Sziaasztok!

Attila vagyok, 44 éves. A szokott metódus szerint, egy rutin vérvétel mutatta ki a CLL-t. Még diagnosztika alatt vagyok, gondolom a stádiumomat tesztelik. Holnap lesz csontvelő vétel. A feleségemen kívül senki nem tudja mi a helyzet. Nem akarom, hogy bárki is tudja, hogy bárki is sajnáljon. Így ismeretlenül könnyebb megosztani a gondolataimat. Dilemma, hogy barátaimnak elmondjam-e, de segíteni úgysem tudnak, akkor minek okozzak nekik rossz gondolatokat. Mindig is magányos farkas voltam, és ha bajom volt inkább elbújtam, mintsem hogy más sgítségét kérjem/várjam. Nem vagyok szent, függőségekkel élem az életem, tudtam hogy nem vár rám hosszú élet, cigi, pia miatt, de a limitált kor váratlanul ért. Mindig is hódoltam a struccpolitikának ha bármi rossz ért, most is csak akkor kenődők el, ha hasonló betegségről, abban elhúnyt hozzátartozóról hallok. Sose hittem a jósokban, most mégis megmondják mikor halok meg. Most ez jó nekem? Nem tudom. Azt olvastam valahol, hogy az ember az egyetlen élőlény, aki tudja hogy meg fog halni, áés mégis tud nevetni...