Az ESET:

Tisztelt Asszonyom!

Önt a tévében láttam és nyilatkozott, hogy negyedévente pár embert fogad különleges problémával.

Leányom, *** Adrienn súlyos állapota miatt fordulok Önhöz.
Leányom több éve súlyos, a pszichotikus állapotot súroló borderline személyiségzavarban és politoxikomán függésben szenvedő személy, aki több mint nyolcvan esetben került ön- és közveszélyes cselekedetei miatt terápiás intézményekbe, rendszerint kórházi detoxikálóba vagy rehabilitációs kezelésre. Itt személyes szabadságának tiszteletben tartására hivatkozva rendszerint nem tartózkodik két naptól egy hétig terjedő időtartamnál hosszabb ideig. Legsúlyosabb esete egy öngyilkossági kísérlet volt, amikor hatodik emeleti erkélyről ugrott ki. Csupán ekkor töltött fél évet egy kórházban a balesetből következő súlyos gerincsérülése és egyéb betegségei miatt. Pénzkövetelései alátámasztása érdekében késsel fenyeget, égő gyertyával sétál a lakásban, nyitott ablakban ül és ruhátlanul áll (fenyegetés öngyilkossággal), ágyneműjét kiégeti (tűzveszély!), a fürdőkádban alszik (fulladásveszély) továbbá rendszertelen életvitele következtében napokra és hetekre eltűnik, melynek során agresszív utcai cselekedeteknek van kitéve, éjjel érkezik haza hozzátartozói és az egész lakóház éjszakai nyugalmának megzavarásával (randalírozik). Ezek miatt nem alkalmas családi keretek közötti együttélésre. Ezért, és nem szeretethiány miatt kellett megindítanom a gyámság alá helyezés jogi eljárását. Ebben az is vezetett, hogy képtelen voltam leányom hatékony képviseletére az egészségügyi intézmények elutasító magatartásával szemben, és úgy gondoltam, hogy egy hivatalos személy szaktudásával és kapcsolataival nálam sokkal többet tehet leányom érdekében. Az eljárás során Adriennt súlyos borderline személyiségzavarban szenvedő, pszichotikus epizódok fellépésével fenyegetett személynek nyilvánították, és korlátozott cselekvőképességű személy minőségében gyámság és kizáró gondnokság alá helyezték. E rendelkezésre álló pszichiátriai diagnózisok eléggé súlyosak, és megkérdőjelezik leányom önálló döntési képességét. Egy cselekvőképtelen személy nem tartózkodhat az utcán, egy pszichotikus síkon agresszív, súlyos személyiségzavarban szenvedő személy nem élhet otthonában. Ki a felelős, ha ilyen állapotban halálos kimenetelű esemény következik be? Ez egy világos, helyzet, amelyből levonható egyedüli logikus konklúzió egy zárt osztályon történő, hosszabb időtartamra kiterjedő kezelés. Ezzel kapcsolatban a törvény legjobb tudomásom szerint a következőképpen rendelkezik:
1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről
X. Fejezet
PSZICHIÁTRIAI BETEGEK GYÓGYKEZELÉSE ÉS GONDOZÁSA
200. § (1) A bíróság annak a betegnek a kötelező intézeti gyógykezelését rendeli el, aki pszichiátriai megbetegedése vagy szenvedélybetegsége következtében veszélyeztető magatartást tanúsít, de sürgősségi gyógykezelése nem indokolt.
(2) A kötelező gyógykezelés elrendelésére irányuló eljárást az annak szükségességét megállapító pszichiátriai gondozóintézet szakorvosa a bíróság értesítésével kezdeményezi, és javaslatot tesz a gyógykezelést végző pszichiátriai intézetre.
(3) A bíróság az értesítés kézhezvételétől számított 15 napon belül határoz a kötelező intézeti gyógykezelés elrendeléséről.
(4) A bíróság a határozat meghozatala előtt meghallgatja a beteget és a meghallgatásra idézett független – a beteg gyógykezelésében részt nem vevő – igazságügyi elmeorvos szakértőt, valamint az eljárást kezdeményező szakorvost.
(5) Ha a beteg a bíróság idézésére nem jelenik meg, a bíróság elrendelheti elővezetését. Egyéb kényszerítő eszköz azonban nem alkalmazható.
(6) Ha a bíróság elrendeli a beteg kötelező intézeti gyógykezelését és a beteg a jogerős határozat kézhezvételétől számított három napon belül nem jelenik meg a végzésben megjelölt pszichiátriai intézetben, az eljárást kezdeményező orvos intézkedik a beteg beszállítása iránt. A beteg beszállításához a rendőrség szükség esetén közreműködik.
(7) A bíróság a kötelező intézeti gyógykezelés szükségességét a 198. § szerint meghatározott időszakonként felülvizsgálja.
(8) A kötelező intézeti gyógykezelésre kötelezett beteget az intézetből el kell bocsátani, ha gyógykezelése már nem indokolt.
Az első ponttal, a jogosultsággal kapcsolatban:
1. Igazolhatóan tartós ön és közveszélyes magatartás, több mint ötven, rendőrség és mentők bevonásával történt sürgősségi gyógykezelés
2. Bírósági döntés alapján korlátozottan cselekvőképes állapot, hatóságilag kirendelt gyámmal
3. Orvosi diagnózis: Súlyos, pszichotikus epizódok fellépésével kísért borderline személyiségzavar
Az említett több mint nyolcvan esetben megtörtént sürgősségi gyógykezelést végrehajtó egészségügyi intézmények felelős orvosai minden esetben elutasították kérésemet a kötelező gyógykezelésre irányuló eljárás kezdeményezésére, azzal az indoklással, hogy leányom egy addiktológiai eset. Jelenleg Magyarországon nincs ilyen típusú betegség gyógykezelésére intézmény. Leányom gondnokának kísérletei egy zárt pszichiátriai intézmény keresésére azok elutasító magatartása miatt ugyancsak meghiúsultak. Mindenki a pillanatnyi helyzetet tekintettei mérvadónak, és nem törődött azzal, hogy ha öt év alatt nyolcvan esetben kellett ilyen diagnózisokkal egy beteget rendőrségi, mentői segédlettel kórházba szállítani, akkor talán már indokolt lenne zárt intézményben történő kezelése. Nem is beszélve arról, hogy a beteg beszállítása és sürgősségi kezelése során felmerülő költségek összege valószínűleg már jóval meghaladta kötelező gyógykezelésének költségeit.
Leányom több év óta és jelenleg is idejének javát az utcán töltötte, melynek során számos esetben került összeütközésbe a törvénnyel. A meginduló eljárások során ezeket a ügyészségi szakaszban felfüggesztették, leányomat eltérítő jellegű addiktológiai kezelésre irányították, amelynek elvégzését az addiktológiai intézmény készségesen igazolta. Az ügyészség ezután az eljárást megszünteti, és minden folytatódtak a régi kerékvágásban.
Utcai tartózkodása során kétes egzisztenciájú emberek társaságába kerül, és bekóbórolja az egész országot Egészségi állapota az utóbbi időben nagyon leromlott, gyakran verik, melynek látható nyomai vannak balesetek érik, és valószínűleg súlyos fertőzések is érték. Utolsó menedékhelye a lakásom, ahova rendszerint éjjel érkezik, eszik fürdik, átöltözik, pénzt követel, randalírozok majd egy pár óra múlva öntörvényűen távozik. Az ilyen epizódok nagymértékben zavarják a család éjszakai nyugalmát. Képtelen bármilyen életviteli rendszer betartására.
Az utolsó hónapban számos ön és közveszélyes epizód részese volt. Vidéki csavargása során egy kocsmában megverték, majd a rendőrség előállította. Lakásunk ajtaja mellett ismeretlen elkövető szándékosan égő cigarettát helyezett lányom takarójába, a tűzeset következtében tűzoltóságot kellett kihívni. Lakásomban késsel próbálta csuklóját átvágni. Egy vidéki autóúton, nagymamájától hazatérőben kinyitotta a mozgó gépkocsi ajtaját, és ki akart ugrani. Ezen kívül egy régebbi rendőrségi ügye miatt több esetben keresték lakásomon, majd amikor megtalálták, közölték, hogy ezzel az ügy be van fejezve. Legújabb rendőrségi ügye egy éjszakai verekedés egy közlekedési alkalmazottal. Az ezt követő tárgyaláson leányomat éppen súlyos pszichiátriai állapotára hivatkozva mentették fel, és így tovább folytathatta ön és közveszélyes életmódját. Lakótársaim engem tesznek felelőssé a házban leányom által okozott eseményekért: defekálás a folyosón, lakásajtók előtt, éjszakai hangoskodások stb.
Végül a XIII. kerületi ideggondozó pszichiáter főorvos bírósági eljárást kezdeményezett, melynek célja az volt, hogy leányomat egy zárt klienskezelésű intézménybe utalják. Három hónapig elhúzódó bírósági eljárás során három tárgyalás zajlott le. Az első két tárgyalás során a bíróság felszólította a pszichiátert, hogy vonja vissza indítványát, amelyre ő nem volt hajlandó. A harmadik tárgyaláson megszületett az ítélet, és leányomat a Nyírő Gyula Kórház Pszichiátriai Osztályának zárt részlegébe irányították. Az ítélet nem tartalmazott időintervallumot. Leányom akkor beleegyezett az ítéletbe, azonban a bíróságról eltávozott és több hétig nem tért haza. S amikor hazatért a rendőrség és a mentők segítségével, verekedés után sikerült bejuttatni a fenti intézménybe.
Itt rendszeresen látogattam, elláttam a szükséges ruhaneműkkel, és kedvenc élelmiszereivel. Nem csupán én látogattam, hanem az általam már évek óta rendszeresen látogatott MÁTRIX Szenvedélybetegek Hozzátartozói Egyesületének, és leányom kérésére a helyi káplán is. Tőlük értesültem, hogy leányom állandóan távozását forgatja fejében, és folytatni kívánja eddigi életmódját. A kórház orvosai az első héten legsúlyosabb esetüknek nyilvánították, aki veszélyezteti az Osztály működését, a második héten kijelentették, hogy túl van a krízisen, és egy másik intézménybe kellene bejuttatni. Az átvitel és bejuttatás feladatát azonban az osztályvezető főorvosa reám illetve leányom gyámjára bízta. Én erre a következő ellenvetéseket tettem
1. Egy zárt osztályról egy másik zárt osztályra juttatás logikus útja a mentőautóval történő átszállítás.
2. Egy pszichotikusságot súroló borderline személyiségzavarban szenvedő személy felett családjának, gyámjának nincs befolyása, és a kórházból történő együttes távozásuk után szinte bizonyos az azonnali családelhagyás, és a régi ön- és társadalomveszélyeztető életmód folytatása.
3. Egyedül az átadó kórház szakemberei képesek egy másik intézmény szakembereivel megértetni az áthelyezés szükségességét
Ezután leányom még egy hétig tartózkodott a zárt osztályon, majd ezután teljesen indokolatlanul addiktológiai esetnek nyilvánították, ugyanezen kórház Addiktológiai Osztályára irányították át. Itt betegségének természetes következményeként összesen csupán egy pár óráig tartózkodott, és önkényes távozása után éjjel háromkor jelent meg, szörnyű állapotban, a hidegben félmeztelenül, a lakásomon, és egy rettenetes, agresszív cselekményekkel terhes éjszaka után reggel távozott. Azóta nem láttam. Közben idegenek telefonálnak lakásomra, hogy itt, meg ott ezt meg ezt követte el, és lépjek közbe. A kórházi zárójelentés egy szóval sem említi, hogy leányom egy bírósági ítélet következtében került az osztályra és csupán az én kérésemet említi a felvétel indokaként. A zárójelentés ilyen formájában nem alkalmas más zárt klienskezelésű intézményben történő felvétel kezdeményezésére.
A főorvos számos előző kezelőorvosának véleményével összhangban kijelentette, hogy leányom menthetetlen, hogy hamarosan meg fog halni, gyógyítására nem rendelkeznek sem pszichiátriai, sem pedig farmakológiai eszközökkel, és ezért az utca ismeretlen erőire kell bízni életét. Ez azonban ellentétben van az emberi természet alaptörvényeivel, és szinte arra hív fel, hogy egy élő beteg személyt tekintsünk halottnak. Egy anya számára nagyon nehéz, és szinte elviselhetetlen saját tehetetlenségének ilyen fokú átélése. Az ilyen megoldásnak lehet eredménye egy valódi addiktológiai esetnél, aki az elengedés utáni egzisztenciális kényszer hatása alatt kényszerülhet egy terápia vállalására. Kérdéses azonban, hogy az ön és közveszélyesség ilyen nagyságrendű, a pszichotikumot súroló foka mellett az ilyen, a betegségtudat abszolút hiányával jellemezhető személy életvitele az utcán nem jelenthet-e veszélyt a társadalom számára. A szabad elengedés ilyen értelmezése a szabadság nemes és csodálatos fogalmának lejáratása.

Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy mivel országunkban erőfeszítéseim során szerzett tapasztalatok alapján semmiféle fórum nincs az ilyen esetek kezelésére, esetemet a megfelelő európai fórum felé továbbítsa. Úgy gondolom, a fentiekből teljesen világos, hogy országunk nincs felkészülve a szabadság hirtelen megérkezése után különösen a nők körében nagy számban fellépő súlyos borderline személyiségzavarban szenvedő betegek intézményes kezelésének biztosítására. A személyes szabadság állandó hangoztatása országunkban a lustaság, a segíteni nem akarás és képtelenség fedező, bürokratikus és törvény által szentesített eszközévé vált. Az élet követelményeinek nem megfelelő törvényrendszer, amely egy elvet minden áron és lineárisan, az összefüggések melyebb elemzése nélkül kíván érvényesíteni, komoly gátjává válhat a demokrácia fejlődésének hazánkban. Ez a személyes szabadság védelmének eléggé különös Kelet Európai (a végleteket és merev dogmatikus értelmezéseket előnyben részesítő, továbbá az ilyen merev elvek elleni fellépést karrier és összeköttetések elvesztése miatti tekintélyelvű félelmek miatt elkerülő) értelmezése. Egy sokat szenvedett anya fordult Önhöz. Kérem, hallgassa meg kérését

Tisztelettel
*** Erzsébet