Mi történt velem?!

Téma címkék:
2011.04.11. 19:21

67 éves leszek rövidesen. Leszek?!

Úgy kezdődött, hogy nem kezdődött semmi különösebb jellel, kivéve, hogy a szívem egyre gyakrabban és egyre hevesebben ugrált. Nem szaporázta, csak dobálta magát, érzésem szerint még pörögni is akart, de főleg kiugrani a bordáimon át. Leginkább pihenő időszakban éreztem, szokásos délutáni alvásomnál, vagy este lefekvéskor. Minden esetben, ha mozogni kezdtem, ez megszűnt. Ezt megúnva háziorvosomat kértem, hogy csináljunk valamit, mert idegesítő, amúgy azonban semmi panaszom nem volt. Nem izzadtam, nem fáradtam, fizikailag is jól voltam, csak ne lett volna ez a bosszantó ugrálás. Erőnlétem is tökéletes volt.

A kardiológián kötöttem ki, 10 napos kihelyezett ekg-”kütyüt kellett a panasz idején rám tenni, majd telefonon a jeleket továbbítani. Az eredményt minden magyarázó szó nélkül aláíratták velem, tehát a világon semmivel sem lettem okosabb, de háziorvosom sem. ISzerinte a jelek nem mutattak végzetes bajt, de mivel panaszom fennált, elküldött ismét ugyanoda de konkréten egy ovroshoz.

Rendkívül kellemes, nem csak orvos, de ember is foglalkozott velem. 24 órás vérnyomásmérés, 24 órás ekg, majd terheléses vizsgálat. (Mindezek a zsúfoltság miatt egy hónapot vettek igénybe.) Felírt az esti 1 tabletta vérnyomáscsökkentőmhöz plusz 1 tabletta más fajta vérnyomáscsökkentőt, 75 %-os vérhígító gyógyszert és szívritmusszabályozót, napi egy db-ot. Míg az összes vizsgálaton átestem, szedtem a gyógyszereket az előírtak szerint. Azonban két alkalommal is előfordult, hogy szerintem “meghaltam” másodpercekre, és furcsákat éreztem a fejemben, a látásom nem elsötétült, hanem kifényesedett és nem is tudom, hogyan jutottam túl ezeken az apró rosszulléteken. A fejem nem tudtam felemelni az ég felé, mert látásom rossz lett, kifényesedett. A vizsgálatsorozat végén ezt elmondtam az orvosomnak, aki azonnal leállította a plusz 1 tbl vérnyomáscsökkentőt, és felére/negyedére csökkentette a szívritmusszabályozót. Rám volt bízva, hogy negyedet, vagy felet szedek. Negyedre már nagyon jól reagált a szívem.

Most már tudom, hogy nem lett volna szabad a kardiológiai vizsgálatsorozat idején plusz 1 db vérnyomáscsökkentőt szedni, mert pillanatnyi rosszulléteim idején a vérnyomásom 85/60 és 45-ös pulzus! És egy beszűkült vénával persze, hogy ilyen alacsony vérnyomás mellett nem jutott vér az agyamba. A baj itt lehetett, és talán itt is kezdődhetett – mondom ezt mindamellett, hogy nem tudom hibáztatni a kardiológust, hiszen ő jót akart, nem tudhatta, hogy nekem amúgy a vérnyomásom általában 110 csak ha fehérköpenyt látok, akkor 150-180.

A terheléses vizsgálat eredménye nem tetszett az orvosnak, és a következő hétre már megvolt a helyem az Országos Kardiológiai Intézetbe szívkatéterezésre. Ezt megelőzte egy – gondolom szokásos – vizsgálatsorozat, tehát labor, tüdőröntgen, és életem első nyaki ultrahangja. Na ekkor kezdődött velem minden, mert itt összefutottak, hogy nincs jobb oldalon vénahang, hiába hívták a főorvost, akkor sem volt. Nem mondtak persze semmit, én pedig továbbra is jól éreztem magam, erőm teljében, vidáman, tele optimizmussal vártam a szívkatéterezést, bár mint minden ismeretlentől, féltem is. Elhittem mindenkinek mindent, hogy nem fog fájni, kicsit kellemetlen, könnyen átvészelem. Így is volt.

Szívem – azt mondták rendben, koromhoz képest a koszorúerek is jók. A zárójelentést másnap délben kaptam meg, itt azonban meglehetősen drámaian közölték velem, hogy itt a nagyobb baj az, hogy a jobb oldalon lévő verőerem elmeszesedett, és ezt azonnal “kezelni” kell, így aztán a zárójelentésemben már szerepelt az időpont az Amerikai útra, rákövekező hétre. Már ez a gyorsaság is jelezte számomra, hogy talán mégiscsak nagy a baj, vagy nagy lehet.

Az Amerikai úton a nyaki ultrahang ugyanazt mutatta, illetve a semmit mutatta, bizonyos helyeken volt szívhang, máshol azonban nem. És elküldtek helyben CT-vizsgálatra, és – olvasni tudó ember lévén – megállapíthattam magam is, hogy nagy a baj. Ezt az orvosom is igazolta, nem olyan drasztikusan, mint én magam magamnak. Szóval az agyamban a fehér állományban hajszálérelhalások vannak. Agyvérzés, strók, agylágyulás? kérdeztem orvosom, de miután hallgatott, ez nagyon beszédes volt számomra. De nem fogtam ezt fel még annyira, hogy elsírjam magam, tartásom az volt még. Dr-úr elmondta, hogy ezt nem szabad így hagyni, valószínűleg értágításra lesz szükségem – persze, hogy elfogadtam a javaslatát, és egy hét otthoni vizsgálatsorozat után, egy hét múlva! már befeküdtem a beavatkozásra. De, és a nagy trauma még csak otthon ért, a háziorvosom asszisztensnője röviden, tömören közölte velem, hogy ez agylágyulás Judit!. Éreztem, hogy ebben sok a rosszindulat, és ez tartott vissza az összeomlástól, hogy ne lássa a rémületemet, mert úgy éreztem ezt akarja elérni. A kocsinkig kissé nehezen értem el, mert többször úgy éreztem összeesek, jeges rémület vett rajtam erőt. A kedves asszisztens azt is elmondta, hogy ezek a hajszálerek folyékonnyá válnak és víz lesz a helyükön, ergo; ez az agylágyulás!

Egy hét múlva sor került az említett beavatkozásra, és a művelet felénél, amikor már éreztem, hogy a baloldalon is jelentkezik a kontrasztanyag, orvosom azt kérdezte, hogy az elmúlt héten történt-e velem valami; a jobboldalon izomgyengeség lábamban, kezemben, de ilyent nem éreztem, kivéve a jeges rémületet, amiről beszéltem.  Mert hogy egy hét alatt a természet megoldotta a dolgot, a vér megtalálta az útját a fejemben, és a nyaki verőér, amelyik néma volt, ott most 40-50%-os az áteresztőképesség, tehát nincs szükség a tágításra.

Két nap múlva megkaptam a zárójelentésem, amiben ugyanez volt leírva megfelelő orvosi körítéssel, és kérdésemre szóban is elmondta a dr. úr, hogy jövőképem jónak mondható. Kontrollra visszahívott, és most készülök a második kontrollra.

Érzem, hogy az agyam tiszta, jól vág, tudatosan fejtem a rejtvényeket, pillanatok alatt sikerül is, mint régen, ez nekem kontroll arra, hogy még nem butultam el. Viszont egyre többször visszacsengenek fülemben a kedves asszisztensnő szavai, hogy nem fogom észrevenni, ha elbutulok, vagy valami olyant cselekszem, vagy mondok, amelyekk szokatlanok a normális emberi kapcsolatokban, és normális emberi életben. És félni kezdtem. Ott tartok, hogy nehezen mozdulok ki otthonról – hála férjemnek, erre nincs is szükségem, ő a bevásárló. Félek attól, hogy kint a külvilág szemeláttára következik be valami rossz velem. Érlelődik bennem az elhatározás, hogy bátor leszek, továbbra sem tekintem magam “betegnek”, és bátran felülök a HÉV-re és szokásos hobbiboltomba vásárolok. De a félelemtől a vérnyomásom – mondhatnám 600 – elég magas, szinte minden nap 160, persze azonnal beveszek fél vérnyomáscsökkentőt. Ezt háziorvosommal is megbeszéltem. Azonban ezekről a félelmekről, és arról hogy – egyelőre még csak – pszichikailag megvisel az agylágyulás tudata, ezekről nem tud, családommal sem tudom megbeszélni, mert amikor elmondtam, miket mondott az asszisztensnő, és hogy készüljenek fel, mire számíthatnak a bajommal kapcsolatban, kinevettek, és nem is vettek komolyan. De érzem, hogy valakivel kell ezekről beszélnem. Ezért is örülök, hogy ezt az oldalt megtaláltam.

Elolvasva a “Segítség a történetíráshoz” című mankót arra a kérdésre, hogy mekkora esélyt látok a gyógyulásra? – nem tudok válaszolni. Van esélyem? Ki tudja ezt megmondani? Szeretnék választ kapni arra, hogy hirtelen következik be az elbutulásom? Mire lehet számítani? Segít-e infúzió, vagy valami más? Kaphatok ezekre választ? Érzem, hogy jó lenne egy pszichológus. Sajnos anyagilag ezt nem engedhetem meg magamnak.

Gyógyszereim továbbra is 1 db esti vérnyomáscsökkentő – esetenként plusz fél, reggel 1 db vérhígító gyógyszer és negyed szívritmusszabályozó. Semmi más.

Hát ennyi. Ha valaki olvassa történet és tud a kérdéseimre válaszolni, szívesen fogadom. Judit

 

 

 

 

 

 

 

 

#6003 Ikszypszilon1 hozzászólása: 2011.05.02. 23:44

Kedves Zéjé!

Ha nem rosszabbodott, akkor az jó. Örülök neki, küldök sok szeretetet!!!!

Jó éjt!

Anita.

#6002 zeje hozzászólása: 2011.05.02. 22:43

Mindazoknak, akik válaszoltak és erősítettek leveleikkel!

Ma voltam a 3. kontrollon és elmondhatom, hogy a “helyzet változatlan”, vagyis nem romlott a nyaki vénám állapota, és ez jó. Következő kontroll 6-8 hónap múlva.

Judit

#6001 zeje hozzászólása: 2011.04.16. 07:42

Kedves Rosemary!

Nagyon köszönöm a válaszát. Sajnos orvoscserére nem is gondolhatok, mert felületesen ismerem a körzeti orvosainkat, nem tudom hogy ezek az orvosok csak doktorok, vagy emberek is. Kevés az olyan orvos, akiben ott van az ember is. Kivétel az Amerikai úti orvosomat.

Említettem, hogy gyávaságnak tartom részemről, és még ideológiát is gyártottam hozzá, hogy miért kértem orvosunkat, hogy ezentúl havonta látogasson bennünket. Bár valós dolog, hogy a rendelőben igen magas vérnyomást mérnek nekem és ezt kerülnöm kell. De gyáva módon nem kívántam azzal találkozni, aki “rámolvasta” a bajomat, ha ezt ott az orvosom tette volna, másképp fogadom, az biztos.

Azóta már persze, hogy találkoztam az asszisztensnővel, mintha mi sem történt volna. (Vérnyomást ekkor nem mértünk.) Tudom,  hogy neki is komoly baja van, és a feje remegéséből ez látszik is. Rendkívül sajnálom ezért. És meg is bocsátottam neki, de változatlanul kerülöm a rendelőt.

Egyet tudok, ezeket a beszélgetéseket a házi orvosommal kellett volna megejteni, de gyáva voltam kezdeményezni – és ő is, a szokásos havi látogatásakor.

Ez a fórum pótolja ezeket a beszélgetéseket, és már az első reagálás után növelte a magabiztosságomat. Nagyon hálás vagyok ezért ennek a közösségnek és Önnek.

Nem tudom kedves Rosemary, hogy Ön ennek a fórumnak milyen okból tagja, úgy tűnik, hogy az a “feladata”, hogy az ilyeneknek, mint én is, erős hitet adjon a bajból való kikeveredésre. Ez most nagyon sikerül, mert erősíti a lelkemet. Köszönöm.

Judit

 

#6000 rosemary hozzászólása: 2011.04.16. 05:56

Kedves Judit!

Nagyon örülök, hogy kimozdult, hogy kertészkedik, hogy újra hobbyzik!:) Ez jó!!! Tudja, nagyon sokszor leírták már ezt: “gyógyíthatatlan betegség nincs, csak gyógyíthatatlan beteg!” Ahhoz, hogy jobb állapotba kerüljön, nem csak a gyógyszer kellett, hanem a hite is! A hit abban, hogy meggyógyul, jobban lesz, az elszántság és a kitartás. A doktornő meg az asszisztens azt mondta: “…vezet”. Vagy vezetHET. Ugye, mekkora a különbség? Az Ön helyében megfontolnék egy orvoscserét. Empatikus, pozitív, emberközpontú szemlélettel rendelkező orvos személyében. Figyelje meg az alábbi írását: “nem mentem a rendelőbe, mert nem akartam találkozni az asszisztensnővel”. Miért is? Ez már kerülő magatartásforma! Nehogy már Önnek legyen rossz érzése esetleg lelkiismeret-furdalása! Vizsgálja meg önmagában az okokat, s amint azok tisztázódnak “ott belül” – be fog ugrani erre is a megoldás! Nagyon szép évek várnak még magára Judit, kívánom, hogy minden egyes pillanatát élvezze, és a sötét felhők végre teljesen átengedjék a fényt mindennapjaiba!

Szeretetölelés: rosemary

#5999 zeje hozzászólása: 2011.04.15. 16:28

Kedves Ikszypszilon!
Megfogadom Rosemary és az Ön tanácsait. Nagyon köszönöm.Judit

 

#5998 zeje hozzászólása: 2011.04.15. 16:27

Kedves Rosemary! Nagyon köszönöm a biztatást, azt hiszem erre van a lelkemnek a legnagyobb szüksége. Igen, már voltam a kedvenc boltomban, és hazafelé tudatosan végiggondoltam, hogy mennyire nem figyeltem magamra, természetes volt, hogy más közegben is vagyok. Elégedett is voltam magammal. Rájöttem, hogy csak addig tart bennem a félelem, míg a kapun kívülre nem kerülök. Tehát legyőzhetem ezt is. Igen, volt már az életemben 4 éves időszak, amikor nehezen de legyűrtem a fóbiámat az utazástól.
Az asszisztensnőt szembesítettem az orvosommal, aki bizonyos fokig igazat adott nekem, de ugyanazt mondta, amit az asszisztensnő. Hogy a hajszálér-elhalás bizony az agylágyuláshoz vezet. A tavasz, a kerti kapirgálások valóban jó hatással vannak rám, élvezem is és most már – pláne, ha süt a Nap – bizony az életemet is.
Az egy hét alatti változást én a vérhígító gyógyszernek tudom be, még soha ilyent nem szedtem, és a nyaki beavatkozás előtt két tablettát is kellett szednem, szerintem ezek voltak ilyen jó hatással a meszesedésre, úgy látszik feloldották kicsit. Lehet, ha ezt orvos olvassa, jót mosolyog rajtam, laikuson. De ezt érzem.
Hálásan köszönöm a szavait, nagy erőt és bátorságot adnak. Köszönöm-köszönöm. Judit

 

#5997 zeje hozzászólása: 2011.04.15. 16:26

Kedves Ikszypszilon!
Ismétlem, semmiféle más panaszom azon kívül, hogy erősen ugrált a szívem, nem volt, vagy nem emlékszem semmi ilyesmire, kivéve, amikor a helyi kardiológus plusz vérnyomáscsökkentőt (a már rendszeresen szedett 1 tablettához) és 1 db szívritmusszabályozót (amely szintén hat a vérnyomásra) szedetett velem. Ebben az időszakban két alkalommal másodpercekig tartó rosszullétem volt. Ez abban nyilvánult meg, hogy hirtelen kifényesedett minden és úgy éreztem az erőm elhagy, és rögtön összeesek.  Ekkor hirtelen leültem, és minden azonnal visszaállt, éreztem, hogy a fejemben ezernyi hangya bizsereg, aztán ez is elmúlt. A szívkatéterezés alatt is ezt az ezernyi hangyát éreztem.
A nyaki értágításom óta semmiféle panaszom nincs, sőt! Úgy érzem, hogy az agyam jobban működik, itt is van kivétel, ha magasabb a vérnyomásom (150-160), tompább vagyok, “lelassulok”. De erre nagyon odafigyelek, ha jelét érzem, vérnyomást mérek és azonnal beveszek fél vérnyomáscsökkentőt – háziorvosommal egyetértésben. Fizikai erőnlétem is koromhoz mérten tökéletes.
5 éve nem dohányzom, ebédhez – alkalmanként – 1 pohár bort, vagy sört megiszom.170 cm vagyok, a súlyom kicsit nagynak tartom, 78 kg vagyok.
Május elején megyek a második kontrollra, utána ismét jelentkezem. Köszönöm Ikszypszilon levelét. J.

 

#5996 zeje hozzászólása: 2011.04.15. 16:24

Kedves Kig121!
Köszönöm észrevételét, a rossz gondolatok csak időnként törnek rám. Azonban nem csak az asszisztensnő mondta.
Amikor ez történt, gyáva módon úgy döntöttem, hogy mostantól megkérem orvosunkat, hogy minden hónapban egyszer látogasson meg. Ezt magamnak is azzal magyaráztam,  hogy mivel az orvosnál mindig igen magas a vérnyomásom, (nem csak 150-160, volt már 200 is, még a doktornő is megijedt, és csodálkoztak, hogy én ebből semmit sem érzek), mostantól vigyáznom kell arra, hogy túl magas ne legyen, persze arra is, hogy alacsony se. (Valójában nem akartam az asszisztensnővel találkozni.) És mikor az első “doktor-nap” volt nálunk, elmondtam, hogy felháborítónak tartom, hogy tapasztalt segítője minden empátia nélkül ilyesmit a páciens fejéhez zúdítson. Ezt elsősorban tőle, az orvostól vártam volna el, ha már az Amerikai úton ezt nem mondták. És akkor, hogy védje munkatársát, ő is elmondta, hogy igen, valóban agylágyulássá válhat az érelhalás. Azóta voltam szemészeten beutalóval és most (több mint fél év elteltével a velem történtek után) laborba készülök az Amerikai úti kontroll előtt. Szóval a szemészeti beutalón az szerepelt, hogy a beteg magas vérnyomásos, strók utáni állapotú, most pedig a laborbeutalóra azt írta, hogy agyi infarktus – magas vérnyomás. És semmi egyéb vizsgálaton nem voltam tavaly október óta, és a koponya CT-n sem szerepel ilyesmi. Természetesen megnéztem az interneten mindkettő betegséget, végül is úgy látom, hogy végeredményt illetően egy és ugyanaz. Ha igen, akkor miért nem igénylek valamilyen kezelést? Tudom, ezt nem Öntől kell megkérdeznem. De valahogy nem tudok beszélni erről az orvosommal.
Végül még elmondom, hogy egy hetembe került, míg kihúztam magam akkor a mélységből, amibe zuhantam, és ahogy írtam, csak alkalmanként tör rám a félelem. Judit

#5995 zeje hozzászólása: 2011.04.15. 16:20

Rabbinak, Ikszypszilonnak, Rosemarynak e-mail-ben írt válaszaimat a gép visszadobta.

Most itt megpróbálom átadni:

Kedves Rabbi!
Tisztában vagyok azzal, hogy az elhalt hajszálereim soha nem újulnak meg, és most hogy mondja, tényleg nem történhet egyik percről a másikra az agylágyulásom. Elolvastam édesapja esetét, és nem értem ezt a fél mondatát:

“A betegsege csak esos idoben tort ra ismet”  – ezt hogy kell érteni, és milyen betegség,

Megnyugtató azonban, hogy vidáman éli életét apukája, és ha valóban az a baja, mint nekem, talán jó esélyeim vannak, hogy legalább még 10 évet én is – “ép” ésszel megússzak.

Nagyon köszönöm a levelét. Üdvözlettel – Judit

#5994 Ikszypszilon1 hozzászólása: 2011.04.15. 06:36

Én annyit tudnék hozzáfűzni kedves Rosemary logikus hozzászólásához, hogy sokat mozogjon, kertszkedjen, virágokat ültessen, keressen egy hobbit, pl. élvezetes valamit gyűjteni, akár bélyegeket, köveket, ami tetszik.. .Az étrend, mint Rosemary írta legyen vitamin dús, zöldség, gyümölcs, emellett fehérjében gazdag. Nagyon sokat beszélgessen, érezze jól magát és maradjon csak egy rossz emlék amit az asszisztens nő említett.

Örülök, hogy itt vagy Rosemary!

 

 

#5993 rosemary hozzászólása: 2011.04.15. 05:59

Kedves Judit!

Ön nagyon szépen elkezdte felépíteni önmagát egy betegségből. Lehet, észre sem vette, de szervezete öngyógyító folyamatai beindultak! Hogy is volt? Egy hét alatt elkezdett ott áramlani a vér, ahol addig nem…Gondolkodjon! Megvolt Önben az erő, a hit és a kitartás, hogy mindez létre jöhessen.

Az asszisztensekről, ápolókról – általánosítás nélkül! – : némelyik képzettebbnek hiszi magát egy professzornál…Ez egy ilyen hölgyemény volt, valószínűleg súlyos magánéleti gondjait, frusztrációit így vezeti le…Vannak viszont “önbeteljesítő jóslatok” – erre vigyázzon Judit!

Én azt mondanám, hogy ne ezen pörögesse magát, menjen HÉV-vel a hobbyboltba, sétáljon ebben a gyönyörű tavaszban, élvezze a napsütést, a betegségtudatot cserélje fel egészségtudatra! Jönnek az üdítő gyümölcsök, zöldségek, töltekezzen fel vitaminokkal, a természetben energiával – és nem lesz semmi baj. A “kedves” asszisztens hölgyet pedig nyugodtan szembesítheti az orvossal, akivel dolgozik, hogy mással soha többé ne játszhassa el ugyanezt! Joga sem lett volna ilyet mondani, s ha a morális oldalát közelítjük, semmit nem szabadott volna mondania, pláne nem így!

Hajrá Judit! Ne hagyja, hogy a félelem megbéklyózza, győzze le! Amint a feszültsége, félelme alább hagy, a vérnyomása is rendbe fog jönni. Mitől fél? Egy gonoszkodó ember jóslatától? Ha ez jut eszébe, rögtön hangolja át az agyát: “igen, megcsináltam, egy hét alatt áramlani kezdett a vér az ereimben, bennem van minden erő a gyógyuláshoz!” Így kell ezt leküzdeni, Judit, és maga le is fogja küzdeni! Az orvosa is megmondta, hogy jók a kilátásai!

Keresztapámnak agylágyulása volt, évente kétszer kapott infúziós kezelést, 5 évig ment ez, sem fizikálisan, sem mentálisan nem volt észrevehető, és nem is ebbe halt bele, ahogyan a nagyapám sem…

#5992 Ikszypszilon1 hozzászólása: 2011.04.14. 06:25

Kedves Judit ! Várjuk a második konzultációját a kezelő kardiológusával. Ezek után lehet a veszélyességről, kimenetelről, gyógyulásról beszélni. Kérem írja le van-e ezenkívűl más tünete és volt-e korábbiakban rizikófaktor. / dohányzás, alkohol, túlsúly, stb / Ha nincs, nyugodjon meg.

 

#5991 kig121 hozzászólása: 2011.04.12. 13:57

Kedves Judit,

Na hagyja, hogy egy már legyőzőtt betegség helyére saját maga generáljon egy másikat.
Családja biztosan csak azért nevetett a problémáján, mert ők se hiszik el amit az aszisztnesnő mondott.

Holnanapi nap folyamán megpróbálok a konkrét kérdéseire is válszolni. Addig is ne mások véleményével törődjön.

#5990 rabbi hozzászólása: 2011.04.11. 23:16

Kedves Judit!

Kerem engedjen meg egy pimasz kerdest mindjart az elejen!El tudja kepzelni azt,hogy az elvizenyosodott-ellagyult agy egyik percrol a masikra rendbejon akarhogyan is,mondjuk csiri bu,csiri ba?….No ugye!Azonban egy gorcs,melyet valami nyomaszto feszultseg valt ki,az megszunhet egy szempillantas alatt…..Edesapam 63 eves volt csupan.A rendszervaltozas idejen eleinte csak letszamleepites volt a cegenel,majd megszunt.Az elsok kozt tettek lapatra.Vedett korban volt,s igy korengedmenyes nyugdijt kapott.Az elso 6 honap borzaszto volt.Ult a radio mellett,es hallgatott.Ha beszelt,veszekedett,de foleg hallgatott.Egyszer,amikor atmentem hozzajuk,osszecsuklott mint a colostokja,aztan nehany perc mulva ismet.(Edesanyam elmondta,hogy ez mar tobbszor megtortent a napokban,de nem akar orvoshoz menni.Igen kemeny ember.Amikor felsegitettem ismet,kertem,hogy menjunk egyutt orvoshoz.Szemei szikrat szorva tiltakozott.-Rendben,akkor telefonalok az orvosunknak.-valaszoltam.-Csak azt meg ne tudjam!Ha meg mered mondani neki mi volt,NEM VAGY TOBBE A FIAM!!!-vicsorogta.-Hat nem esett jol,de ez nem az elso kemeny szava volt felem.Busan,es izgatottan tekertem haza.A szomszedunk,-a korzeti orvosunk epp jott haza.Mindjart eszrevette feldultsagom.-Mi tortent szomszed?kerdezte.-Mondjam?Ne mondjam?Ha mondom,megtagad az apam,s ha nem mondom talan meghal.Dontottem.Jobb kitagadva,mint apa nelkul,s elmondtam.A doki azonnal mentoert telefonalt,s robogott edesapamhoz.-Hagyjon doktor ur!Jobb most meghalni,mint betegeskedni evekig!En ezt akarom.-Nem megy az olyan konnyen.Meg kell azert szenvedni.No,nezzuk a puzusat!-Csodalatos ember a doki.Tudja hogyan kell banni egy makacs magyarral.A pulzusa alig merheto volt,es vernyomasa hasonloan….Nem soka megkapta karpotlaskent a foldjet,es sporolt penzen kerteket vett.3x annyit dolgozott azokon,mint fiatalabb koraban a munkahelyen.A betegsege csak esos idoben tort ra ismet.Ma mar 82 eves,es meg mindig dolgozik,no nem annyit,mint 10 eve,de a munka elteti.Hamar kibekult velem,es olyan kapcsolatunk epult ki,amint soha korabban nem remeltem….Judit!Mi szorongatja torkat?

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close