Tudom, hogy innen sem lesznek barátaim és végülis mi a francnak írok, senkinek sem tudom bebizonyítani, hogy borderline vagyok, pedig az öncsonkításon kívül minden tünete kiköpött én-társfüggés, ön-és mások hol alul, hol felülértékelése, kapcsolatok megtartásának nem tudása, identitászavar, a valóság és a fantázia összemosása, ürességérzés, depresszióra való hajlam, lassú ébredés, nehéz elalvás, mások érzéseinek rossz behatárolása…..mindez kőkeményen borderline, csak senki sem hiszi el nekem. Pszichológusom csak annyit mond, hogy sokféle személyiségzavar borderlien vonásokkal……és félek, ha lejár a tizenöt ingyenes alkalom, hová fogok fordulni. Mert pénzem nekem sincs.
Tegnap voltam egyébként pszichológusnál. Arról beszélgettünk, hogy meg kell oldanom a párkapcsolatomban is meg kell oldanom a kisebbrendűségi érzésemet. Mint ahogy beteges féltékenységemet sikerült többé-kevésbé legyőznöm az évek alatt-nem morcoskodok egyből, ha nálam csinosabb, talpraesettebb lányokkal találom szembe magam, most már tudom, hogy nem leszek általuk magamhoz képest kevesebb, talán most már őszintébben tudok mosolyogni rájuk, könnyebben elfogadom a belőlük áradó szépséget, jóságot, ami belőlem hiányzik. Pszichológusom azt tanácsolat, hogy ezzel a megszerzett bölcsességgel kéne átlendülnöm a társkapcsolati alárendeltségemen. Hogy gyakorolni és tudatosítani az érzést, hogy attól, hogy a páromnak 130 az IQ-ja és karizmatikus, sokakat magával ragadó kisugárzása és rengeteg barátja van, attól én még ne érezzem magam mindig a háttérben a magam 107-es IQ-jával, mert attól még nem lesz még kevesebb. Mindig is lesznek nálam szebb és okosabb emberek, a sajátomra kéne büszke lenni és abból kihozni a lehető legtöbbet.
Emocionális, empatikus ember vagy.
Ez nem baj !
Sok szeretettel gondolok rád, úgy mint egy jó könyvre, vagy egy jó szomszédra.
Sziasztok! Kb. csak fél éve járok pszichológushoz, de eléggé elvétve, mert nem vagyok állandóan Pesten, viszont itt fizeti az önkormányzat-van bejelentett lakcímem. Köszönöm mégegyszer a hozzászólásokat és a bátorításokat! Nem haragudtam meg, hogy Edraan kritikával illette a pszichológusomat-hiszen még nagyon fiatal és nem jártam nála még eleget, nagyon sok gondolatébresztő dolgot mond, de a tapasztalatában és a megalapozottságában nekem is vannak kétségeim…de végülis a kritikusság egy alapvető emberi hajlam, amit egy lehetséges pszichiátria betegség még súlyosbíthat is. Viselkedésterápia khmm…..aki esetleg olvasta a blogomat, az megtudta, hogy az életem minden, csak nem rendszeres és kiszámítható. Egyszerre lakom két helyen…valszeg ez sem javít a lelkiállapotomon. Örülök, mire a gyerekeim iskolába járnak, tisztázódnak a lakókörülményeink. Minden olvasónak, hozzászólónak, történetírónak gyógyulást kívánok! Legyen minden idelátogatás egy szeretetteljes ima és -egymáshozfordulás!
az tök mindegy bordi vagy sem!!!! sajnálom Edran, hogy ilyen nehéz neked. Inkább drukkolni kellene, nem a pszichológusát kritizálni. Lehet hogy kínjában tanácsolgatott, lehet h ilyen irányzathoz tartozik, ahol célszerű tanácsokat adni. Pl a viselkedésterápiában létezik ilyen!!!!
szóval, esetleg nem kellene cikizni a szakit. (ha valaki régóta jár valakihez, akkor az olyan, mintha az “anyját” szidnák… nem tudom érted-e?)
Szia!
A pszichológusod, feltételezem, vette a diplomáját. Ha ez téged “boldoggá tesz”, kimondom, hogy borderline vagy. A hátteredet nem ismerem, szenvedtél-e el abuzust meg hasolnó, felismerem a társaimat. Ne azzal foglalkozz, hogy kinek mekkora az IQ-ja, ha már ez foglalkoztat, oldd meg az Einstein-tesztet, de ne nézd meg a megoldást, ha meg tudod csinálni, némi erőre kapsz, ha meg nem, ne érdekeljen. A bátyámnak 156-os IQ-ja van, alkoholista link alak, kiskoromban molesztált, egy porcicát sem bíznék rá. Nincs barátnője, és amit velem tett annak idején, nem is hiszem, hogy lesz. A mi fajtánk viszont nehéz helyzetben van; meg kell tanulnunk élni, két hónapja vagyok a pszichiátrián skizofrénia, borderline, pszichopátia és súlyos feledékenységgel, fejfájásokkal, jövőhéten kiderül, hogy daganat okozza-e. Mert vannak halálraítélt emberek. Ez nem Te vagy, vannak esélyeid, képes vagy párkapcsolatra. Neked már nincs sok tanulnivalód: beilleszkedés, elviselni egypár pofont. Csoki a depresszió ellen. Mozgás. Érdeklődés. Megadni az esélyt egy jobb életre.
Edraan
Szia !
A végén kezdem.
“Tegnap voltam egyébként pszichológusnál. Arról beszélgettünk, hogy meg kell oldanom a párkapcsolatomban is meg kell oldanom a kisebbrendűségi érzésemet. Mint ahogy beteges féltékenységemet sikerült többé-kevésbé legyőznöm az évek alatt-nem morcoskodok egyből, ha nálam csinosabb, talpraesettebb lányokkal találom szembe magam, most már tudom, hogy nem leszek általuk magamhoz képest kevesebb, talán most már őszintébben tudok mosolyogni rájuk, könnyebben elfogadom a belőlük áradó szépséget, jóságot, ami belőlem hiányzik. Pszichológusom azt tanácsolat, hogy ezzel a megszerzett bölcsességgel kéne átlendülnöm a társkapcsolati alárendeltségemen. Hogy gyakorolni és tudatosítani az érzést, hogy attól, hogy a páromnak 130 az IQ-ja és karizmatikus, sokakat magával ragadó kisugárzása és rengeteg barátja van, attól én még ne érezzem magam mindig a háttérben a magam 107-es IQ-jával, mert attól még nem lesz még kevesebb. Mindig is lesznek nálam szebb és okosabb emberek, a sajátomra kéne büszke lenni és abból kihozni a lehető legtöbbet.”
Sokadszor olvastam el, és a görcs gyorsan feloldódott a gyomromban. Nem löttem ” öngolt ” ,azaz, nem volt bennem az az érzés, hogy soraidat olvasva, értem, azaz mégsem értem.
Üdvözlöm, a pszichológusodat !
Nem csak meghallgatott, és elvarratlan cérnaszált hagyott maga után, a szép lelkedbe, hanem úgy bocsájtott otthonodba, hogy megfelelő tanácsokkal látott el.
Hozd ki magadból a legjobbat, bármi is legyen az !
Az utolsó soraid elnyerte a tetszésemet, csak így tovább !
Üdv.: ” Ikszypszilon “
“
SZia,
Talán vannak más lehetőségek is, ha lejár az a 15 ingyenes alkalom, ami valóban nem sok. Főleg ha személyiségzavar a probléma. Az évek terápiáját jelentené. Amúgy sztem ne törődj a dg-vel. SZámítr az valamit, hogy milyen cimkét aggatnak rád?
Ha Pesten élsz, vagy közelében, tudom ajánlani a Nap-Kör Mentálhigiénés alapítványt, ahol több lehetőség is adódhat. Vannak önkéntes szakik, akik azokkal foglalkoznak, akiknek nehézkes lehet a fizetés. És ami nem hátrány: Létezik ott egy olyan, hogy Bordeline-csoport.
Linehan, egy neves szakember, aki sokat foglalkozott B.sz.z-al, úgy gondolta szükséges bizonyos dolgokra megtanítani azokat, akik ilyen problémával küzdenek. Hogy enyhítse a szenvedést, hogy könnyítse az életet, hogy javíthassa kapcsolataikat. Így kitalált egy ún. dialektikus viselkedésterápiát. Ezt csinálja néhány hazai szakember (kevés nagyon), erre van lehetőség a Nap-Kör-ben is. A probléma nyilván az is, hogy ez egyenlőre nem tud ingyenes lenni. Viszont még megfizethető áron van, tavaly egy alkalom 3000 Ft volt (ez majdnem 3 óra hosszú, kis csoportban). Nagyon hatékony, tapasztalatok szerint, és nagyon szeretik, akik részt vesznek benne.
Ennyit tudtam segíteni. És miért ne barátkoznának veled? Bizonyára van sok értékes tulajdonságod is, mint mindenkinek.
Köszi szépen a válaszokat! Tetszik még ebben az oldalban, hogy nem rosszindulatúak az emberek, nem forgatják ki mások szavait és nem pakolják az összes felelősséget a beteg vállára. Végre itt nem vagyunk lustának és mocsárban fetrengőnek titulálva! Köszönöm Nektek és köszönöm az oldal létrehozójának!
szia..én szívesen dumcsiznék veled, ..élőben is…tegnap eljött hozzám egy pasi haverom..titkolni akartam mindent előtte, h esetleg nem vagyok annyira jó passzban,és folyamatosan rettegek, nehogy rosszul legyek..stb..de annyira odaadóan figyelt engem,láttam,éreztem, hogy elmondhatom..nehezen,de elkezdtem beszélni,h mostanában (pár napja főleg) olyan 5 perces ‘búval baszott’ hangulataim vannak,nekem, aki egy viccelősős,mosolygós,nagyszájú lány vagyok.
kezeimet tördelve,idegesen,hang elcsuklásokkal, egyre jobban kijöttek belőlem,hogy esetleg mi bánthat..
,hogy nem jártam egyetemre, mert nincs bennem tanulni akarás,és kitartás,és türelmetlen vagyok,és ez bánt most 24 évesen?
,hogy nincsenek nagyon őszinte barátaim,akiknek feltétel nélkül beszélhetnék ,a legalapvetőbb ,természetes érzéseimről?
,hogy a barátom előtt titkolom érző ‘felem’?
,hogy mindenki előtt egy kemény,határozott csajt játszok,(bár az vagyok),de nőies oldalam félek kimutatni?
órák teltek el,feküdtünk az ágyon, és olyan jó volt ahogy kijött belőlem,amit eddig titkoltam..
ő meghallgatott,figyelt rám!
nem csak a csinos lányt látta bennem,hanem ,hogy van bennem több mint amit mutatok,..
nagyon sokat nevettem..komolyan..annyira laza lett a kontaktus közöttünk,..elkezdtem tudni magamon is nevetni..;)komikus..: elképzeltem amint ülök a villamoson,és elkezdek rosszul lenni,egy saját magam által kreált helyzettől,mert ugye ez nem szervi baj, csak a gondolatot kellene megváltoztatnom, és halál komolyan, ‘röhögtem’ magamon, láttam magam, amint ülök,és rettegek az emberektől,pedig ők ember társaim,akikben ugyanott van az általános félelem,a távolságtartás…
tehát jól esett saját magamon is kacagni,amint egy nem valós dologtól úgy félek,hogy azt hiszem meghalok,holott tavaly volt egy műtétem,hát attól nem féltem úgy ,mint az emberektől..vicces valahol;D..
Szerintm jó úton haladsz a gyógyulás felé.
Az IQ meg nem számít. Az csak egy teszt, amit okosok kitaláltak, de igazából nem teljeskörű. Inkább csak a figyelem és koncetrációs készséget mérik fel vele.