Szóval, lassan álatorvosi ló leszek! ( az olyan, amit bemutatnak az álatorvoslást tanulóknak).

Van hippertoniám ( magán diagnózisom: nevelési áralom, Apukám német drill alapelméletű nevelésének következménye ). Életem most már nyugodt, nyugdíjas, elégedett azzal ami van, a gyógyszereket szedem, de lelki defekt tartósan kiugrasztja máig is tenziómat.Szó se róla!

Volt magas koleszteri szintem, erre is jó gyógyszert kapok, amit hűségesen eszem.

Kiderült egy, az alapesethez tartozó szemfenék vizsgálatnál, glaukoma gyanúsított lettem, félévente komtrollra járok. Már csak azon egyszerű oknál fogva is, mert a Meniere betegség inputját a látás inputja a köztagyamban nappal korrigálja. Így az output elviselhető eredményű. Kivéve sötétben.

A legkeményebb a Meniere szindróma. Erre szigorúan szedem a Betaserc nevű csoda gyógyszert, ami nagyon hatásos. Azonkívűl sokat mozgok, naponta minimum 20 km-t biciklizek, nyáron úszok a Balatonba, köszönöm jól vagyok, csak a baro(m) méter változásait követem hűségesen. Általában a melegfront van rám szédítő hatással. Olyankor a jó hűs, sötést szobában, van, hogy egy délutánt s a rákövetkező éjszakát átaluszom, lehetőleg mozdulatlanúl.

Nemrég kiderűlt vese homokos vagyok. Észrevétlenűl, csak a vizeletemben találtak, szintén az éves általános kontroll vizsgálaton.

Ja! És magas volt a húgysavam, pedig bár szeretem a húst, nem tellik rá. No, az erre adott gyógyszert is szorgalmasan szedem, normál szintre is süllyedtem.

Most viszont azt rakta össze kreatív agyam: nincs összefüggés a dolgok közt?

Ha a húgysav kalcit kristályokat rak le izületeimben - persze csak ha hagyom! - és ne adj Isten ennek következtében királyi betegségem, azaz köszvényem lenne, nem lehet a fülem labirintjaiban ugyanezen kémiai folyamat hozza létre azokat a fránya kristályokat?

Márpedig, hm.... bocsánat, egy bugyuta laikus kérdése: ami jó a húgysav csökkentésére nem jó a Meniere betegség kialakulásának lassítására?

Hála Istennek a szédülgős állapotom stagnál, mióta a Milurit nevű húgysav elleni gyógyszert eszem.

Nem is tudom hol is kezdjem! Már nagyon fiatalon elkezdtem a vérnyomásommal küszködni. Aktívan sportoltam és a betegség megjelenése véget vetett a sikeres pályafutásomnak. 25 évesen kezdődött. Mint utóbb kiderült öröklött dologról van szó. S még egy két örökletes dolog az évek során előjött! Diabétesz, érszűkület. Eleinte jól reagáltam a gyógyszeres kezelésekre de ahogy az idő telt úgy lett egyre rosszabb. Az úgynevezett sétálós vérnyomásom volt már akkor is. Mindent tud ma is! 90/60-tól a 220/110-ig! Ezt akár egy órán belül. A felírt gyógyszereimet rendesen szedem nem hagyok ki soha. Már a felső határán vagyok a gyógyszereimnek. Többet nem lehet adni mondják. Eleinte nem voltam túlsúlyos de mostanság folyamatos súlyproblémákkal küszködök. A szemfenék vizsgálatok mutatják az eredményt. A szívem nagyobb kétújnyival. Közben átestem egy stroken is.

Mit teszek a szintentartásért; sótlanul étkezem, nagyon sok zöldségfélét, halat eszek és a vörös húsokat kerülöm, amikor csak tehetem sétálok úgy félórát, órát, járok úszni és vízalatt tornázok, kerülöm a stresszes helyzeteket. Sajnos nagyon jól jelzem a frontok érkezését mert akkor a gyógyszereket mintha nem is szedném megbolondul és napokig fönt van. S mit szedek; Atrombin, Aspirin protekt, Co Aprovel, Ebrantil, Tenaxum, Apadex, Talliton, Eucreas, Glucobay, Atorsi, Aurorix, Milurit, Furon, Káldyum, Nitromint spray és a szememre Aszkorbinsavat. Mostanában életmód váltással szép lassan elkezdett a súlyom csökkenni, nem rohan lefelé de a 134 kilóból szép lassan 128 kiló lett. Nem hirtelen szedtem föl a túlsúlyt így leadni is több időre van szüksé. Most ezen az úton haladok és rendszeresen járok ellenőrzésekre. A legutóbbi felülvizsgálaton mondták nem romlott a szívem és megdícsértek a fogyásért. A kijelölt út a további fogyás és a lehetőségeim mért mozgás növelése. A gyors fogyásoknál, néha akár 15-20 kiló is volt a jojó visszahozta amit leadtam.  Lassan érek messzire és ezt tartom továbbra is magam előtt.

Szeretném megosztani mindenkivel a történetemet, most már így 31 évesen,szeretnék ezzel is erőt adni mindenkiek.

4 évesen leukémiás lettem, a háziorvos későn ismerte fel a tüneteket, kezeltek a Heim Pál, és a Szent László kórházban. A másodikban, hónapokig bent is "laktunk" anyukámmal,szinte mindenre emlékszem,a szurikra,az infúziókra,a csontvelővételre és a kemora. Ami az emlékeken kívül maradt, a kezelések alatt károsult a jobb szemem, de "csak" annyiban,hogy a pupilla nem úgy reagál a fényekre,mint a bal. 5 évesen gyógyultnak nyilvánítottak,renszeresen kellett járni vissza kontrollra. Semmi gond nem volt,ugyan úgy "működtem" mint a többi gyerek.

Munkámból kifolyólag (légiutas-kísérő) rendszeres kivizsgálásokon kellett részt venni,minden eredményem megfelelt.

2008.-ban terhes lettem,tervezett baba volt,nagyon boldog voltam. Itt sem volt semmi gond,egészen a 6.hónapig,elkezdtem nagyon durván vizesedni,nagyon magas lett a vérnyomásom (160-200),és a 7 hó végére már nem tudtam járni,lebénult a bal lábam. Hiába mondtam a nőgyógyászomnak, (nem magán) a panaszaimat,rám sem figyelt,pedig már az elején közöltem vele a gyerekkori betegségemet is. Ahogy tudtam vonszoltam magam,anyukám segített ellátni engem és a családi ház körüli teendőket,amíg a férjem dolgozott. Nagyon erős jellem vagyok,nem szeretek segítséget kérni,próbálom magam megoldani a problémáimat,de aznap 2008.10.16.-án kb 16 óra lehetett,egyedül voltam otthon, és csak annyira emlékszem,hogy nem bírtam felkelni az ágyból,és remegtem,fáztam. Valahogy felhívtam anyukámat,(persze a nőgyógyászom annyit mondott anno,hogy nem születhet meg a gyerek 38.hét előtt bírjam ki) amikor meglátott rögtön mentőt akart hívni,persze nekem az járt a fejembe,amit a doktor mondott. Férjem rohant haza,száguldás a Szent Imre kórházba, 210-es vérnyomással,infúziók jobb-bal kéz stb,császár... Le szerettük volna vetetni a köldökzsinórvért, de a műtét alatt majdnem elvéreztem, tehát nem lehetett kivitelezni. A baba egészséges lett, én pedig reménykedtem,hogy újra járni tudok. 3 nap után már mehettem is haza, persze említettem a doktoromnak is,hogy nem igazán tudok járni,csak ha támaszkodok vmin,és fáj a bal lábam. Majd elmúlik közölték...

1 napot voltunk otthon a babával,reggel már nem tudtam kikelni az ágyból,kórházról-kórházra jártunk,a pár napos babát is magammal kellett vinnem mindenhova mivel szoptattam. Órákon keresztül kellett mindenhol várni,úgy ,hogy a férjem cipelt a karjaiban,anyukám pedig a mózesban a lányomat.

Végül is kikötöttünk már másnap a Szent János kórházban,és ott közölték,hogy a felvételek alapján nincs csípőcsontom...protézis kell...műtét. Kiborultam,az alig pár napos császársebemmel,a tehetetlenségemmel és megint egy műtét. Kaptunk egy szobát ahol biztosították,hogy bent lehessünk 3-an,én aki szoptattam,anyu aki engem és a babámat gondozza.3,5 hetet voltunk a kórházban.Nem kívánom senkinek,azokat a fájdalmakat átélni amin keresztül mentem, mivel szoptattam nem kaphattam morphium tartalmú fájdalomcsillapítót, csak Algopyrint. Túléltem ezt is,otthon mankózás,még jó,hogy itt is tudott anyukám segíteni.

Rendbe jöttem,júniusban elmentem kontroll vizsgálatra már másik nőgyógyászhoz,és a citológiai vizsgált P3-as lett,+ HPV 6,11. Olyan stádium lett,hogy műtét lett,ez nem is volt vészes 10perc,a saját lábamon mentem be a műtőbe,és azon is jöttem ki.

Vártam az eredményt,hát nem lett jó,még ki kellett metszeni a csatornából is.Megint műtét...semmi gond! Most aug. elején kaptam meg az eredményt,hogy sikerült a műtét, DE még mindig ott van a HPV.

Napokban voltam anyajegyszűrésen,miért is ne címszóval...találtak a hasamon egy 3mm-es rosszindulatú "pöttyöt". Jövö héten, 08.12.-én műtét...

Már úgy vagyok vele,hogy azért is, ezen is túlleszek, nem győz le semmilyen betegség,hiszen már itt van a kislányom akiről nekem kell gondoskodnom, a családom,barátaim.

A mottóm: SOHA NE ADD FEL!!!

Bagi Orsolya