Ganglion

Téma címkék:
2007.10.08. 07:30

2007 májusban egyik este azt vette észre feleségem, hogy egy kb . 1 ,5 centi átmérőjű és 2-3 milliméter magasságú pukli van a bal lábfejemen tetején , azt hiszem lábháton, ahogyan az orvos mondta később. Nem fájt, ezért nem mentem vele orvoshoz. Azt gondoltam, hogy csak a megerőltettem, mert éppen pingpong bajnokiról értem haza aznap este. Nem fájt, ezért nem mentem vele orvoshoz. De pár nap múlva a pihentetés ellenére nem hogy csökkent volna, de még nagyobb is lett, de akkor sem fájt. Én meg akkor már elkezdtem nagyon félni, nehogy valami komolyabb legyen és elhúztam a háziorvoshoz. Ő elküldött röntgenre, csontkinövést nem mutattak ki. Ezen persze nem lepődtem meg, mert tapintásra rugalmas volt.Az orvos azt mondta, hogy ez egy ízületi kinövés és ezzel valószínűleg együtt kell majd élnem… ez nem igazán tetszett nekem. Azért elküldött az ortopédsebészeti szakrendelőbe.

A szakrendelőben egy idősebb nyugodt orvos ránézett, megnyomkodta, aztán közölte velem, hogy ganglionom van. (Én már előzőleg kutattam az interneten és gangliómát „valószínűsítettem" magamnál, ami idegdaganat, ami azt hiszem nem túl veszélyes, de mégis csak daganat, és jó eséllyel műtik, ami persze tovább növelte a félelmeimet.) Persze én akkor gangliómának értettem, de az orvos annyira magabiztos és nyugodt volt, hogy teljesen elhittem neki az igazságot, hogy ez nem rák, csak az ízületi tasak kitüremkedése. Persze igaza volt, ganglionom volt és nem gangliómám, ahogy erre rövidesen magamtól is rájöttem.(Csak egy ideig én gangliómának hívtam a puklit.) Az öreg doki aztán azt mondta, hogy ezt ki kell vágni. Rutin műtét, mondta, " ha nincs orvos, akkor a portás csinálja meg". Első ijedtemben nem kértem rögtön beutalót, ezért még egyszer el kellett mennem hozzá a beutalómért, amiért egy plusz órával és vizitdíjjal bűnhődtem. Még örülhettem, hogy nem 600-at, hanem csak 300-at kellett fizetnem, mert a betegirányítónál, ahol fizetni kell, nem tudtam beutalót felmutatni, mert azt már nem vittem magammal akkor botor módon.

Elmentem hát az Uzsokiba az első szleléshez képest egy jó hét múlva.A pukli még mindig ugyanolyan nagy volt, sőt megint nőtt egy picit. A látvány elég lehangoló volt: piszkos kerekes hordágyak az alagsori folyosón, ahol rendelés folyt. Csupasz csövek futottak a mennyezeten, és eléggé lepusztult volt az egész. Képzeletben már véres végtagamputálások suhantak át szemem előtt, mint háborús filmekben időnként látható … majdnem visszafordultam. Nagy nehezen regisztráltam magamat, várakozni is sokat kellett, majdnem 2 órát. Bementem végül és egy fiatal orvos fogadott. Elmesélte, hogy bizony a gangliont régen összetörték egy gumikalapáccsal, a tasak kiszakadt, később felszívódott a szervezetben és páciens meggyógyult. Így nem kellett vágni. Csak egy baj lehetett: az ütéstől eltörik a csont. Emiatt manapság inkább vágják. De ahhoz időpontot kellene kérni a műtéthez, mert ehhez azért műtőbe kell vonulni. De igaz, hogy nem több tíz percnél. De szerinte ezzel még várni kellene, és ő most inkább beleszúr egy tűt és kiszívja belőle a folyadékot. Ha újratelődik, akkor majd jelentkezzek műtétre. Nagyon félek a tűktől, ekkor is iszonyúan féltem, a doki nevetett is, és azt mondta, hogy tulajdonképpen ő is fél tőlük. Látszott is rajtam, hogy mennyire be vagyok tojva. J De tényleg nem fájt, egy kis helyi érzéstelenítéssel gyorsan túl voltunk rajta. Csak mire hazaértem a pukli újra majdnem ugyanakkora lett …

Mivel némi ingadozás a méretben korábban is volt (reggel egy kicsit mindig kisebb volt és este a ‘napi terhelés’ végén meg nagyobb), ezért gondoltam nem esek kétségbe, meg különben is legfeljebb másnap jelentkezek műtétre. Csak már untam a sok dokihoz járást: miért kell ennyit szöszmötölni, miért nem vágták ki a túróba azonnal! Másnap reggel aztán kisebb lett tényleg, és estére sem lett olyan nagy, mint korábban. 3-4 nap múlva aztán végleg elmúlt. A mai napig egyszer sem jött elő, és még csak kitapogatni sem tudom már. Utána sem kíméltem különösebben a lábamat: sokat ültem a számítógép előtt mozdulatlanul (ami szerintem nem túl jó a lábnak), aztán meg több órát pingpongoztam, vagy jó fél órát futottam. Remélem, hogy nem jön elő újra többet, vagyis nem telődik, mert elvileg a tasaknak ott kellene még lennie.

#14 moroczt hozzászólása: 2009.04.20. 09:54

Sziasztok!

Érdekes, hogy a “beleszúrunk-kiszívjuk” verziót nem ajánlják az orvosok, mint esetemben a fiatal doki tette.

Én szerintem, bár én tényleg azóta nem foglalkoztam a témával,
a legkevésbé fájdalmas megoldás a homeopátia, és ha nem múlik el a pukli, akkor ez a “kiszívatás”, hátha nem jön elő többet,és ekkor már tényleg könnyen segíthet a homeopátia, mert ha már esetleg nem is múlasztotta el, de megelőzni a kiújulást szerintem könnyebb.

Nekem szerencsére azóta sem jött elő,így utólag biztosra tudom, hogy nagyon  felesleges lett volna “vágatni”.

#13 Lukivoker hozzászólása: 2009.04.19. 21:28

sziasztok

nekem is ganglionom volt a jobb csuklómon körülbelül diónagyságnyi volt, körülbelül fél éve jött elő , februárban kiműtötték mert néha már nagyon fájt, nyomta az ideget.most rá 2hónapra újra előjött közvetlen mellette, mit tudnék tenni hogy visszahúzódjon? 

#12 kaboca hozzászólása: 2009.02.02. 23:49

Sziasztok!

Én is megműtettem a ganglionom, ez másfél éve történt. Azóta újra előjött, és sajnos sokkal nagyobb, mint előzőleg. Annyi változott, hogy mostmár van a kézfejemen egy szép kis heg. Ha valaki tud nekem tanáccsal szolgálni, hogy hogyan szabadulhatnék meg tőle, azt megköszönném!

Minden jót!

#11 Heni hozzászólása: 2008.05.08. 07:14

Sziasztok! Nekem tegnap volt ganglion műtétem. A csuklómon helyezkedett el és 2*2cmes nagyságú volt.Fél évig ott volt de nem törődtem vele, mert nem fájt, de néha kegyetlenűl belenyilalt a fájdalom a középső újamba. Bárki rápillantott mindenki meg volt réműlve. Elkezdett foglalkoztatni a dolog. Virágkötő a szakmám ami egy picit kellemetlen ilyenkor. Az asztal sarkába bevertem a csuklómon a puklit és vissza ment a helyére. Kegyetlenűl fájt, hazaküldtek a munkahelyről.  Elmentem vele orvoshoz. Mondanom sem kell, hogy mit mondott erre az orvos, ki kell operálni. Meghallottam és mint egy ovis elkeztem sírni. Soha nem volt még műtétem , ezért is ért váratlanul. Meg ugye 4-5 éves koromban is kijött egy ilyen pukli mindkét csuklómon, de vissza is húzódott. Tehát az orvos adott is egy időpontot. Kb. 2 hét múlva (ápr. végétől számítva) május 7.én de. volt a műtétem. A pukli az ütéstől annyira mélyre ment be az izületek közé, hogy 1 órába telt mire eltávolították. A III. kerületi Vörösvári úti Szakrendelőben voltam itt ilyen egy napos műtétekkel foglalkoznak.  Az orvosok rendesek voltak , terelték a figyelmemet, bár néha annyira éreztem a fájdalmat, hogy elsírtam magam. Végül bekötötték és kaptam egy fájdalomcsillapítót.  Most azon gondolkodom, hogyan zuhanyozzam, vagy mossak hajat. Fáj a sebem, de ez érthető, mert nagy vágás van rajta. sebemhez tettek egy vérelvezető pici csövet ezért a mozgatás fájdalmas. Ennyi, de senki ne féljen, ilyen műtéttől, mert túl lehet élni. Senkinek nem kívánok ilyet semmi esetre sem. Sziasztok.

 

Heni története itt olvasható. Várószoba szerkesztőség

#10 bani hozzászólása: 2008.03.23. 17:08

Tavaly nekem is kijött egy a csuklómon, először azt hittem túlerőltettem, borzalmsan tudott fájni. Aztán két napra rá egy nagy mélyedés is lett mellette. De nem mertem műttetni, mert azt hallottam nem éri meg, akinek megcsinálták a fájdalma ugyanúgy megmaradt, csak csökkent. Úgyhogy maradt a jó öreg masszázs, és kímélés. És szerencsére el is múlt, de belekerült pár hónapba. Már nem fáj, ugyanúgy használom a csuklóm, csak nem tudom úgy hátrahajtani mint azelőtt.

#9 moroczt hozzászólása: 2008.03.04. 10:42

Sziasztok!

Én is mázlista vagyok ebből a szempontból, mert nekem azóta sem tért vissza.

#8 Berci hozzászólása: 2008.03.04. 10:06

Szia Hoho13!

Szerintem külön történetet érdelemne a te sztorid.

Egyébként nekem is volt ilyen néhány éve, és én minden nap próbáltam masszírozni. Szerencsére eltűnt.De vannak olyanok is, akiknek a szúrások ellenére vissza-visszatér a probléma.

#7 hoho13 hozzászólása: 2008.03.03. 20:24

Tudod,moroczt Te jobban jártál, mint én. Nekem kb.1,5 hónapja a bal csuklómon nőtt egy ilyen pukli. Első körben a csuklószorítót szerettem volna venni a gyógyászati segédeszközöket árusító boltban, mert gyengült a bal kezem.Onnan elirányítottak az orthpoedia szakrendelésre. A kalapácsos történetet nekem is elmondták,el is szörnyedtem rajt. Aztán a doki felajánlotta,hogy megszúrja,kiürül,megoldódnak a gondok. Én akkor a konzervatív megoldás mellett döntöttem. Azt mondta a doki mosolyogva:nem baj, 10 nap múlva úgyis visszajön, hogy megszúrjam. Betartottam minden tanácsot, masszíroztam, hordtam a bandázst, de semmi javulás nem következett be. Szóval 1 hét múlva visszamentem. Megszúrta, de nem jött semmi. Ezek 90%-ban a punkcióval megszűntethetőek, én sajnos a maradék 10%-ba tartozom. Úgyhogy a munkahelyemmel egyeztetve április első napjaiban megyek műtétre.Hát, így jártam!

hoho13

 

hoho13 története itt olvasható. Várószoba szerkesztőség

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close