korrigálja a hibáját és segítsen nekem ebben a nagyon rosszul alakult helyzetemben, amiről ő tehetett.

A saját erőmnek köszönhetem, hogy nagyon sok idő, sok év elteltével valahogy visszamásztam arra a terápiát megelőző állapotomra, ahol a belépéskor voltam. Azóta borzongás fog el, ha csak látok egy pszichológust vagy pszichiátert ahogy reklámozzák magukat. Undorodom tőlük. A mai napig meg vagyok döbbenve, hogy ilyen emberek vannak.

Annyira vállalják a tetteikért a felelelősséget, hogy a Google vélemények oldalon minden – de minden negatív hozzászolást törölnek (állítólag jelentenek is), szóval aki nem ad nekik 5 csillagból 5 csillagot, annak törlik a hozzászolását. Látható, hogy róluk csak pozitív véleménnyel lehet nyilatkozni. A Facebook oldalukon ugyanezt teszik.

Szégyelljék magukat!

Írjátok meg ide vagy a gyakori kérdésekhez a negatív tapasztalataitokat velük kapcsolatban, hogy mások is tudjanak teljes képet kapni róluk.