Törtétetemre két hozzászólást kaptam, amit nagyon köszönök, nagyon sokat segítettetek! Minden lehetőséget megfogok-fogunk próbálni,hogy a kialakulóban levő vagy már kialakult helyzetet kezelni, kezeltetni tudjuk. Bár ez nem könnyű, mert nem folyamatos az együttműködése a lánykámnak. Én megpróbálok Neki mindenben segíteni és nem betegként kezelni de sokszor látom,hogy lepereg róla,bezárul előttem is és nem kíváncsi a világra. A kineziológusnál is ezen bukott el a dolgog, nem csak az anyagiakon.. mikor először ott jártunk, nagyon tettszett neki az egész beszélgetés, a kineziológus felvázolta neki/nekünk, hogy milyen “feladatokat” kell megcsinálni naponta – relaxálás, pozitív gondolatok előtérbe helyezése, elfogadása, stressz kezelése- persze segítséggel, és akkor még tetszett neki. Végül is teljesen új dolgokkal kellett volna napi szinten foglalkoznia, amivel egy másfajta rendszert vittünk volna kettőnk életébe, így neki is jobb lett volna. Aztán mikor szembesült azzal,hogy ez energiabefektetéssel jár, és ezen dolgozni kell ami nem is kis munka, feladta…. Ezért próbálok további lehetőségeket keresni, ahova eljuthatunk, akár együtt -én ezt szeretném – akár ő maga,ha nem akar minden velem együtt végigcsinálni. Tehát köszönöm mégegszer a segítséget!
Köszönöm a borderlineosoknak
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
hát érdekes dolgokat írsz! mindenesetre nem hiszem, hogy az megfelelő megoldás lenne ha hagyod a sajt kárán tanulni s elengeded magad mellől! ad1: még érettségi előtt áll, ad2: pénz nélkül tényleg mit csinálhatna? ad3:…
szerintem fontos, hogy az érettségije meglegyen, anélkül ma mihez kezdhetne az ember? se főiskola, se egyetem nélküle. de amúgy ha mindenből bukásra áll, akkor meg arra kéne ráfeszülnie. nem tudom, nekem jó volt a suli mindg, jó volt versenyeni a többiekkel, hogy ki mennyit tud, meg ilyenek, de ha ezt nem látja ba magától, akkor azt sem érti meg, hogy mennyire a jövője múlik az ilyen dolgokon. gondolom akkor semmi komolyabb terve nincs a későbbi életére nézve… pedig az fontos. jó ötlet napi, heti, havi és hosszabb távú terveket s célokat kitűzni(e), amikhez mindenképp ragaszkodni kell! érdekelne, hogy nincs-e a lányodnak valamihez érzéke? gondolok ilyenekre, mint zene, rajz, festészet, vagy bármi, amivel érdemes lenne foglalkozni, s inkább azzal operálni. szerintem jó ötlet lehet egy iskolaváltás is, valami alternatív gimmnáziumra vagy ilyesmire gondolok. ahol nem teljesen a magyar, matek meg ilyenek a fontos, hanem az egyéni kompetenciák fejlesztése, kialakítása az egyénre szabott módon, a borderline állapot figyelembevételével… érdekelne még, hogy abuzál-e a lány, alkohollal vagy pszichoaktív szerekkel???
szerinttem a dolgokat nem kell ráhagyni és az apró sértődések nem apróak egy borderlin számára, de ha nem akar beszélni róla akkor nem fog. olyan sajnos nincs, hogy apró sértődés, az csak a kezdete, a borderline-ok sajnos nem képesek egészségesen gondolkozni, reálisan megítélni a dolgokat, akkor amikor valami bántja őket, s ez generálja az inadekvát viselkedést. az ilyen problémák sajnos az élet minden területére kihatnak, s rányomják a bélyegüket az egész viselkedésre. sajnos a borderline-ok dühe is más az egészséges emberéhez képest. ezt egészen apró dolgok is kiválthatják, s ez ugyancsak a viselkedésben nyílvánul meg, de sokszor megmagyarázhatatlan dühöt érzünk, aminek nincs alapja, nem irányul semmire, csak van, s ha bármi, nem úgy megy, ahogy épp elképzeljük, akkor kirobban…
lehet valami olyan közös programot kéne(programokat) csinálnotok, ami mindkettőtöknek új, s nem kerül sokba, itt a jó idő, lehet menni kirándulni, színház, egy kisállat beszerzése, vagy ilyesmi, de jó dolgok a sportok is, vagy chi-kung, thai-chi vagy valami, boksz, aerobik meg ilyenek, amihez kell sok energia.
mondjuk én sem vagyok gyógyszer párti, nem is szedek semmit, bármennyire is erősködtek az orvosok. teljesen lenyomja az énem egy alap szintre, s blokkolja a gondolkodásom. habár kuritárné szabó ildikó is javasolta a gyógyszeres kezelést a pszichoterápia mellett, még se lett egyikből semmi, hanem inkább a saját módszeremmel oldottam meg a problémám, s mostmár én is jobban vagyok. nem stresszelek úgy a dolgokon, nem fusztrálom magam feleslegesen, hanem róbálom azonosítani a dühöm, elégedetlenségem valódi okát, majd azzal foglalkozni, és megszüntetni, majd olyan dologgal foglalkozni, ami épp adott. mondjuk sok dologhoz még mindíg nincs kedvem, de legalább azt csinálom ami épp érdekel. nekem egy új közösség mindíg segít, ezért is ajánlom nektek a közös programot, ami összehoz titeket és új közösségbe kerülve másképp gondolkodtok. nem feltétlen beteg emberekkel kell közösséget vállalni, mert az sokat árthat is, de az empátia kialakulásához mondjuk feltétlen jó. szerintem ahhoz is hozzá kell szoknod, hogy a hangulata változó, ez borderline sajátosság, s az egyik gyökere az állapotnak, hisz a magyar definíció szerint is érzelmileg instabil személyiségzavarként aposztrofálják a BPD-t. azt is tudnod kell, hogy a BPD-k megrekedtek egy bizonyos érzelmi fejlettségi fokon, s ez szerintem korrigálhatatlan sajnos. habár egy stabil párkapcsolat, és az empátia a felelősségvállalással tanulható, és fejlődhet. mindenképp detektálni kell szerintem a distressz kialakulásának okát, s azon dolgozni. fontos az őszinte beszéd, ami nem lekezelő és nem túl tudálékos, fellengző. mindenképp visszább kell venni az overprotecting-ből, mert az nem használ, hanem inkább árt, de mindenképp éreznie kell, hogy miatta van minden, s róla szól most minden, de nélküle nem megy…
szerintem a közös főzés is jó ötlet, vagy főzni tantani ha nem tud, az hasznos is legalább..
hát remélem írtam hasznos dolgokat, s még mindíg csak az alant említett könyvek elolvasását tudom majd még nagyon ajánlani!
Megint itt vagyok.Napok óta nagyon feszült köztünk a viszony, és nehezen (nagyon nehezen) tudom kezelni a helyzetet. Jobban mondva nem tudom kezelni… Egy apró sértődés után gondoltam hagyom lenyugodni benne a dolgokat, hogy ne “telepedjek” rá teljesen. 4 napig bírtam, majd rákérdeztem nem kellene-e megbeszélni a dolgokat, mint inkább átsiklani felettük. A reakció az volt,hogy ok. Kivételesen – rá nem jellemzően – elmondta a véleményét. Menekülsében látja a megodást. Jobban mondva el akar költözni otthonról. Persze előbb meghallgattam,hogy hogyan képzeli, és bizony eléggé könnyűnek gondolja. Amit nem írtam még le, hogy ő még nappalin tanul, jövő májusban érettségizne – ha nem állna most is mindenből bukásra- így még nincs jövedelme és végzettsége. Irreálisak az elképzelései a megoldásra – albérlet..suli melletti diákmunkából megél majd.. stb- persze a véleményemet finoman, de elmondtam. Talán nem is a tény dühít,hogy el akar menni, mert érzem,hogy ez nem probléma megoldás, hanem düh a részéről. Inkább az a baj, hogy nem látja egyáltalán a realitásokat, csapong, és nem néz szembe azzal a ténnyel, hogy pszichés problémái vannak. (véleményem szerinte előbb ezzel kellene inkább foglalkozni mint menekülni) szóval most nagyon nem tudom mit csináljak a helyzettel.. Hagyjam, hogy saját kárán tanuljon, mert engem nem hall meg.. és sajnos a közelebbi családtagokat sem. Vagy mint mindíg próbáljam meg a realitások felé vezetni? Tudom,hogy egyszer el kell engedni, és azt is ez nem lesz könnyű.. Viszont olyan ingatag a hangulat, az egész egyénisége nincs még kifejlődve, nem tudja mire képes, és mire nem. A kineziológusunk annó azt mondta,hogy az érzelmi feljettsége max 12-14 évesnek felel meg. De valóban lehet így elengedni,hogy tudom még végül is nagyon gyerek az önfentartáshoz? Szerintetek? (nagyon köszönöm az újabb hozzászólásokat is!!)
helló,
ami még sokat segített nekem az három könyv, ami a BPD-ről szól
kuritárné szabó ildikó-borderline személyiségzavar című műve.
ez eléggé részletesen leírja az állapot kialakulásának lehetőségeit, hátterét, kezelési lehetőségeket…
a másik otto f. kernberg: borderline szindróma és pathológiás nárcizmus
a harmadik, ami nagyon tetszett még, joachim gneist: szerető gyűlölség
van még egy jó könyv, a kognitív viselkedésterápiáról borderilnoknak, de az nem olvastam, ezt linehan marsha írta, aki igencsak nagy szaktekintélynek örvend, s sokszor idézi kuritárné is.
talán ezeket ha kikölcsönzöd valamelyik könyvtárból, az sokat segíthet bizonyos kérdések megválaszolására, sok a miért és ez okot ad arra, hogy komolyan kell venni.
kivánok kitartást és sok sikert. azért írj majd ide, hogy mire jutottatok!