Nos, kedves uram!
Nem kell kineziológusnak lenni ahhoz, hogy az ember rájöjjön, mivel gyakran szajkózzák, hogy borderline-ok megragadnak gyereknek lélekben, tudom, mivel az vagyok magam is, azontúl olvastam Joachim Gneist Szerető gyűlölségét. Szerintem az a dokinak látszó valaki, akárki, szart sem ért, belefeccolt hülyeség volt adni a vacak kis véleményére busás összeg fejében. Az ilyen emberrel a legjobb megoldás, hagyni egy lépés távolságot, mielőtt elkezdi magát farigcsálni, szakszóval falcolni, mert akkor már el van cseszve az egész, ráhúzzák, hogy skizoid vagy skizofreniform pszichózisa van meg egyéb sallang, ha sokat gyötrik a szerencsétlent, aki majd mindenféle tünetekkel bombázza az orvost.
Tudom, mivel annak idején rám is ezt mondták, aztán beigazolódott a tényleges skizofrénia, persze a 2 betegség nem fedi egymást. Bordeline-ból nem lesz skizó, amennyiben nem adnak rá okot. Más kérdés meg az, hogy egyáltalán, hogy lett az, mivel elég törődőnek tűnik, nem tartom valószínűnek, hogy verte, testileg-lelkileg zaklatta vagy molesztálta volna kiskorában. A borderline-ok magját ilyen emberek alkotják. Istenbocsássa, ha valaki mégis bántotta, akkor számíthat rá, hogy végül a nyakán marad a siheder, párkapcsolati problémái lesznek, az már biztos, hogy a többi rosszat mint kilátást ne is emlegessem. A legértelmesebb, amit tudnak kezdeni, hogy elolvassák Gniest könyvét, csak a témába vágó kérdéseket taglalja, és elviszik a legközelebbi pszichiátriára, 2 éve én sem akartam, az első alkalom nyílvánvalóan rettenetes, mint egy rémálom.
A sok motyogó, guberáló, a kisebbség ténykedései, nem egy leányálom, de ha beállítanak egy gyógyszert, lehetséges a teljes élet, ha nem gyógyszerezik agyon, mint a súlyosabbakat, akik nem csak borderrel, hanem mondjuk pszichózissal is küzdenek, ők többet kapnak. A lánya megúszhatja egy vagy két vacak pirulával. Lehet gyereke, néha kidühöngheti magát, járhat pszichológushoz ingyen, mert kár rá a pénz, írhat naplót, egy borderline-nak általában fejlettebbek a verbális képességei, mint az átlagnak. A gyógyszer csillapítja a dühöt, feloldja a félelmeket, ha jól beállítják. Ha meg véletlen rájönnek, hogy szimpla szorongás egy kis dühvel vegyítve, napokon belül hazaengedik. Volt már ilyenre példa, szegény kis hülye libát egy héten belül hazaengedték, mert csak foglalta a helyet. Ha elolvasnák a könyvet, rájönnének, milyen széles spektrumon mozog a betegség. Na, minden jókat.
Mellesleg, ha már megjárták a pszichiátriát, szorglamazzák a gyereket, hogy vegye be a kapszuláit, mielőtt tökmagától rájön, hogy szar az élet, jól jönne egy penge vagy beszedni az összes gyógyszert egyszerre. Erre nincs más megoldás, mifelénk nagyon magas a normál lakossághoz viszonyítva az öngyilkosségi ráta, ilyenkor egy valamire való szülő segge luka mindjárt rakoncátlanul összecsuklik, de nem kell félni, csak minden 10. olyan elmés, hogy okosan bevégezze, vagy próbálkozzon a klasszikussal, jó pénzért pszichodrámával, aminek megint semmi értelme. Vigyék el csernushoz, 20 rongy per óra. Leüvölti a fejét, és minden megy tovább tovább abban a hiszemben, hogy rendbe jöttek a dolgok. Szinte mindent tudok erről a betegségről, amit csak tudni lehet, nem árt tisztábban látni a bajunkat, ahhoz, hogy felismerjük az utat a megoldáshoz.. A maga helyében adnék neki egy naplót, kedvesen. Írja le az érzéseit, aztán jöhet az sztk-s pszichológus. Az legalább ingyen van. Nézze el a dühöngést, káromkodást, tekintsen rá, mint egy 12 évesre. Mást nem tehet.
hát elég széteső a gondolkodásod, de azért összeraktam valahogy… 8-DDD
én nem mondom, hogy besteseller a gneist könyv, csak megemlítettem, mint egy magyar nyelven megjelent könyvet, ami formálisan inkább regényesnek hat, semmint orvosi szakszavakkal telebiggyesztett szakkönyv, ja és nekem tetszett, mert vannak benne j ó szövegek, pl; …a borderline betegek a társadalom elfogulatlan és megvesztegethetetlen bírái…; nem is inkább ők borderline-ok, csak egy borderline társadalom tüneteit mutató emberek… etc…
azért is inkább a kuritárné könyvét ajánlanám, de az nem olyan olvasmányos, mert szépen lehet mellette lexikonozni, ha tényleg képben akar lenni az embeber vele. de azt is, úgy olvastam, mint borderline, s abban is van sok olyan dolog, amit cáfolok. te is említed, hogy a borderline-ok zömét verték gyerekkorában, rám ez sem igaz. mellette ott van még a szexuális abúzus sérelmükre elkövetve, ez sem igaz rám. én is drogoztam, még sem az okozta a személyiségzavart, ittam is, az sem. ezek csak pótszerek, sőt addig míg drogoztam normálisabb voltam, s mikor abbahagytam, akkor jöttek elő a problémák…
nekem elég volt annyi, hogy kialakuljon már adoleszcens korben a preborderline állapot, hogy gyerekkoromben elváltak a szüleim, és nekem hiányzott az apám, nem értettem miért nincs velünk, és anyám sokat dolgozott. hiába volt meg az érzelmi háttér, mégsem voltak ott állandóan, amikor nekem erre szükségem volt, s ez elég volt ahho, hogy állandó bizonytalanságban érezzem magam, s mindenféle dolgokat csináltam, ami nem célszerű volt, de épp elég ahhoz, hogy velem foglalkozzon mindenki. persze emiatt büntettek, de olyannal, hogy nem nézhetek tv-t, vagy szobafogság, de nem verés, meg ilyenek… ez meg épp elég volt ahhoz, hogy máskor is hasonló dolgokatt tegyek, mert csak ennyi a büntetés, címszóval… aztán ez egyre fokozódott, egyre több problémám volt persze, s egyre súlyosabb, de én nem éreztem a súlyát, csak a környezetem, keresték is a válaszokat állandóan arra, hogy miért ilyen ez a gyerek, hisz… akkor pszichológus, nevelési tanácsadó etc; akiket már akkor könnyedén át tudtam verni, hamal felismertem az irányított kérdések alóli kibúvót és a kitérőket, nem kellett nagy ész hozzá, s ilyenkor persze az jött ki, hogy nincs ennek a gyereknek az ég világon semmi baja, majd megnő és rendbe lesz majd vele minden… hát kurvára nem lett, csak fokozódott a problémás viselkedés, mígnem már megunták és ki kell emelni a környezetéből címszóval menjen másik iskolába, de nem vettek fel az 5 felkeresett egyikébe sem, mert már ismerték a hírem, aztán nagynehezen csak maradhattam ott, mert az igazgató rendes volt, mindíg is kiállt melettem. de aztán csak voltak problémák iskolán kívül is, elemeltem egy nagyobb összeget egy embertől, ahol anyám maszekolt, hogy a pénzen vett barátokkal elmulassuk, ezt már a reendőrség sem nézte jó szemmel, mert voltak még hasonló ügyek, s ők is csak ki kell emelni a környezetéből, mert ott nem maradhat címszóval, beutaltak a gyermek- és ifjúsági védelmi intézetbe, na ott akkor még ragatdt rám egy kis csibészség, aztán gyermekvárosbba küldtek onnan, hogy már ott fejezzem be az általánost, mert a tanulással nem volt probléma… aztán vége lett az álatalánosnak, és ment minden tovább, ahogy előtte, csak már szakközépbe, ott is történtek dolgok, el kellett hagyni, aztán a másikba is és a harmadikban is. utánna az azt követő összesben is, s maradt ez az egyetemigg, ahonnan szintén csak kitettek, mikor elfajultak a dolgok, az egyetem rektorhelyettese hiába volt mellettem, én is csak józsef attila sorsára jutottam s eltanácsolt szegeden az egyetem… még most se fejeztem be, de majd idén elkezdem megint, s már csak fél évem van, addig is német intenzív nyelftanfolyamra járok s majd középfokú nyelvvizsgát akarok tenni. tehát most úgy néz ki minden rendben van, habár ezt megelőzte egy igen komoly stádium, tele mindenféle bűnügyekkel, ami egy része holnap kerül a bíróság elé, s ez csak 4 ügy egyben, s majd ezt követ a további 13in1… tehát bármennyire is akaok én normálisan élni, mindíg van valami ami miatt elbaszom. habár azzal is nyugtatott az egyik orvosom, hogy ez a betegség kb. 35 éves kor körül magától kialszik s az ember megnyugszik, de bassza meg miken kellett nekem már eddig is keresztülmennem…
várom már, de azért az már elégggé késő lesz sok mindenre ami kimaradt. várom már, hogy ne rettegjek betegesen a túlzott érzelmi bevonódástól, amire másképp meg úgy vágyom, mint a BPD-k általában, meg a hasonló félemek, és túlreagálások a szaros semmi miatt. hát neked is és minden BPD-nek sok sikert és kitartás…!!!!!!!!!!!!!