Félelem

2013.09.23. 21:40

István vagyok az a kérésem megfenyegettek, életveszéjesen és félek kimenni az utcára ,csak kisérettel. Járok mindenhová. Feljelentést megtettem de engemet hurcolnak meg ,de nem azt az illetöt aki ezt tette. Pszichiátriai kezelésre járok. Szeretném megkérdezni hogy mit jelent a  Bipoláris affektiv zavar. Meddigkell ezt a félelmet elviselnem? (Életem végéig…?) Választ kérek öntöl.Tisztelettel: István.

#14701 Kiss_KissKata hozzászólása: 2013.10.06. 15:51

Kedves István!

Nagyon megrázó, amit írtál, elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet ezzel a tudattal együtt élni, hogy megfenyegettek. A félelem érzésével sajnos személyesen én is találkoztam. Tudom, hogy milyen úgy kimenni az utcára, hogy minden szembejövő emberben a rosszat és az ellenséget látod. Nálam ez annak idején egy személyes trauma miatt lépett fel, elveszítettem egy igen közeli hozzátartozómat.

A negatív-pozitív időszakok körülbelül egy fél évig váltogatták egymást, csak nemrégóta érzem erősebbnek magam. Akkoriban emiatt néztem utána a bipoláris affektív zavarnak, mert éreztem, hogy nincsen rendben velem valami.

A korábbi hangulatingadozásaimtól ezt az időszakot az különböztette meg, hogy sokáig tartó, igen szélsőséges változásokat tapasztaltam. Az egyik pillanatban nevettem, ésaz égre nézve minden csodás volt, a másikban pedig felszálltam a villamosra, és minden emberben ellenséget láttam, féltem, ennek a félelemnek fizikai tünetei is voltak. Hányinger kerülgetett, és nagyon gyakran sírógörcseim is voltak. Az affektív zavarral járó önértékelés-vesztés és fáradtság mellett drasztikusan lefogytam. Azt hittem, soha nem lesz vége…

Szerencsém volt, mert a barátaim mellettem álltak végig, én is csak azt tudom tanácsolni, hogy ne maradj egyedül, akik szeretnek, Veled lesznek, még akkor is, ha úgy érzed, hogy ez nem így van. Én ezidő alatt csak nyugtatókat ettem, de ezektől csak rosszabb volt, a gyógyszeres kezelés nem segített. Rájöttem, hogy a félelmet addig kell elviselnem, amíg nem döntök úgy, hogy leszámolok vele. Ez bizonyult az egyetlen kivezető útnak. Hallottam egy alternatív terápiáról, és elmentem rá. Kipróbáltam, segített. Azóta jól vagyok. Csak el kellett döntenem, hogy így legyen!

Azt kívánom, légy erős, és kutass Te is más lehetőségek felé, ha a terápia nem segít!

(Éva)

#14700 Panna1 hozzászólása: 2013.09.27. 19:46

Tudjátok-e hogy a depressziónak,pszihés betegségnek van-e köze ahhoz,hogy valaki a lakását kipreparálja,extra díszítés,extra festés,extra berendezés,közben enni nincs mit.Kölcsönkéregetésből élni.Vagy ez csak egy nagyzási mánia.Van ezeknek a betegségeknek ilyen tünete,hogy ilyen túlkapások kerülnek felszínre? Aki csak luxus körülmények között képes élni,meddig csinálja?Közben persze dolgozni sem tud,de félremagyarázza. Akinek van véleménye ,tapasztalata evvel kapcsolatban,kérlek írjátok meg. Szakember válaszát is várom.Köszönettel:Panna.

#14699 Panna1 hozzászólása: 2013.09.27. 19:25

Engem érdekelnek ezek,…elképesztő amiket írtok.Ha kezelésre jársz,akkor ott nem kérdezted ezeket? Van hogy a meglepetéstől nem jut eszébe az embernek kérdezni.

Ilyen kérdésekre válaszolnak itt szakemberek,ha olvassák. Jobbulást kívánok Neked.

#14698 butterfly0225 hozzászólása: 2013.09.25. 22:27

Ne aggódj ez egyfajta hullám vasútozás. Eltart egy ideig, de egyszer csak hirtelen abba marad és jön a mély depresszió vagy éppen ezeknek különböző epizódjai. Nekem is volt egyik napról a másikra jött és minimun félévig szenvedtem vele, de annyit eltudok mondani, hogy csodálatos élmény utazásban volt részem, mintha az elmémben különleges kapuk nyíltak meg . Olyan dolgokra voltam képes ami alap helyzetben sosem. Pörgögtek a gondolataim felgyorsult állapotba kerültem. Valahol azt mondom jó volt, de hiába kezeltek vele kórházban semmi nem változott. Igaz ebből fakadóan több betegségem is kialakult egyik napról a másikra ami a mai napig  is tart, de ezek már nem psziátriai kórképek hanem egézsen más, de ennek köszönhető. Később fél év elteltével az egyik napról a másikra mély depresszióba kerültem ismét kórházi kezelés következet. Most közepes állapotban érzem magam, de nem lehet előre tudni mikor üt be a menykő. Ne aggódj és ne pánikolj gondolj arra ez lesz még jobb is. Én is sokat írtam itt atöbbieknek az állapotomról és kedvesen bíztattak. Kérj bármelyikünktől tanácsot mindenki segíteni gog. A rendőrséggel kapcsolatosan meg nem értem, hogy miért te kerülsz bajba? Állíts magad mellé egy hozzátartozódat aki kiáll érted és együtt tanuskodik veled. Adig is üzenem jobbulást és, ha kérdésed van írj! Üdvözlettel: butterfly0225

EN-ek
#14697 EN-ek hozzászólása: 2013.09.25. 19:10

De h a kérdésedre is válaszoljak (mer ha ÉN n, akk ú látom senki se fog:) ez 1fajta hangulati ingadozás. (elég sújos is tud lenni)

Ami állhat: depressziós fázis | hipománia | mániás fázisok, v akár ezek 1velege (kevert fázis) Konyhanyelven szólva, emotionális “hullámvasutazás” – N túl kellemes… (annak aki benne van )

Psicchfráter konkrétan mit mondott? és miket írt fel?

EN-ek
#14696 EN-ek hozzászólása: 2013.09.25. 16:25

Sztem is, DE a zé sose feledjük: (ahogy Dr. Bubó mondta)

“N mki paranoiás, ki annak látszik. van akit télleg üldöznek!”

#14695 cryply hozzászólása: 2013.09.25. 15:54

István! Gyógyszerrel jól kezelhető és ha rendesen szeded tünetmentessé tudsz válni! Föltétlenül orvoshoz kell fordulnod segítségért! Az majd beállítja a neked megfelelő terápiát!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close