Borderline, avagy skizoaffektív

2008.10.26. 18:13

Nem létezem, csak ha másoktól kapok visszajelzést magamról, ezért kétségbeesetten provokálom ezt. A társadalmat próbálom tükörként hasznosítani, megszállottan, visszajelzésre éhesen. Visszajelzés hiányában feloldódom a térben, elveszek, megszűnök létezni. Csak mások által létezem, akár egy szellem, vagy a halottak. Halott vagyok. Különben is honnan tudhatom biztosan, hogy létezem? Sehonnan. Gondolat vagyok. Hallucináció vagyok. Érzelemhalmaz káosza.

Soha nem lehetek biztonságban. Soha nem nyugodhatok meg. Semmi sem biztos, nincs egy stabil pont, minden annyira képlékeny. Összevisszaság. Káosz. Elsüllyedek a saját, és mások érzelmeiben, megfulladok bennük, próbálom legalább mások felém zúduló érzelmeit minimalizálni, de ettől meg bűntudatom lesz, nem bírom, nem bírom, nem bírnám ezt már máshogy, csak halva.

Nem vállalom a felelősséget. Semmiért. Nem bírom el. Sose vállaltam, már sulis koromban sem jelentkeztem, hogy tábla-, napló-, térkép-, vagy tudomisén milyen felelős legyek, és el nem tudtam képzelni, hogy a többiek miért jelentkeznek teljesen önként, miért vállalnak stressztöbbletet sőt, egyenesen rajonganak ezért. Nem bírom el még a legkisebb felelősség súlyát sem.

Nem bírom el az érzelmeimet. Nem mintha másokét elbírnám…. nem tudom magam megvédeni mások érzelmeitől. Rámzúdulnak, én meg összenyomódom alattuk, jobb esetben ottmaradok összenyomódva, rosszabb esetben fellázad bennem a DÜH, Gyilkos Gyűlölet, amit képtelenség megfékezni, szét akarja feszíteni a testi valómat, hogy kiszabadulhasson végre, és szabadon tombolhasson, és ne szorítsa határok közé ez a csont-hús-bőr test…

És ez korántsem minden. Van még paranoia, engem néznek, rólam beszélnek, figyelnek, lehallgatnak. Szélsőséges és ellentétes érzelmek közti szenvedés. Nagyfokú döntésképtelenség. Önsértés, szaknyelven falcolás, pengével vagdosom az alkarom, mert megnyugtat, de senki sem érti meg, leginkább azt gondolják, öngyilkos szándék, pedig köze nincs hozzá. És még szövődményként kényszercselekvések, kényszergondolatok, ami egy külön betegség, és külön történetet érdemelne, ahogy az anorexiám és a bulimiám is. Meg némi skizofréniám, és bipoláris zavarom, amit együtt skizoaffektív zavarnak neveznek. Igazából kérdéses, hogy borderline vagyok-e vagy skizoaffekítv, mert vannak egyértelműen skizofrén gondolataim, miszerint meggyőződésem, hogy kívülről irányítják a gondolataimat, mások ültetik azokat a fejembe, a gondolataim nem az enyémek, hidegek, és idegenek, és a bipolaritást jelentő hangulathullámzás is megvan, napszakonként változik a hangulatom, sűrű masszaként fojtogató szürke depressziósból egyenesen minden átmenet nélkül olyan energikusan boldog pörgőssé, hogy ugrálni van kedvem.

A mikor kezdődött kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy így születtem. Mindig volt velem valami gond. Bepisil a gyerek. Nem eszik a gyerek, túl félénk, szégyellős a gyerek. Később visszabeszél, szemtelen, agresszív, dühkitörései vannak, kiküldik az óráról, ajtókat csapkod, ordibál, egyszóval: neveletlen.  Aztán depressziós, aztán depressziósabb, és mégdepressziósabb. Később jöttek csak rá a szüleim, hogy ez nem nevelési hiba, hanem betegség. Azóta maximális megértésüket és szeretetüket élvezem.

Jártam sok helyen, Tündérhegyen, a Thalassa házban, Lipóton, a Nyékiben és a Nyírőben, részem volt pszichoterápiában, és szedtem sokféle gyógyszert. Most öt év gyógyszerezés után sikerült végre eltalálni a megfelelő kombinációt, ami végre működik. Ezekkel úgy, ahogy, ha semmi nem zavar bele a mindennapi megszokott rituálékból álló napi ritmusomba, akkor elvagyok. Amint valami mozdul, borulok vele együtt én is. Elég hozzá az is, hogy például nincs kakaóscsiga a boltban. Olyankor garantált a kiborulás.

Van még szenvedés bőven, de egyszer összeírtam, és öt A/4-es oldal lett, amit most inkább nem másolok ide.

Hogy mi a megoldás? A borderline személyiségzavar idővel kinőhető, azt mondják. A skizoaffektív zavar gyógyszerekkel egyensúlyban tartható. Én ez utóbbiban hiszek, mert magamon érzem a hatást. Mármint a gyógyszereim jótékony hatását.

 

Kívánok minden sorstársamnak jobbulást!

Holdsugar
#28648 Holdsugar hozzászólása: 2019.07.23. 23:03

Sajnos már nem él.

#18770 bb-gump hozzászólása: 2014.08.18. 19:47

Kedves Zsike!
Nagyon kíváncsi lennék Rád! Hogy vagy?

#18492 Iringo88 hozzászólása: 2014.07.03. 12:13

Sziasztok!
Ma regisztráltam erre az oldalra.. és látom, hogy már rég nem írt ide senki..
Kedves Zsike! Soraidat olvasva magamra ismertem, nálam középsuliban kezdődtek ezek a zavarok, vagy minek is nevezzem őket, én is jártam már tündérhegyen kutvölgyi zárt osztály lakoja is voltam. Mire sikerült diagnosztizálni a betegségem. A zárójelentéseimben olvasom: borderline, paranoid, pszichotikus,schizoaffektív zavar ???? na mármost ezeket senki az égvilágon nem segít a helyükre tenni. A tüneteket produkáltam, és ezzekkel az elnevezésekkel dobálóznak. Utánuk olvastam, és olvasom a mai napig,szeretnék valami gyógymódot keresni-találni. Vagy csak beszélni róluk. Aki tud kérem segitsen nekem eligazodni ebben a világban ebben a helyzetben!

#219 vangelis1978 hozzászólása: 2010.06.05. 08:50

Kedves Zetor!

Ezt írod:Mennyi fiatal ír mostanában….ez annyira szomorú…úgy átnyúlnék a képernyőn megsimogatni ennyi szomorú buksit…és szerveznék a várószobásoknak egy buszos délutánt a vidámparkba.Miért lennél tisztára  hülye amiért ezt írod, és gondolod?Cseppet  sem vagy hülye.Sőt:Bárcsak minndenki így  gondolkodna.

Áldott napot  kívánok!!!!

#218 zetor hozzászólása: 2010.03.17. 14:30

Kedves Zsike!  Nagyon szomorú olvasni, miket írsz. Nagyon együttérzek Veled, én is hasonlókat élek meg, talán kicsit enyhébb formában. Én például nem a karomat vagdosam, hanem van, hogy nekiesek az orromon lévő mitesszereknek, vagy anno szálanként tépdestem a szőrt a lábam száráról-szerintem közös tőről fakad.   Mennyi fiatal ír mostanában….ez annyira szomorú…úgy átnyúlnék a képernyőn megsimogatni ennyi szomorú buksit…és szerveznék a várószobásoknak egy buszos délutánt a vidámparkba….tisztára hülye vagyok.  Köszi, hogy megosztottad a történeted! Azt megkérdezhetem, milyen gyógyszereket szedsz? Mennyi ideig tartott Téged diagnosztizálni?

#217 Ancsi hozzászólása: 2010.03.16. 15:16

Szia!

Nekem is ma regisztráltak személyiség zavart.Nem örülök neki,de hiszek a gyógyulásomban.Egyébként én is úgy vagyok,mindt te,a létem a külvilág függvénye.

De akkor sem szabad feladni!Sőt,az életbe soha semmit ne adj fel!:)

#216 pamacs56 hozzászólása: 2009.12.30. 19:24

Szia! A lányom is ebben a betegségben szenved.Borderline személyiségzavar, stb. Egy éve kezelik, jelenleg saját és a barátnője nyomására a gyógyszereket nem szedi. Pedig segítettek. Mostanában megint iszogat. Sajnos sokan rossz tanácsokat osztogatnak, és ez nem jó, nem segít.

Jobbulást, és kitartást kívánok! Minden rendben lesz, mert ezt akarod

#215 baboka hozzászólása: 2009.11.19. 01:06

Neked is jobbulást.Szintén borderline személyiségzavarban szenvedek és olvasva amit irtál,hihetetlen,mennyi mindent hasonlóan érzek

#214 Zsike hozzászólása: 2008.11.07. 11:53

köszi :)

#213 sebestyen89 hozzászólása: 2008.11.07. 06:05

Kedves Zsike!

Legfontosabb, hogy te mit érzel, hogy te jól érezd magad. Szívből kívánom, hogy mindig jól legyél!

Szép napokat!

#212 Zsike hozzászólása: 2008.11.05. 12:38

Szia, Sebestyen! Köszi a tipppet! Az a helyzet, hogy nekem segít az a temérdek gyógyszer, amit szedek, határozottan jobb tőle. Szendi Gáborban nem hiszek. Vaskalaposnak tartom. Szerintem bizonyos esetekben szükség van gyógyszerre. Saját tapasztalat, magamon érzem a jótékony hatásukat. Üdv, lányodnak (is) jó egészséget!

#211 sebestyen89 hozzászólása: 2008.11.05. 12:17

Szia!

Tökéletesen pontosan leírtad amit átélsz. Olvastam Ursinyi Julianna, a magyar látó asszony egyik interneten is megtalálható írását a lila aurájú emberekről. Ő azt mondja, hogy az egésznek alapja az, hogy az újszülötteket a szüleik már nem pólyázzák, hanem rugdalódzóba, lábzsákba öltöztetik. Ennek az a következménye, hogy a kisbaba feje nincs stabil helyzetben, és az idegek megsérülnek. Azt írja, hogy gyakorlatilag ezek a sérülések sem egészséges táplálkozással, sem gyógyszerekkel nem javíthatók. Nincs rá gyógyszer. Azt gondolom, hogy az őssejtterápia talán segíthet.

A lányomnak pontosan ilyen élményei voltak, részben még ma is vannak. Borderlinenak diagnosztizálták. Korábban egy auravizsgálaton kiderült, hogy lila az aurája. Mikor a helyzet jelentősen javult, elkezdtük alkalmazni a Szendi Gábor által javasolt nagy dózisú halolaj kapszulát, méhpempőt. A legsúlyosabb időszakon egy homeopátiás szer segített át. Információ borderlinehu levelező listán (Google).

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close