Evészavarok I. – A (nem) táplálkozás börtöne

Téma címkék:
2013.03.11. 21:44

Az anorexia és a bulimia az életet veszélyeztető krónikus betegségek – a pszichiátriai kórképek közül a legnagyobb halálozási aránnyal bírnak – mégis sokan 5-8-10 éve szenvednek evészavarban, mire szakember segítségét kérik. Babusa Bernadett klinikai szakpszichológussal, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet munkatársával készített interjúnkból kiderül, milyen okrendszer húzódhat az ilyen állapotok mögött és – bár egyáltalán nem lehetetlen – de miért olyan nehéz leküzdeni ezeket.

/images/0000/0181/VSZ_20130118_RA_Babusa_B_eveszavarok300.jpgTudjuk, hogy pontosan mi okozza az evészavarokat?
Az evészavarok két klasszikus formája az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Ezek komplex betegségek, nem vezethetőek vissza egyetlen okra, hátterük is komplex, több tényezős, melyek között vannak hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők. Az újfajta diagnosztikus rendszer szerint az anorexia és a bulimia mellett megkülönböztetjük a falászavart is, ami a kalóriáktól való megszabadulást célzó módszerek nélküli falási rohamokat jelöli, aminek következtében az érintettek általában előbb-utóbb elhíznak. 
Sokan a médiát és a divatvilágot okolják a problémakör gyakoriságáért, mert irreálisan vékony szépségideált állítanak a lányok elé. Észre kell venni ugyanakkor, hogy nem minden nő lesz evészavaros – ehhez több kell: egyfajta fogékonyság, hajlam a betegségre.

Mióta léteznek evészavarok?
Eléggé régóta, gondoljunk csak az éhező művészekre vagy szentekre – pl. szent Margaritára – csak nem ilyen gyakorisággal fordultak elő és más névvel illették ezeket az állapotokat. Az anorexiát 1873-ban írták le elsőként, a bulimiát 1979-ben. A többi pszichiátriai zavarhoz viszonyítva számítanak csupán újszerűnek.  

Melyek a legjellemzőbb hajlamosító, kiváltó és fenntartó tényezők?
Jelentős hajlamosító tényező a családi anamnézis – ha a családban előfordul evészavar vagy akár csak diétázás, melynek során a szülők nagyon intenzíven foglalkoznak étkezésükkel, vagy bármilyen okánál fogva túl nagy felhajtást vonnak az étkezések köré. Az utóbbi időben egyre intenzívebbé válnak az anorexia és a bulimia genetikai kutatásai is, ma már tudjuk, hogy genetikai, biológiai hajlamosító faktorok is léteznek. A harmadik legfontosabb hajlamosító tényezők köre a személyiségben keresendő, ilyen pl. a túlzott perfekcionizmus. Az anorexiás és a bulimiás lányok általában nagyon okosak és jól teljesítenek az iskolában is, az élet minden területén a tökéletességre törekednek, így a vékonyságban is. Személyiségbeli tényező lehet még a kényszeresség vagy a depresszió. A kiváltó tényezők között lehetnek egyéni pszichológiai-, vagy a környezet felől érkező stresszorok, mint például a kortársaktól érkező kritika, a testsúlyra vonatkozó gúnyolódás is kiválthatja a betegséget az arra hajlamos lányoknál. A serdülőkorú lányok 41 %-a már diétázott életében, 28 %-uk többször is, márpedig a sikertelen diéták általában előrevetítik a későbbi étkezési zavarokat. A fenntartó tényezők között a legfontosabbak lehetnek az evészavar következményei, mint pl. a szociális izoláció, hogy az érintett lány nem mer már társaságban enni, mert úgy érzi, mindenki őt figyeli. Az elmagányosodás, a depresszió és a nagy fokú kényszeresség szintén az anorexia következményei lehetnek és egyben fenntartó tényezőivé válnak. 

Mennyire fontos, hogy kezelésben részesüljenek az evészavarral élő emberek?

Hosszú éveken át lehet 30 kg-osan élni, de az életminőséget olyan súlyosan károsítják ezek a betegségek, hogy érdemes mindent elkövetni a gyógyulás érdekében. Fontos lenne a minél koraibb felismerés is, mert minél előbb felfedezzük a problémát, annál nagyobb a gyógyulás esélye. A zavarok elhúzódása lelki és testi értelemben is súlyosbítja az érintett állapotát. A fenntartó tényezők is egyre inkább aktiválódnak, ilyen szempontból olyan ez, mint egy ördögi kör. A sikertelen kezelések szintén csak elnyújtják a kóros állapotot, ezért az is fontos, hogy rögtön valóban hatékony kezelést alkalmazzunk. Ez az anorexiában különösen nehéz, hiszen a betegség egyik legfontosabb jellemzője a betegségtudat teljes hiánya. Ez egy nagyon súlyos pszichiátriai betegség. Hiába mondja a környezet az érintettnek, hogy nagy a baj. Bulimia esetében sokkal nagyobb az un. szenvedésnyomás, ebben a kórképben általában érzékelik az érintettek, hogy valami nincs rendben, többen fordulnak szakemberhez segítségért. Az anorexiával élő lányok kezelése éppen ezért olyan nehéz, mert bár elküldheti a környezete, családja kezelésre, amíg ő nem látja be, hogy erre szükség van és ezáltal nem akarja a gyógyulást, addig semmit nem tehetünk. Nagy kihívás az érintettek számára, hogy át tudjanak billenni az egyik oldalról a másikra – első lépésben ehhez kell őket hozzásegítenünk.

Különböző személyiségjegyekkel bírnak a különböző evészavarokkal élő emberek?

Régebben kategorikusabban gondolkoztak erről a szakemberek, ma már tudjuk, hogy gyakoriak az átfedések. Az anorexia sok esetben alakul át bulimiává, fordítva azonban ez kevésbé jellemző.

Az erre vonatkozó felmérések szerint milyen arányban érik el az érintettek a teljes gyógyulást?
Az evészavarral élők 1/3-ánál nem sikerül jobbulást elérni, a másik 1/3-uknál valamilyen mértékű tüneti javulást el lehet érni, de a betegség azért még valamilyen szinten megmarad, a harmadik harmad pedig teljes mértékben meggyógyul. Az evészavarok a pszichiátriai betegségek közül a legnagyobb halálozási aránnyal bírnak – a kórkép kialakulása után eltelt 10 évben az anorexiások 8 %-a, 20 év elteltével pedig 20 %-uk meghal.
A halál oka általában a súlyos alultápláltság valamilyen következménye, így pl. a hirtelen szívleállás, az immunrendszer vészes legyengülése és az ennek következtében bekövetkezett fertőzések. Isabelle Caro francia színésznő és modell, az anorexia ellenes küzdelem arca 26 éves korában halt meg tüdőgyulladásban, legyengült szervezete miatt.

Van-e súlyossági különbség a bulimia és az anorexia között?
A bulimia kevésbé súlyos, mert általában normál testsúllyal jár, rejtettebb betegség, nehezebb felismerni. Normál, átlagos testsúlyú lányokról van szó. A betegséget legalább hetente kétszer jelentkező falási rohamok jellemzik, melyek több ezer kalória bevitelével járnak. A túlsúly elkerülése érdekében azonban valamilyen módon meg akarnak szabadulni a bevitt tápanyagtól. Ezek a módszerek általában az önhánytatás, a hashajtózás, a vízhajtózás, a túlzott testedzés. A kórkép veszélyét is ezek a kompenzáló tevékenységek jelentik, az önhánytatás következtében pl. gyomor- vagy nyelőcsőrepedés alakulhat ki, és az önhánytatás, valamint a hashajtózás miatt a szervezetben kálium és nátrium hiány léphet fel. Ilyenkor felborul a szervezet elektrolid- és folyadékháztartása és szívritmuszavarok, súlyosabb esetben görcsös rohamok jelentkezhetnek, a legszélsőségesebb esetben pedig hirtelen szívleállás is bekövetkezhet.

A bulimia kezelése is egyszerűbb?
Nem lehet mondani, hiszen ez a kórkép általában nagyon ambivalens lelki állapotot eredményez. A bulimiával élő embereknek gyakoribb a betegségtudata, ezért együttműködőbbek is, valahol tudják, hogy meg kellene gyógyulni, de nem szeretnének hízni, és ez a kettősség a terápia elején nagyon jellemző.  

Milyen kezelési lehetőségek vannak anorexiában?
Mivel ez egy komplex betegség, a terápia is komplex és személyre szabott kell, hogy legyen. Általában az első lépés az életveszélyes fizikai állapot megszüntetése, ezzel párhuzamosan egyéni, családi vagy csoportos pszichoterápiára van lehetőség, illetve ezeknek a kombinációját is alkalmazni lehet. Ezt a kombinációt nevezzük integratív terápiás megközelítésnek. A módszer lényege, hogy a különböző terápiás formák felerősítik egymás hatását. Azonban kizárólag a jól megtervezett és az érintett személyiségének megfelelően felépített kezelés lehet a hatékony, tehát nem arról van szó, hogy mindent bevetünk, hátha használ valami. A család bevonása általában nagyon fontos, nem véletlen, hogy 18 éves kor alatt általában az első választandó terápiás forma a családterápia, de a későbbi korosztályokban is nagyon fontos a hozzátartozók bevonása – természetesen akkor, ha ebbe mindenki beleegyezik.

Mi ennek az oka?
Az evés sokkal több, mint pusztán táplálékfelvétel, szimbolikus jelentősége is lehet és óriási kommunikációs értékkel is bírhat. Az étel elutasítása a családon belüli dac kifejezési formája is lehet. A családtagok ráadásul óriási erőforrást jelentenek, hiszen ők az érintett “szakértői” – ők ismerik a legjobban, így nagyon sokat segíthetnek a gyógyulásban.

Mennyire jellemző a visszaesés gyógyulás közben, rossz jel ez, vagy minden sikertelen kísérlet közelebb viszi a beteget a gyógyuláshoz?
Nagyon gyakori a visszaesés, ezért fontos, hogy a kezelés után utókezelést is kapjanak az érintettek. A terápia során szinte szükséges a visszaesés, az evészavarban szenvedő emberek 99 %-a meg is éli ezt. A gyógyulás nem egyik napról a másikra várható, természetes, hogy ebben a folyamatban vannak megtorpanások és sikertelenségek is. Akkor van probléma, ha a visszaesés nem csak egy-egy alkalomra szól, hanem állandó jellegű és vissza kell lépni a terápiás palettán is a komolyabb módszerek irányába.

Mik az utókezelés eszközei?
A Semmelweis Egyetemen működtetünk egy EDINA nevű programot, ami egy webes felület a gyógyult evészavaros emberek számára. Csetes beszélgetés folyik az oldalon egy moderátor vagy más néven tanácsadó segítségével. A lányok a világháló segítségével saját otthonukban meg tudják beszélni egymással mindennapos sikereiket és visszaeséseiket, ki sem kell hozzá mozdulniuk. Az EDINA gyakorlatilag egy internetes önsegítő csoport, de természetesen élőben is működnek ilyen csoportok.

http://www.e-mental-health.eu/edina/website/home.php

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

Precognox

Close
Close