Mióta az orvos diagnosztizálta a BPD-t azóta egyre rosszabul érzem magam lehet a gyógyszerek is rátesznek de néha ok nélkül olyan szinten be tok fordulni hogy az már vicc!!
Nem tudom hogy ez azért van, mert tudom hogy van rá megoldás és el kéne mennem a terápiára, mert eddig nem tudtam hogy ez kezelhető. Fogalmam sincs de már ott tartok hogy tényleg elmegyek mert ez így rossz!!
Annyira rosszul éreztem magam ma is a bőrömben, hogy csak feküdtem és gondolkoztam hogyan mulaszthatnám el ezt a rossz érzést…..
Rossz, mert a párom ilyenkor kérdezi hogy mi bajom de nem tudok neki semmit se mondani, mert nincs konkrét bajom!! Mondhatnám úgy is hogy fáj az élet……
Na mindegy majd lesz valahogy……
Lilcat!
Ha ez igaz “nem is nagyon hiszek benne h meg tudják tani uralmam alá venni az inpulzivitást”, akkor mért is mennél terápiába? Ha nem hiszed hogy megváltoztatható a dolog, akkor minek erőlködsz?
Mondjuk – pechedre – a borderline gyógyítható.
Akkor most mi legyen?
szinte tudtam h tefogsz válaszolni:D
Nem vacilálok csak most függőben van eghy két dolog és nem tom h tudnám beiktatni a terápiát meg nem is nagyon hiszek benne h meg tudják tani uralmam alá venni az inpulzivitást…szóval csak kiutat próbálo keresni h ne legyen ilyen szar!!new tudom de nehéz így élni,de nem is engem zavar ez a dolog hanem az zavar h a köürülöttem élők mennyire tudják tolerálni érted?
az h hiába tudják h beteg vagyok akkor is nehéz felfogniuk miért kiabálok az egyik percben a semmin aztán miért mosolygok a másik percben?!!!
nem tudom h kezeljem vagy mit csináljak vele nem tudok nem tudomást venni róla hisz itt van és rátelepszik az életemre az énemre!!
úúúú
még mindíg itt tartasz? menjek-e, vagy ne? olyan bizonytalan vagyok, vagy mégse??
hát ha komolyan gondolnád, akkor már tolnád ezerrel a terápiát, nem szarakodnál itt…
az, hogy elmész terápiára nem feltétlenül oldja meg a problémáid, csak egy klehetőség, hogy tudd kezeleni!!!
attól még ott lesznek, most nem azt mondom, hogy eltűnnek varázsütésre, s minden kurva jó meg szép lesz, mint még soha, de értelmezed a problémákat amik gonot okoznak, idő előtt tudnád detektálni mi az ami felbasz, s miért, s kezelheted, végigjátszod minden egyes alkalommal ugyanazt magadban, s majd enyhül…
nekem nincsenek acting-out-jaim mostanság, mert magamban keresem a megoldásokat a problémáimra, s megpróbálok együttélni velük. belegondolva, hogy ha nem lennék, akkor ezek a problémák a világban, meg az emberekkel ugyanígy meglennének. rá kellet önnöm, hogy egy fecske nem csinál nyarat, s én sem vagyok holmi istenféleség, pedig az geci jó tudat ám… meg attól függetlenül ugyanúgy rágódom a múlton, mit kellett volna másképp, vagy ilyenek, de azonosítom magamban, s váltok, nem hagyom eluralkodni magamon a hibás érzelmeket… mi a fasznak???
néha moondjuk előfordul, hogy feleslegesen mérgelődök, mert beképzelek dolgokat, de mikor rájvök, hogy ez csak a valóság általam történő hibás torzítása, akkor enyhül a feszülség, de akkor jön a másik, s azt is le kell, hogsy gyűrjem, s tudom, hogy míg élek ez így lesz, s nem tehettek ellene semmit, el kell fogadjam.
van az NA, AA, GA csoportoknak egy jó kis imájuk vagy mi, ami eléggé megfontolandó és okos dolog:
stenem,
Adj lelki Békét
Annak elfogadására,
Amin változtatni nem tudok,
Bátorságot,
Hogy változtassak azon,
Amin tudok,
És Bölcsességet,
Hogy felismerjem a kettő
Közötti különbséget.
mondjuk ezt nyomják a hívők is, meg minden, de ha kiemeled belőle istent, s magaddal helyettesíted, akkor a képlet ugyanolyan jó marad…
szerintem!