Andor nem akart gyávának látszani, amikor a harcba indul. Ezért a gyomortükrözés előtti napon megnézte a Rambó-I című filmet. Megpróbálta a fájdalmakat jajszó nélkül viselő hős elszánt arckifejezését magában rögzíteni. Majd a várvédő Zrínyi Miklós jutott az eszébe, aki a legszebb ruháját magára öltve, zsebébe aranypénzt dugva maradék katonáival kitört a törökök által ostromlott, égő várából, vállalva a hősi halált. Ez annyira föllelkesítette, hogy másnap reggel ő is fölvette a legszebb, lila-piros csíkos, – pizsamáját, a zsebébe a vészhelyzet kivédésére gondolva néhány WC papírt dugott, mást nem, mivel nemhogy aranya, de még egy kanyi vasa sem volt. Ilyen elszántsággal, gyalog indult el a „csata” színhelyére.

   Belépve a terembe körülnézett. Szeme azonnal megakadt egy áldozataira váró, egész helyiséget betöltő transzformeren. Nem sok ideje maradt a bámészkodásra, mert belépett az asszisztensnő, aki mögött nagy csattanással becsapódott az ajtó. Hősünk összerezzent az éles hangra, ekkor jutott el a tudatába, nincs többé menekvés, a kihívást vállalnia kell.

  – Feküdjön föl az ágyra! – hallotta az ellenszegülést nem tűrő parancsszót. Andor ekkor vette észre, hogy három lépcsőfokon kell fölmásznia, hogy elérje a gépezetben elhelyezett, paplan és párna nélküli fekvőhelyet. Miután elhelyezkedett, megkezdődött a kihallgatása.

  – Van fogprotézise? – jött az első kérdés.

  – Nincs! Miért, talán itt lehet kedvezményesen egyet vásárolni?

  – Ne viccelődjön kérem! – hallotta a rendreutasítást, majd tovább folytatódott a kihallgatása. Közben megérkezett a helyszínre a hadműveletet vezető főorvos. Fölvett a sarokból egy körülbelül 4 m hosszú, ½ colos locsolótömlőt.  Andor körülnézett. Növekvő félelem töltötte el, amikor látta, hogy a teremben semmiféle locsolást igénylő növényzet nincs. Ezt kell tehát lenyelnie, gondolta magában kétségbeesetten.

  – Kap valami krémbevonatot a cső külső, szájba kerülő része? – kérdezte félénken a főorvostól.

  – Igen! – hangzott a rövid válasz.

  – Van valami ízesítése a krémnek? – kérdezte egy kicsit fölbátorodva a jó hírtől – mert én a téliszalámisat nem szeretem! Választ nem kapott, csak egy szájfeszítő protézist, a szájába, így többet nem tudott kérdezni. Ez a műanyag szerkentyű volt hivatva arra, hogy megvédje a csövet a szétharapástól. Bizonyára attól tartottak, hogy az előzetesen koplalásra ítélt beteg, egy harapásnyi gumicsővel próbálja meg mardosó éhségét csillapítani.

   Az asszisztensnő kegyes volt Andorhoz. A keresztfán szenvedő Krisztus Urunk is kapott egy ecetes spongyát szenvedése könnyítésére. Ehhez hasonlóan ő is kapott egy érzéstelenítő spriccet a torkába és útjára indulhatott a gumicső is a bendőjébe. A belek csavarodását követő cső, minden irányváltása nagy fájdalmakat okozott, útját fájdalmas nyögések kísérték. De jajszó nem hagyta el ajkait. Nem hozott szégyent példaképére, Rambóra!

   Végül a cső megérkezett a beleken átvezető kacskaringós útján a munkahelyére. A nagy szenvedésnek vége volt. Andornak így egy kis pihenő jutott, feje mellett függőlegesen kinyújtott karjára hajtva a fejét, érdeklődéssel figyelte az asszisztensnő és a főorvos munkáját. Valami műszert igyekeztek a csőben lejuttatni, és eközben hangosan irányították egymást, most jobbra, most balra, előre hallotta, és ezeket az irányváltásokat a gumicső is követte, ide-oda rángatva hősünk fejét. Ezek biztosan csocsóznak a képernyőt nézve – ötlött föl benne. De aztán hirtelen egy gyíkocska ficánkolását észlelte a gyomrába. Hazudott volna, ha azt mondja, hogy ez a gyíkocska nem okozott fájdalmat neki, de hát mi volt ez a csőledugáshoz képest! Közben a főorvos megdicsérte a gyíkocska munkáját asszisztensnőjének.

  – 3 epekövet vadászott össze maradék nélkül, mondta. Egy csusszantás, és a cső kint volt a szabadban.

  – Leszállhat, végeztünk, hallotta az elbocsájtó szép üzenetet. Andor lányos zavarában a lépcsőket elkerülve akart leszállni az 1,2 m magas ágyról. Szerencséjére már ott volt a betegszállító, aki gyorsan elkapta őt. Hősünk már teljesen magánál volt. Megkérdezte megmentőjét: én tolom a kocsit visszafelé vagy maga?