Én és a pánikom
21 éves vagyok,és pánikbeteg,nehezemre esik beismerni,mert az ember ezt valahol szégyellni való dolognak gondolja,főképp ha erőseb ,magabiztosabb embernek tűnik,úgy még nehezebb....
Nekem ebben egy film segített. Néhány hetet vetítették az én és a pánikom című filmet.
Rájöttem, hogy tagadhatom, szedhetem a xanaxot, ami nem segít, csak a memóriámat teszi tönkre...
Meg akarok gyógyulni! Bármilyen megoldást, ötletet, alternatívát szívesen fogadok, kérlek segítsetek, hogyan gyógyuljak meg?
Menjek el pszichológushoz (négyet már elfogyasztottam,talán ezúttal nem kellene elküldenem a fenébe...)
De úgy szégyellem magam.
Ha elmebeteg lennék nem szégyellném,vagy ha álmatlansági zavaraim lennének,vagy bármi más,de ez olyan "égő"
Meséljen valaki ,akinek jó tapasztalata volt pszichomókussal,kell a bátorítás :)

