Úgy érzem, nem bírom tovább

2021.09.10. 16:08

Sziasztok!

Nem igazán tudom, hol kezdjem el. Ez az első alkalom, hogy egy olyan oldalra írok, ahol bármit kérdezhetsz. Nem terveztem, hogy valaha is ki fogok írni bármit, de jelenleg azt érzem, hogy muszáj.

Én egy kamasz lány vagyok, iskolába járok és nagyon jó kapcsolatot ápolok a családommal. Igazából mindenem megvan, ami miatt boldog lehetnék. A baj az, hogy nem vagyok boldog.

Amikor nyolcadikos voltam, valami nagyon megváltozott az életemben. A legjobb barátom elhagyott engem, onnantól pedig senkim nem volt. Nagyon magányosan éreztem magam. Óvodás korom óta mindig volt egy legjobb barátom. Amikor elkezdtem az iskolát, más lett az igaz barát számomra, aztán megint más. Minden alkalommal nagyon fájt, amikor véget ért egy olyan barátság, ahol volt bizalom és boldogság. A legutóbbi ilyen eset viselt meg a leginkább. Ekkor tapasztaltam meg, hogy milyen érzés magányosnak lenni. Ott volt nekem a családom, mégis fájt a szívem. Hiába beszélgettem emberekkel, akikkel hasonlítottam, hiába nevettem nagyokat, magányosan éreztem magam.

A hetek múltak, én pedig nem csak elhagyatottnak, hanem szomorúnak is éreztem magam. Elviselhetetlen volt számomra, ezért próbáltam változtatni. Elkezdtem edzeni, rajzoltam, könyveket olvastam. Eleinte az összeset élveztem, de nem telt sok időbe, hogy megunjam őket. Egyszerűen mindentől elment a kedvem. Semmi nem tett boldoggá. Ez pedig a mai napig így van. Most már középiskolába járok, ez a fájdalom pedig még mindig velem van. Már legalább egy éve öngyilkos gondolataim vannak. Úgy érzem, nincs értelme, hogy éljek. Az lenne a legjobb, ha meghalnék. Többé nem érezném ezt a szúró fájdalmat az egész testemben.

Viszont van valami, ami számomra furcsa. Mégpedig az, hogy néha nagyon jól érzem magam. Nekem nincsenek céljaim, viszont néha napokig úgy érzem, hogy meg szeretnék valósítani különböző dolgokat. Négy-öt napig nagyon jókedvű vagyok, ilyenkor szívesen rajzolok, festek, filmet nézek. Még új könyveket is veszek. Néha olyan, mintha nem is valódi lenne. Mindig meglepődök azon, milyen jól érzem magam, mert a sok rossz nap után furcsa érzés kedélyesnek lenni. Ha lehetne, mindig ezt akarnám érezni, de sajnos tudom, hogy kevés ideig tart. Tudom, hogy az ember nem lehet mindig fent, de nálam a jókedv és a szomorúság folyamatosan váltja egymást.

Amióta tart ez az állapot, öt-hat napnál tovább nem szoktam boldognak érezni magam. Nem értem, miért történik ez.

Amikor úgy érzem, végre minden rendben van, jön ez a sötétség és mindent tönkretesz. Anélkül vagyok szomorú, hogy lenne bármi okom is rá. Jelenleg is ezt érzem. Már egy pár napja tart. Ilyenkor nem naponta lesz egyre rosszabb, hanem van, hogy már a második napon előjönnek az öngyilkos gondolataim. Sajnos ilyenkor nagyon sötét dolgokra szoktam gondolni, és nem tudom leállítani őket.

A hangulatingadozásaim mellett folyamatosan fáradt vagyok. Bármennyit alszok, úgy érzem a testem minden percben össze akar esni. Ez függ a hangulatingadozásaimtól is, de általában nagyon fáradt vagyok. Amióta ez az állapot tart, a memóriám és koncentrációs képességem egyre rosszabb. Néha összekeverek eseményeket, rengeteg alkalommal nem jutnak eszembe fontos dolgok, az iskolában pedig képtelen vagyok figyelni. Ott ülök az órán, de sosem tudom, hogy miről beszél a tanár. Soha semmit nem jegyzek meg az adott anyagból. Ha meg is kell tanulni, három nap után teljesen elfelejtem.

Olvastam a bipoláris zavarról és a depresszióról is, de nem tudom, hogy egyáltalán valamelyik lehetek-e közölük.

A bipoláris zavarban szenvedő emberek, amikor jól érzik magukat, akkor tényleg nagyon annak érzik. Energikusak, bátrak és céltudatosak. Én valóban szoktam jól érezni magam, de nem tudom, hogy annyira, mint amennyire egy bipoláris ember szokta magát. Tudom, hogy ilyenkor sokat és gyorsan beszélek (alapjáraton csendes típus vagyok), hülyeségeken nevetek, nem stresszelek, kedvet kapok dolgokhoz. De nem igazán tudom elmondani, hogy ilyenkor mennyire érzem jól magam, mert van, hogy nem is figyelek rá. A depresszió pedig azért nem lehet, mert ahhoz meg néha túl jól érzem magam. Egy depressziós emberhez képest én pár alkalommal tényleg elég kedély állapotban vagyok.

Lehetséges, hogy csak a kamaszkor miatt van ez?

Vagy ez egy nem normális dolog?

A szüleimnek nem merek erről szólni, mert amikor egyszer elmondtam, hogy már hónapok óta szomorú vagyok, akkor hibáztattak az érzéseim miatt. Azóta pedig nem igazán merem elmondani, mit érzek valójában.

Szeretnék elmenni egy pszichológushoz vagy egy pszichiáterhez, de ehhez el kéne mondanom a szüleimnek, ezért inkább ide írtam ki.

Fogalmam sincs, hogy meddig bírom még így, meg akarok halni. Nagyon szeretem a családom, nem hagyhatom hátra őket, de ezzel a szenvedéssel sem akarok élni.

Ezért meg akarom tudni, hogy mi a bajom és hogy mit kéne tennem, hogy végre igazán boldog legyek.

Nem tudom, mennyire számít, de szeretném hozzátenni, hogy pár hét múlva leszek 16 éves.

Köszönöm szépen, ha időt szántál arra, hogy ezt elolvasd! Tényleg köszönöm.

EN-ek
#29762 EN-ek hozzászólása: 2021.10.20. 09:14

HEJJ! na mia zörgés kcs baba (bodrik gyöngye) ?? 1000 éve… :O
Csaknem BEzárt a Diliház, h ujjra szabadlábon? (velencében) ;)

NE kábícsd má te IS őtet e sokk marhasággal, mermég a végén télleg Lhiszi szegény! Te pl. ~15é jársz mindenhova, 1 rakás kuruzsló rajtad gyakorlatozott a őszes gyógy-szaraival; ennek ellenére n igazán úgy néző KI, mint aki KIgyógyult vona! (inkább úgy, minta KI 1re szarabbul van) :P Attól mert vki ovis, még n bittos, h tök hüje IS! (nekem pl. volt pár ovis csajjom IS pár éve, és akatt közte +lepően értelmes IS) :D

Képzel, tegnap du. szőlészés közbe hát n +csípett 1 kib* KECSKEdarázs?! (DE!)
Vmi ijen v ehhez hasonLÓ >>
Ticta szégyen, ijesmi köjökkora óta (~1000é) N fordult elő!! :):(
Kissé +dagatt a ujja begye, mint 1 FAszaládé (+ persze fájt minta barom) DE am semmi különös… 1 BELEvaló gyerekknek MEKKse kottyan a ijesmi, NEM hall rögtön BELE ebbe! (SE) mint ahogyan 1esek képesek minden szarba, még e kamuvírusba IS… :D

Na és feléd h ittyeg mh csajja, hmmm?? ;) – - -
“Az egész Únió – sőt mindenki hüjje, csak mi vagyunk a helikopter!”

Holdsugar
#29761 Holdsugar hozzászólása: 2021.10.18. 22:37

Szia!
Olvastam a bejegyzést, de nem tudtam válaszolni.
Van azóta fejlemény? Eljutottál pszichológushoz?
Szerintem nagyon fontos lenne szakemberhez kerülnöd, hogy mielőbb jobban légy, ne mélyüljön el.
Ha a normál jókedvnél fentebb vagy időnként, az bipoláris zavarra utal. De ennek tényleg jóval a normál jókedvnél többnek kell lenni. Hadarás, sok beszéd, felgyorsult mozgás is bipolra utal. Bipolban általában a jó és rossz epizódok hosszúak. Több hónap után van váltás. Kevert fázis is létezik.
Kamaszkor is járhat ilyennel. A halálvágy biztosan túlmutat a normális hangulatingadozáson.
Próbálj mindent elmondani, segíteni abban tudnak, amit elmondasz.
Üdv,
HS

EN-ek
#29758 EN-ek hozzászólása: 2021.10.10. 21:37

Kotkotkotkot kotkodács! döglött Virág nem vitás!
- – -
Mogyorószág működik. (a zoltás is) hihi! :) :( :P

nora51
#29753 nora51 hozzászólása: 2021.10.03. 11:22

Kedves Nezumixe!
Találtam valamit, ami tizennyolc év alatti embereknek segítség. Írd be a keresőbe, hogy
http://www.kekvonal.hu

Ide írhatsz, telefonálhatsz, chatelhetsz. Meg fogod kapni a választ, hogy hogyan tovább. Nem vagy egyedül!!!
Szeretettel
nora51

nora51
#29752 nora51 hozzászólása: 2021.10.03. 09:29

Ha nem kaptál szüleidtől segítséget abban, hogy hová fordulj, akkor a háziorvosotoktól kérdezd meg. Annyi szépség és öröm vár rád az életben, hogy elképzelni se tudod most. Ha szereted a családodat, ne akard őket örökre gyászba taszítani. Fogalmad sincs, milyen rettenetes a gyereket elveszíteni! Te egy értelmes, jó ember vagy, nem akarhatsz ilyen rosszat azoknak, akikhez szorosan tartozol. Feltételezem , hogy otthon nem bántalmaznak. Ha valóban nem vernek részegen, nem ölik a lelkedet, nem gyötörnek a sárga földig, akkor nem érdemlik meg, hogy elveszítsenek. Keresd meg a háziorvost és kérj segítséget abban, hogy pszichológushoz v pszichiáter elé kerülj. EZ NEM SZÉGYEN!!!!! Amit itt nekünk, vadidegeneknek leírtál, azt hozzáértőnek kell ugyanilyen őszintén, nyíltan, semmit se kihagyva elmondanod. Ő tudni fogja, mi a teendő, sok ilyet látott már. Adj esélyt magadnak és a családodnak!!!
Ha futnál vagy valamilyen sportot űznél, edzenél, az endorfin hormonokat szabadít fel, és neked erre szükséged van. Boldogsághormonnak is hívják.
Tudom , az edzés néha uncsi, de ha zenét hallgatsz közben, sokkal jobb. Egyébként is hallgass minél többször olyan zenét, amiben jól érzed magad. Már a görögök is felfedezték az ókorban a lélekre való gyógyhatását. Zeneterápia!
Tehát kérj információt vagy háziorvosotoktól, vagy az iskolaorvostól.
Sürgősen!!!!!!!! Hidd el, van kiút! Csak rá kell lépned.
Szeretettel várja válaszod
nora51

nezumixe
#29754 nezumixe hozzászólása: 2021.10.04. 07:27

Köszönöm szépen a válaszokat!

Sajnos nem igazán van időm sulin kívül edzeni, viszont az iskolában járok gerinctornára és tollaslabdára, mindkettőre egyszer egy héten. (Kötelező választani valamit azoknak a diákoknak, akik nem sportolnak semmit, mert nincs minden nap testnevelés óra.)
Zenét viszont sokat hallgatok. Nem nyugtat le, de nagyon szeretem. Iskolába busszal járok, az út egy óra, úgyhogy mindig zenével foglalom le magam, hazafelé is. Igazából mással nem is tudom elütni az időmet.

Nagyon szeretem a szüleimet és a testvéreimet. Nem is kívánhatnék jobb családot. Bánt, hogy tudom, nem halhatok meg, mert ők itt vannak. Ennek pozitívumnak kéne lenni, de mégis nagyon fáj.
Tudom, hogy szeretnek a szüleim. Tudom, hogy fájna nekik, ha meghalnék.

Ezek a gondolatok… Mostanában már napi szinten gondolok a halálra. (Ha nem gond, akkor inkább nem részletezem annyira. Szerintem jobb így.)
Ezzel van tele a fejem. Naplót írok, ezért valamennyire ki tudom adni magamból, de már az sem segít, ha leírom.
Minden csak egyre rosszabb és rosszabb.

Jól esik, hogy ennyi hozzászólást kapok. Azt hittem, senki nem fog írni nekem. Örülök, hogy valaki mégis felfigyelt rám.

Nem akarom sajnáltatni magam, nem ezért írtam ki az eredeti kérdést. Csak úgy éreztem, kéne egy kis segítség, mert azt hiszem, egyedül nem megy.

nora51
#29755 nora51 hozzászólása: 2021.10.04. 15:04

Úgy örülök, hogy írtál!!! Bocsi hogy most más téma: szerintem neked nagyon jó írói képességeid vannak. Szépen , értelmiségi szinten formált mondatok, gazdag szókinccsel és korrektül használt magyar nyelv. Van egy érzésem, hogy humán beállítottságú vagy. Próbálkozhatnál novellák, versek terén is alkotni. A naplóírás nagyon jó előkészület erre., de az nem a világ szeme elé való, más a funkciója. Erröl jut eszembe, hogy ha mész a pszichológushoz (amit szívből remélek), és úgy érzed, nehéz megnyílnod, akár felolvashatnád ezt a történetet, amivel ezt az oldalt megnyitottad.Aztán a kérdéseire már könnyebb szóban válaszolni, mintegy kiegészíteni a leírottakat. Ha gondolod, a naplódból is felolvashatsz neki.
Valószínű, hogy több alkalom lesz! Tudod, a lélek nehezebben , lassabban gyógyul. Nem olyan ,mint az orr, ami egy hét múlva elfelejti hogy náthás volt.
Ha netán az érzéseid miatt nem jól alszol, azt is feltétlenül említsd meg neki!
Drukkolok, hogy sikerüljön legalább úgy elmondanod a psz.nak hogy mi bánt, mint ahogy itt a Várószobán teszed.
Szeretettel:
nora51

nezumixe
#29756 nezumixe hozzászólása: 2021.10.04. 19:58

Nem különösebben gondolkodtam el még azon, hogy alkothatnék novellákat vagy verseket. Soha nem azért írtam, mert fejleszteni akartam magam ebben, egyszerűen csak szükségem volt rá. Talán tizenkettő éves voltam, amikor elkezdtem naplót írni. Szerettem, mert csak a napjaimról és a barátaimról számoltam be.
Azóta kezdtem komolyabban naplót vezetni, amióta ez az egész helyzet belépett az életembe. Nem tudom, hogy lenne-e hozzá tehetségem. Őszintén szólva, jelenleg fáradt vagyok bármibe is belekezdeni. (Amikor jó a kedvem, néha belevágok dolgokba, de végül soha nem fejezek be semmit.)

Köszönöm szépen a tanácsot! Nem is gondoltam erre.
Talán jobban megértene a pszichológus, ha felolvasnék pár részletet a naplómból. Bár kicsit aggódom, mert vannak benne durvább részek, amelyek a halálhoz kapcsolódnak. Az lesz a legjobb, ha teljes mértékben őszinte leszek, igaz? Kicsit félek elmondani, hogy mit érzek.

A lényeg az, hogy most igazán hálás vagyok. Egy szóval tudom ezt kifejezni: Köszönöm.

nora51
#29757 nora51 hozzászólása: 2021.10.05. 00:03

Igen, igen, az a legjobb, ha teljesen őszinte vagy, a durvább részeket is nyugodtan olvasd fel. Elvégre akkor ismeri meg teljesen a problémádat, ha nem hallgatsz el semmit.
Hidd el, semmi rettenetes nem fog veled történni, ha őszinte vagy. Nem fognak megszidni, se kinevetni, nem fognak legyinteni, se vádolni azzal, hogy megjátszod magad. Valószínüleg a gyerekkorodról is fognak kérdezni. Nem bántani fognak, hanem segíteni.
És nem te leszel az első, se az utolsó, aki ilyen gondokkal ül oda a fotelbe. Ami bátorságra vall!!!
Ja, állítólag a csoki is endorfin hormonokat szabadít fel! Nem kéne kipróbálni?
A sulival, tanulással kapcs.gondokat is említeni kéne.
Ha majd megírod, mikor mész oda, akkor erősen gondolni fogok rád és szorítok neked!
Ne köszönj semmit, inkább egyél csokit!
Szeretettel
nora51

nora51
#29750 nora51 hozzászólása: 2021.09.30. 00:27

Nagyon komolyan mondom, fordulj szakemberhez. Kérd erre édesanyád segítségét. Hidd el, segíteni fognak rajtad, de ezt neked is akarnod kell. Lehet hogy az iskolát most hagyni kéne a fenébe, mert most a te dolgod fontosabb. Hajrá, drukkolok neked!!!
Szeretettel
nora51

#29748 kicsimimi hozzászólása: 2021.09.28. 13:40

Örülök, hogy segíthettem. Írj, ha bármiben megakadsz / ecsiszar@yahoo.com/.

#29739 kicsimimi hozzászólása: 2021.09.15. 16:37

Szia! Mindenképp mondd el a szüleidnek őszintén a problémádat. Hidd el nem fognak visszautasítani, ők azok, akik a leginkább ismernek és mindig jót akarnak Neked.
Amit leírtál, sajnos ez valóban a bipoláris depresszióra jellemző, de ezt egy pszichiáter fogja diagnosztizálni és kezelni.
Ma már sok alternatív módszer is létezik a probléma megoldására. Pszichológus segítségét se utasítsd vissza, ha felajánlák.
Menj el minél előbb, annál jobb, hidd el mindenki azon lesz, hogy segítsen rajtad.

nezumixe
#29740 nezumixe hozzászólása: 2021.09.15. 16:41

Szia! Szerencsére el tudtam mondani a szüleimnek. Szóval, ha minden jól megy, akkor lehetőségem lesz elmenni egy pszichológushoz.
Köszönöm szépen a válaszod! Igyekezni fogok.

EN-ek
#29742 EN-ek hozzászólása: 2021.09.26. 10:05

Na MI a situ ingyombingyom? vótá cicomókussnál? :) (és mivel hüjítette pici fejedet??) ;)

nora51
#29735 nora51 hozzászólása: 2021.09.13. 17:28

Bizony, lehet hogy jól gondolod, ez valóban bipoláris jellegű dolog. De mivel nagyon fiatal vagy, ez lehet a serdülőkorral járó labilitás is. Ha nem lépsz, nem jutsz semmire, ezért az lenne a legkényelmesebb lépés, ha felkeresnéd az iskolaorvost. Így a szüleidet se kell ebbe most bevonnod. Kérj tanácsot az iskolaorvostól, majd ő elirányít oda, ahova jónak látja. Ha van az iskoládnak iskolapszichológusa, mindjárt egyenesen hozzá is fordulhatsz. Majd ő megítéli, hogyan tovább.
Szeretettel: nora51

nezumixe
#29736 nezumixe hozzászólása: 2021.09.13. 21:28

Nincsen iskolapszichológus, ezért hozzá nem tudok fordulni, viszont ma a dolgok úgy alakultak, hogy el tudtam mondani a szüleimnek az igazságot. Eldöntöttem, hogy bátor leszek és mindent elmondok, amit el kell. Jobbat kaptam, mint amire számítottam, szóval lehetőségem van elmenni egy pszichológushoz. Igazából nagyon félek, hogy mi is lesz a válasz, de szeretném már megtudni.
Nagyon szépen köszönöm a választ! <333

nora51
#29744 nora51 hozzászólása: 2021.09.26. 10:21

Hát örülnék, ha segítséget kapnál. Ez nem olyan, mint egy nátha, ami hamarosan magától is elmúlik. Tetszik, hogy elmondtad a szüleidnek, és lám, nem utasítottak el, nem nevettek ki.
Hidd el, a gödörből nem tudod a saját hajadnál fogva kihúzni magadat. De egy pszichológusnővel való beszélgetés-sorozat már sokat jelent, hidd el!
Ne szégyelld az érzéseidet, sokan vannak hasonló helyzetben!!! Ha netán zaklatnak, bántanak az iskolában, azonnal jelentsd otthon is, osztfőnöknek is. Ez manapság sajnos igen gyakori és veszedelmes jelenség!
Üdv
nora51

EN-ek
#29734 EN-ek hozzászólása: 2021.09.12. 21:29

Yájj, BENE hajjámá teszegény bébibogyó fene NAGY yó daógodba! :P

- yó tsalád pl. (sz)aranyat ér,
- 16é isa LEGszebb életkorszakpájakezdőszakasz!

SOKK másnak ezek SE adatnak mekk! (pl. szegény ÉN) brühhühhü! :’(

A qrva sokk szívás majccsak EZUTÁN jön (csőstül), h aztis megemlegeted!! SÓval most ink őrüjj mint majjom a FArkamnak + amit akarsz! –> irigykedikk is… :) :(
Jelentkezzen be, ha válaszolni szeretne

nezumixe
#29733 nezumixe hozzászólása: 2021.09.11. 11:40

Szia! Köszönöm, hogy felajánlottad ezt. Írtam is neked.

#29747 kicsimimi hozzászólása: 2021.09.28. 13:35

Örülök, hogy segíthettem. Írj, ha bármiben megakadsz / ecsiszar@yahoo.com/.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close