Nem értem a világot folyton bántanak és szidnak aztán csodálkozva nézik végig ahogy újra és újra a padlóra hullok..szinte napiszinten bántom magam..nemtudom kitől kérjek segítséget..néha én se tudom mitől de nagyon Félek de nem a haláltól az élettől a halál megnyugvást hozna és végre újra boldog lehetnék ezzel szemben élek és folyamatosan rettegek mindentől és mindenkitől..már senkiben sem merek megbízni de senki sem veszi észre hogy nem vagyok jól..nemtűnik fel nekik hogy szükségem van rájuk…boldognak kéne lennem mivel egy nagyon jófej fiú a barátom ő az egyetlen aki miatt még élek…Félek hogy ha meglátja a hegeim/sebeim elítél és eldob mint mindenki más..a penge a legjobb barátom hisz mindig itt van nekem mikor más nem….