Sziasztok! Újra itt!! Azóta átírtam a bemutatkozásom, mert sok minden történt! Most három és félév után elválok a férjemtől, még kb. két hét. Napi 30 telefon hívás amit nem veszek fel, számtalan sms, meg jelenik a ház előtt, azt akarja hogy menjek el vele, szeretkezzünk, stb. ha a világon egyetlen férfi lenne már akkor sem kellene. Kikészít teljesen, már feljelentettem a rendőrségen is, hogy zaklat, A depresszióm nem javul, sőt rosszabb! Kórházba nem megyek, nem szeretek ott lenni, csak nyomják az emberbe a gyógyszert ami kótyagosság teszi, nem beszélve a sok mellékhatástól. Csak a rivotrilt veszem be, meg hát természetesen a vérnyomáscsökkentőt, és a colitisre ami rá? A depresszió továbbra sem javul. Öngyilkossági gondolatok gyötörnek! A férjem hozott fél liter tömény fagyállót, és mondta hogy ha azt megiszom senki nem ment meg! Van hat unokám, nem szabad ilyet mondani, de köztük az egyiket szeretem a legjobban, négy éves koráig én neveltem, mamaanyukának hív. De, a fiam és az élettársa soha nem akarja odadni, pedig a kislány is szívesen jönne, mi összenőttünk, nagyon szeretjük egymást. Szerintetek egy nagymamának nincs joga az unokájához? Pedig még neveltem, a négy év alatt nem volt semmi bajom, jól voltam! Nincs semmi értelme az életemnek!!! Keresgélek párt magamnak, még ha nem is összeköltözőset, csak olyat aki szeret, hiányzom neki, boldog vagyok vele, de hát a párkeresésben, ugye, hol dolgozol? Levagyok százalékolva, még a colitis el megy, de a depresszió nem igazán! Így nem kellek senkinek! Persze, mindenki mondja hogy milyen csinos vagyok, stb. de már nem tudok megbízni senkiben, nem hiszem hogy valaki elfogadja a betegségem, pedig ez annélkül nem megy!!!!!!!!! Most befejezem, mert elfáradtam, majd folytatom!!! Ha még valakit érdekel!!!? Katica