Sziasztok

Most találtam rá erre az oldalra és olvasgattam pár történetet és én is azért írok mert itt legalább elolvassa valaki amit írok és remélem tudnak meríteni belőle.Én kb fél éve se tudom hogy borderline szindrómám van és elég érdekes ahogy megtudtam.Kicsit a közepébe fogok vágni a dolgoknak de aztán megpróbálom felgöngyölíteni szóval nem időrendi sorrendben fogok haladni.Egy irodalom órán ültem és utálom a magyart stb. de valahogy megragadott az amit a tanár mondott József Attiláról.Akkor már úgy februárban nagyon kínoztak azok a lelki fájdalmak meg már nagyon sokszor hogy gyanakodtam hogy ez nem normális nekem valami bajom van.Csodák csodájára ahogy mondta a tanár mik voltak József Attila tünetei hogy öngyilkossági kísérlet a túlzott ragaszkodás és még mi egymás ami megütötte a fülemet rájöttem hogy basszus ez tökéletesen illik rám.A tanár még a betegség nevét se tudta de hazamentem és beírtam a googlebe és kidobta a borderline betegséget.Olvastam a tüneteket és teljesen lesokkoltam.Fogalmam sincs mi lehet a kiváltóoka a betegségnek mert nekem például nagyon jó családom van nagyon hálás is vagyok ezért én nem tudok felidézni gyerekkori sérelmet szóval tényleg nem tudom.Azt tudom hogy 15 éves voltam amikor életem első nagy szerelme tök plátói volt rám se hederített hiába próbálkoztam nála (ja és mellesleg én fiú vagyok ellentétben a sok lánnyal nővel akik írtak ide) nem tudtam meghódítani és fel se akartam adni annyira ragaszkodtam érte hogy az szinte hihetetlen.Valamiért bálványt csináltam belőle magamnak és azután hogy a szemébe mondtam hogy szeretem hónapokig szomorkodtam.Ezalatt egy tök jó csaj közeledett felém és én rá se hederítettem még ő kért randit tőlem de abból se lett semmi.Valahogy ezzel kezdődött és utána csak rosszabb.Annyira hiányzott egy csaj az életemből egész nap szomorú voltam és azok a hirtelen hangulatingadozások.Kikészítettek egyszerűen és elviselhetetlen fájdalmat éreztem mellette.Dühkitörések is voltak de csak amikor egymagam voltam.Azt valahogy annyira cikinek érzem hogy más előtt vissza tudom fogni magam.De egyedül teljesen elszabadulok apró dolgokon.Ezután nagyon durván oda tudtam lenni egy csajért tényleg akármit megtettem volna két olyan csajért akiket barátként kezeltem a kezdetben de végül beleszerettem mindkettőjükbe (más-más időben történtek) és már betegesen ragaszkodtam.Ha nem beszéltem velük akkor már 1 nap olyan ürességérzetem volt hogy hihetetlen és a hangulatingadozások kikészítettek hogy vissza kell fognom magam minden másodpercben.Aztán a szorongások amikor a barátokkal voltam,nem tudom hova üljek hogy üljek mit tegyek és össze vagyok zavarodva.Néha teljesen bezárkózok észre ne vegyetek máskor meg a társaság középpontját alkotom.Az nem igaz rám hogy antiszociális vagyok.Nagyon sok a barátom és pár srác baártomnak kettőnek szám szerint el is mondtam hogy nekem ez a bajom.Az öngyilkossági kísérletek is igazak rám oly részt hogy komolyan fontolóra vettem hogy pl kiugorjak a vonat elé milyen ha átmegy rajtam milyen érzés lehet.Tegnap is volt hirtelen felindulásom és ésszel teljesen vissza tudom fogni magam pedig nagyon kijönne.Olyan apróságon például hogy fáradt voltam reggel nem befelé voltam fordulva nem akartam beszélni senkivel reggelente általában ez van velem.Nővérem megkérdezte hogy miért vagyok ilyen hogy azt se mondom hogy jó reggelt és rá se nézek,erre én úgy felkaptam a vizet és 1 másodperc alatt mondtam hogy mi bajom lenne? Nincs semmi bajom.Ésszel már megtanultam ezeket kontrollálni.Én szerintem nem vagyok olyan súlyos eset én sose voltam pszichiáternél pszichológusnál de ennek ellenére azt veszem észre magamon hogy egyre gyorsabban összeomlok lelkileg.Pár hete is csak összevesztem a szüleimmel valami apróságon ami 5 perc után említésre se volt méltó de én felmentem az emeletre leültem és fiú létemre el kezdett hullani a könnyem.Na jó sírtam de ez előtte ismegtörtént már hogy azon sírtam hogy milyen rossz az életem és a barátaim előtt 3-4 fiú előtt a sok pia kihozta belőlem és akkor tényleg bőgtem 1 percig sírógörcsöm volt.Nagyon hiányzik egy társ egy csaj az életemből csak az a hihetetlen hogy célegyenesben vagyok és annyira de annyira akartam addig a csajt hogy hihetetlen és akkor belegondolok hogy áh nem is kell nekem.Így elszúrtam kb 5 csajt 3 év alatt.Akik jól is néztek ki és normálisak voltak nem adták oda minden második fiúnak magukat.Tényleg ez történt konkrétan 5x hogy meghódítottam és láttam rajta hogy szeretné ő is és úgy gondoltam hogy áh nem is kell és a randin változott meg a véleményem.Utána 1 hónappal meg sírtam hogy miért ilyen szar az életem.Tudom hogy ez már sok de az egyik csaj barátomtól akibe beleszerettem egyszerűen nem tudtam megválni.3 évig megbeszéltük egymás életét és egyszer csak azzal álltam elő hogy szeretem,ez végig bennem volt amúgy csak nem akartam bevallani magamnak csak amikor ő volt az egyetlen csaj a láthatáron pár hónap után.Ő persze mondta hogy sajnos nem és hogy nem tudja elképzelni egy napját nélkülem hogy ne beszélnénk.Töröltem mindenhonnan msn,telefon és próbáltam nem látni őt de 1 hónap után kész feladtam a küzdést.Újra beszéltem vele és neki is jól esett amúgy megbántottam elég rendesen.A szemébe mondtam hogy igazából nem is szerettem soha (barátilag mert én ezt is kierőszakoltam belőle hogy ezt mondjuk egymásnak) csak ő volt az egyetlen támaszpontom és hogy nincs is semmi benne amit szeretnék.Őt is kikészítettem na de újra beszéltünk és úgy éreztem meghalok a csajért ha nem lehet az enyém.Ez a világvége érzés én nem tudom de nagyon durva.Újra elmondtam hogy szeretem tud erről a betegségemről is de nem tapasztalta a hangulatingadozásom ami nagyon sok ember kedvét néha elvette.Na és kb 2 hónapja nem beszéltem vele és megmondtam hogy nincs is értelme így.Ő persze 2x már rámírt és én nagyon kedves voltam vele.De én nem írtam rá nem keresem töröltem 3 év után az életemből vagyis akarom.Csak ha meglátom msnen valahogy mindent odaadnék érte,ezt is mondmondtam neki hogy az életemet odaadnám neki.Az első szerelmi vallomásom felé januárban volt mikor nem tudtam a betegségem a második 2 hónapja amikor direkt azért nem beszélek vele többé mert rájöttem hogy beteg vagyok.És nagyon kínoz.Nekem a ragaszkodás tölti ki a betegség lényegét.Nagyon könnyen magamba zuhanok napokig otthon ülök a számítógép előtt nem akarok semmit csinálni aztán hireteln megjön a kedvem 5 perc alatt de tényleg és felhívom a haverokat hogy menjünk ki valamit csináljunk.És a 2 függőség megvan nekem az evés és az alkohol.Addig eszem amíg tudok mindent felfalok és hiába vagyok tele nem érdekel még eszek az ivás meg van amikor azért iszok hogy csak úgy érzem jól magam több nap egymás után bár csak barátokkal egyedül sose.Egyedül érzem magam pedig a legjobb családom van amit kívánhat bárki.19 éves vagyok most érettségiztem és 4 éve kezdődtek a tünetek felerősödni.És látom az összes hiábm már és nagyon jól kiismertem magam fél év alatt de az érzés én nem tudom meg az ingadozás nem változik mert nincs stabil kapcsolatom :S.És ha iszok mostanában elég sokszor kijön a kiborulás hogy elkezdek sírni.És egyszerű a recept de mégis nehéz elkészíteni az életet.Az IQm 130 olvastam hogy az talán segít nem vagyok zseni nincs tehetségem de megtalálom amiben jó vagyok.Le tudom magam kötni de az érzés bennem van.Még nem volt sose tartós kapcsolatom mert amikor lehetett volna is vagy meggondoltam magam akkor vagy ha össze is jött úgy tettem mintha rosszul érezném magam.Ezek az előtt voltak hogy tudtam a betegségem.Én úgy hidalom át a fájdalmakat hogy mondom magamnak hogy ésszel és tudod hogy ez nem jó neked.És elhatározás alapján cselekszem nem az érzéseim vezetnek ha valaki érti miről habalatyolok.Remélem valamit segíteni is tudtam.Azóta nemrég volt egy kacsolatom csak az volt a baj hogy messze lakunk egymástól siófokon ismertem meg a lányt és nagyon jól nézett ki és nagyon oda volt értem még furcsáltam is hogy 3x ha láttuk egymást és annyira odavolt értem.Nem tudtam megmondani neki hogy szakítsunk,de azt mondtam muszáj elmondtam és ennyi ez is hiányzik de nem lett volna jövője a kapcsolatnak.Átlátom a dolgaimat és csajokat is fel tudok szedni de most is bennem van az érzés a nyomás a depresszió a stressz hogy mégsincs kapcsolatom és a család más nekem.A családnak is elmondtam a betegségem csak a lényegét nem nem tudtam bevallani őszintén hogy egy csajra vágyom ezt kifejteni szal feledésbe merült.Ha nem figyelsz egy borderlineosra oda kicsit jobban akkor csak azt hiszed itt egy újabb bekattant ember.Ja és az öngyilkosság szerintem mindaddig nehéz amíg van célod nekem normális az életem ilyen szempontból és most ott az egyetem.Meg az alvászavarok is jellemzők rám kb 4 éve ki se aludtam magam amúgy még le se feküdtem tegnap óta :S.Ahogy olvasom a kommenteket úgy egészítgetem ezt az iratot.Szóval nekem volt olyan hogy egy hang beszélt a fejemben 1x akkor nagyon kivoltam és ahogy először megszólalt reljesen megijedtem hogy mi volt az.

Ez jó hosszúra sikeredett köszi hogy írhattam sziasztok !