Anorexiás sorstársatok…

Téma címkék:
2011.06.05. 16:18

Sziasztok!

Az én történetem 10 évvel ezelőtt kezdődött. Ki spofúk kamaszlány voltam, 163 cm és 86 kg. Mindenki engem piszkált, kinevetett a tornaórán, ha nem ment úgy valamai ahogy nekik stb. Ez már egyébként az általános iskolában is így volt. Aztánm hirtelen jött egy gondolat: eljókezdek fogyókúrázni. Ehhez az akkori gyermekorvosom segítségét kértük a szüleimmel. Minden hónapban kontroll vizsgálatra jártam hozzá. Azt figyelte, hogy milyen fokoztaokban szabadulok meg a nem kívánt kilóktól. Először minden szépen lassan ment: 2kg, majd 3 kg ….. és így fokozatosan szépen tovább. Aztán í nyár folyamán valami megváltozott. Egyre kevesebbet kezdtem enni és inni. A kilók számomra észrevételnenül mentek le rólam, de soha nem volt elég. Egy balatonparti nyaralás alkalmával már csak üres teán és öntet nélküli netúr zöldgégeken, salátákon éltem. A nyár vége felé aztán elkezdődtek a problémeák: mestruáció elmaradása, hajhullás stb. A szüleim nem sejtették, hogy baj van. Egyik nap édesanyám jött haza a munkahelyéről, és mondta, hogy találkozott a házi orvosával, aki szt mondta, hogy sürgősen beutal a Debreceni Klinikára…… Elkezdődtek a vizsgálato, és minden falat kínszenvedés volt. Pszichológushoz is kellett járnom. Aztán egy 1/2 év alatt helyrejöttem, és már rendesen is étkeztem. De csak egy ideig…….

Most 27 éves vagyok. A depresszióm telesen ledöntött a lábamról. December óta SSRI-t szedek. Két hónapja  pedig pszichiátert váltottam, mert az előző sajnos nem foglakozott a 10 évvel ezelőttről visszamaradt evészavarommal. Sajnos a házui orvosom sem vette komolyan a dolgot. Most egy megfelelő orvoshoz járok, aki végre helyesen is kezel, és nem ráz le. Nutridrink tápszert kell innom. Ebből napi kettőt kellene, de örülök, ha egy 2 dl-es kis dobozzal megküzdök. Mellette nem nagyon eszek, csak gyümölcsöket, tejet és literszámra iszom a kávét…. Hogy miért? Mert bennem van az, hogy újra elhízok. Hiába vagyok tudatában az ana-nak, mégsem tudok tőle megszabadulni. Sajnos előfordult az is, hogy hánytatásra kényszerítettem magam…. , az evések elől pedig mindig próbálok kibújni. Tudom, hogy hosszú út áll előttem, de megpróbálok kitartani. Bár megmondom őszintén, ami eddig volt jövőképrm, az is elveszett…….

Hogy ennek mi az oka? a munkanélküliség. Már a főiskola utolsó évében dolgoztam. Azátn mikora összeköltöztem a Párommal, akkoris csak 2 hónapot voltam munkanélküli, aztán eltudtam helyezkedi, most meg……. Pedig rám nem lehet azt mondni, hogy enm prróbálkozom. 3 hónap alatt 50 helyre adtam be az önéletrajzomat, és hiába a megszerzett tudás, sehová sem kellek. Pedig komolyan mondom, még akár utcát seperni is szívesen elmenneék, csak hogy csináljak valamit, és én is hozzak valami jövedelmet a családi kasszába a bérpótló juttatás helyet…

 

#6452 gertike84 hozzászólása: 2011.07.04. 10:41

Kedves Atlantiszi!

Ha nem bánja, akkor én is felvettem MSN-re, hogy ott tudjunk beszélgetni . Köszönettel: Földvári Gertrúd

#6451 atlantiszi hozzászólása: 2011.07.03. 19:18

Kedves Gertike!

Természetesen az Ön lebelét is várom.

T.L.

#6450 atlantiszi hozzászólása: 2011.07.03. 19:17

Kedves Tündér 4950!

Az előző hozzászólás alatti laszlo.thot@freemail.hu e-mail ( az msn címem is ez)

várom a levelét.Szívesen segítek.

Üdvözlettel:Tóth László

#6449 tunder4950 hozzászólása: 2011.07.03. 19:10

Kedves Tóth László!

Ha nem veszi tolakodásnak én elfogadnám segitségét (bár nekem még nem ajánlotta fel) anorexia cimszó alatt van történetem. Már 20 éves korom óta húzódik, és rettenetesen belefáradtam. Anorexia-bulimia vegyesen folyamatosan áll fennt nálam, de segitséget sajnos nem kapok…Rettenetesen szeretnék már meggyógyulni, de egyedül nem tudom merre menjek, mit tegyek… Remélem nem neheztel Rám hogy irtam.

Köszönettel Tündér

#6448 gertike84 hozzászólása: 2011.07.03. 15:19

Köszönöm szépen aa tanácsot Kedves Tóth László!

Jelenleg pont pszichoterapeuuta kezel, aki már rá is jött a titok nyitjára. Azért majd írok privátban is. Kíváncsi vagyok, hogy Ön mit mond.

 

#6447 atlantiszi hozzászólása: 2011.06.09. 07:04

Kedves Gertike!

 

A problémádnak lelki gyökere van, amit ha feltárunk és elengedünk, újra a “normális”

módon semmitől sem félve étkezhetsz. Az Önbecsülésed is helyreáll, és akár munkát is találsz.

Ha érdekel a segítség, laszlo.thot@freemail.hu-n várom leveledet

 

Tóth László

metafizikai pszichoterapeuta-speciális tanácsadó

#6446 Gigi30 hozzászólása: 2011.06.05. 20:15

Kedves Gertike!

Ne add fel a reményt, hogy újra meggyógyuljál.

Sajnos az evési problémáiddal nem vagy egyedül. A depressziósókra is különösen jellemző, hogy nem igazán eszenek. Sőt. Persze nálad, már gyermekkorban is kialakult.

Lehet,hogy azért is jelentkeztek ismét a tűnetek, mert megint munkanélküli vagy, és ismét valahol kijött rajtad ez az egész. Lelkileg megvisel, a “a mellőzőttéség”, ami most nagyon rosszul esik.

Lehetséges, ha mukába állnál, akkor nem “érnél rá” annyit agyalni, és minden visszatérne a helyes kerékvágásba.

Most szerveznek depresszió klubbot, ha tudsz, menj el. Azonban, lehet, hogy jó lenne,- mint laikus írom,- egy táplálkozási tanácsadót felkeresned. Lehet, hogy tudna segíteni.

Mielőbbi gyógyulást:)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close