Először is üdvözlöm minden sorstársamat. 24 éves vagyok. Kb 9 éve vagyok bulimiás. Nem emlékszem az első hányásomra:( Valamikor középsuliban kezdtem. Mindig kövér voltam. Nem neveltek a sportra, nem igazán jártam el, hát ettem ettem ettem…vis faltam. Középsuliban a kamaszkorral jött a nagy átalakulás. Lefogytam 30 kilót. De megtartani már nem sikerült. Az évek alatt szépen visszakúsztak a kilók. Főleg most hogy egyetemista vagyok,sokat ülök,mindjárt látszik, ha eszek. És ha eszek, elpattan a húr, és már nem tudok megálljt parancsolni magamnak:( A legkülönfélébb módokon adom ki magamból. Felfalok mindent, ami van, húst, kenyeret, sajtot, aztán csokit, fagyit meglocsolom tejjel, hogy könnyebben jöjjön ki:( Aztán jön megint a büntudat…és megint pattan valami, és megint zabálok, és újra hánytatom magam. Hullámokban jön. Néha egy hónapig semmi. Aztán naponta 3x is:( Bekapcsolom a melegitőt, hogy zugjon, vagy megedem a vizet, hogy ne halljanak, zárom az ajtót, aztán hashajtót veszek be. Úgy érzem, hogy a világ legmélyebb gödrében vagyok, és sehogy sem hogy kijöjjek belőle!!! Senkivel nem beszélek erről. A szüleimnek igy is elég bajuk van, és ha még elmondanám, akkor az örökös ellenőrzés akasztana ki…Nagyon szeretnek, de nem tudnák kezelni a helyzetet:( Barátaim nincsennek, vagyis nem a közelemben:( Párommal eltávolodtunk. Tudom, hogy nincs tökéletes…de nem ő az Ő, pedig már azt hittem, megállapodok. Ha elpanaszolom néha a dolgaimat neki, nem szó szerint, de kiértem a szavaiból, hogy gyengének tart, és nem tudja elképzelni, hogy nem tudok változtatni. Na…csak úgy dől a panasz:C Ma reggel úgy határoztam, hogy a fene fenét eszik is, valahogy túljutok ezen. Kevesebb kaja, mozgás, amikor csak birok. Megpróbálom a vacsorát kiiktatni. És kiirok magamból mindent, ami csak eszembe jut…Úgy érzem, hogy kevés vagyok egyedül hozzá:( Nagyon örülnék, ha lennének, akiknek néha irhatok, vagy akik irnának nekem, hogy támogathassuk egymást. Köszönöm, hogy meghallgattatok.