Szeretnék segíteni borderline-os páromnak

Téma címkék:
2011.10.18. 20:38

Sziasztok!

A párommal 5 éve ismerjük egymást, ebből 4 évet együtt éltünk. Az utolsó évben már ez sajnos nem ment./ Ő szakitott velem, új élete akart kezdeni, azt mondta nem férek bele az “új” életébe/ Ennek ellenére kapcsolatunk megmaradt, hiszen nagyon szeretem, és neki se jöttek össze úgy a dolgok ahogy szerette volna. A tehetetlenségem már engem is kezd felörölni. Az hogy borderes a kapcsolatunk felénél mondta el nekem. Elötte is volt már problémánk, csak mivel nem tudtam, hogy miről van szó, egyszerú női hisztinek gondoltam a kitöréseit. Most már tudom, hogy nem az.

Azt gondoltam, hogy ha érzi rajtam, és nap mint nap mondom neki, hogy szeretem és vele akarok élni akkor nyugodtabb életet tudunk élni./ megkértem a kezét is, de azt mondta, hogy nem akkor kellett volna, és majd akkor veszi fel a gyürűt ha úgy érzi./ A mai napig nem érzi úgy. Ez nekem egy nagyon nagy pofára esés volt. Valószinű, hogy későn kezdtem el foglalkozni a témával, csak azt hittem, hogy két ember problémáját meg tudom oldani egyedül. Nem fogadtam el amit ő mondott, próbáltam menni a saját fejem után.Tévedtem. Nagyon, és nagyot. Úgy érzem, nem tudom hogy neki nagyon nagy fájdalmakat okoztam.

A további rossz lépéseket elkerülve, abban szeretném a segítségeteket kérni, hogy elvileg léteznek olyan csoportos foglalkozások ahol tanácsokat, segítséget tudok kapni, arra, hogy hogyan lehetne úgy élni az életünket, hogy neki is jó legyen.

 

Köszönöm

Joe71

 

#23075 anton hozzászólása: 2016.04.05. 14:02

Nagyon régi történet, a szereplői talán már nincsenek együtt. Ez a pár sor viszont roppant tanulságos:

„Ő szakitott velem, új életet akart kezdeni, azt mondta nem férek bele az “új” életébe. Ennek ellenére kapcsolatunk megmaradt, hiszen nagyon szeretem, és neki se jöttek össze úgy a dolgok ahogy szerette volna.”

Teljesen egyértelmű, hogy itt nem egyenrangú társak kölcsönös szereteten alapuló, kiegyensúlyozott párkapcsolatáról van szó. Ebben nincsen semmi hősies vagy elismerésre méltó, az érzelmi függés egy nagyon szomorú állapot. Ha egy barátom jönne ezzel a sztorival, jól megráznám: „Nooormáális vagy?! Ez a lány csak jobb híján van veled, hogy ne maradjon egyedül. A balekja vagy! Nem megoldás, ha mártírként feláldozod magad, és lemondasz a saját igényeidről! Fel kell ismerni, ha ilyen helyzetbe kerülsz, és le kell zárni ezt az egészségtelen kapcsolatot. Fájdalmas lesz, de ha nem teszed meg, még többet fogsz szenvedni.”

„Azt gondoltam, hogy ha érzi rajtam, és nap mint nap mondom neki, hogy szeretem és vele akarok élni akkor nyugodtabb életet tudunk élni.” Igen, tipikus tévhit, mindenki átmegy ezen a fázison, aki borderline partnerrel él párkapcsolatban. Ezzel szemben az az igazság, hogy személyiségzavaros emberen csak pszichológus segíthet.

Borderline partner mellett az ember eleinte elhiteti magával, hogy a kapcsolatuk igazából a boldog együttlétekről szól (amik egyre ritkábbak), a sok hiszti és nyűglődés meg csupán mellékes és átmeneti. Pedig bpd-s párkapcsolatban a kettő elválaszthatatlan, sőt a cirkuszolásból, a gyötrődésből sokkal több jut. Sokan azért hajlandóak benne maradni egy ilyen megterhelő és megalázó viszonyban, mert azt hiszik, hogy ők kevesebbet érnek, mint a másik, ezért többet kell eltűrniük és többet kell nyújtaniuk. A megoldást a rossz kapcsolatokhoz vezető önértékelési probléma okainak a feltárása jelentheti.

#22505 cseresznye hozzászólása: 2016.01.14. 22:42

Kedves joe71!

Én csak most találtam rá a bejegyzésedre, de jó látni, hogy nem én vagyok az egyetlen “hős szerelmes”, aki segíteni szeretne a párján. Én 5 éve vagyok vele… Vannak jobb és vannak rosszabb, sőt pokoli időszakok. Talán már rajtam kívül nem olvassa senki ezt a bejegyzést, de kíváncsi lennék, hogyan alakult Nektek, sikerült-e legyűrni a betegséget az elmúlt években.

Üdv. Cseresznye

#7408 bpd888 hozzászólása: 2011.11.13. 10:42

Kedves joe71!

Én sajnos kevésbé optimista jövőképet kell felvázoljak neked, mint az előttem szólók. Én már nem vagyok – annyira – border és visszanézve a kivezető utamat szerves része volt a kiútnak, hogy rendszeresen megszakítottam a kapcsolatot a hozzám közelállókkal, legyen az barátság vagy munkahelyi viszony. Erre azért volt szükségem, mert a személyiségzavar azt jelenti, hogy az embernek zavaros a személyisége, magyarul nem tud viselkedni. Az ebből kivezető útvonal nálam az volt, hogy éveken át tudatosan figyeltem és elemeztem az engem körülvevő emberek viselkedését. Ez viszont nem megy az után, hogy megérezték rajta, hogy “más” vagyok, és emiatt elkezdtek nem természetesen viselkedni a társaságomban. Ez nyomasztó, zavaró, de legfőképp ellehetetleníti a tanulást… Sok munkahelyet mondam fel emiatt, sok telefonszámot töröltem ki emiatt. Szomorú, de szerintem a legtöbb amit tehetsz a párodért, ha elmondod neki, szerinted mit ront el a mindennapi dolgaiban, aztán hagyod menni. (Ilyen igazságra példa, az alapján aimit írtál az eljegyzéssel kapcsolatban, hogy ideálisságot vár el attól, akitől a szeretetet is elvárja, azaz téged hibáztat, hogy nem megfelelő pillanatban akartad eljegyezni – ezen ne legyen lelkiismeret furdalásod, ilyesmiben csak ő hiszi azt, hogy van tökéletes megoldás. Egy haverom nője is BPDs, ő szentül hiszi, hogy létezhet olyan, hogy valakiben minden szempontból megbízhat, sőtt neki másmilyen emberre nincs is szüksége – ilyen sincs, magyaráztuk is neki egyszer, tudja, hogy nem 100as ez a gondolat, de ő akkor is ragaszkodik hozzá – ez az eset még azt is illusztrálja, hogy ha el is mondod a nődnek mi nem stimmel, nem fogja elfogadni, talán még évekig, de viszont lehet, hogy megsértődik: ettől még te jót teszel vele.)

Egy másik dolog ami pedig kifejezetten a párkapcsolatokra vonatkozik, nekem az első néhány barátnőm afféle pótanya volt, akkor jött rám igazán a csajozhatnék, ha megvolt at alapvető lelki biztonság, amit ők nyújtottak. (Pechemre én olyan becsületes voltam, mindig kírúgtam ezeket a pótanyákat amikor találtam valami “szeretőt”, így aztán utóbbiból is hamar pótanya lett stb stb) Szóval lehet, hogy te is pótapa vagy… Ebben az esetben nem is igazán szeret téged, csak függ a szeretetedtől, és ennek az elvonási tüneteit éli meg szeretetként, amikor távol van tőled.

Van még olyasmi is, amit az Eric Berne féle pszichológiai elmélet ír le, hogy van felnőtt szerep, szülő szerep és gyerek szerep. Nálam az volt a szitu, hogy a 3 lépéses kapcsolatokban teljesen jól funkcionáltam felnőttként, viszont az annál közelebbi kapcsolatokban hol szülő hol gyerek akartam lenni, és mindezt elég véletlenszerűen váltogattam. Szülő = irányít, törődik, megért, stb kb amilyen szerepet te fel akarsz venni a leveled alapján. Gyerek = akire mindez irányul. Valójában azonban az a szitu, hogy a normális a közeli kapcsolatokban is a felnőtt-feénőtt azaz egyenlő viszony, és ha a ti kapcsolatotokban bebetonozódott már, hogy ki kicsoda, azon nagyon nehéz változtatni, egyszerűbb újrakezdeni valaki mással, ahol van esély a “felnőtté válásra”. Merthogy sztem a BPD magyarázata összességében az, hogy egy gyerek személyiségű ember felnőtt testbe zárva olyan társadalmi szerepekkel és elvárásokkal szembesül, amire a gyerek személyisége nem alkalmas. A felnőni akarás pedig egy mélyen tudalatti ösztön, ami gyakorlatilag mindent felülbírál előbb vagy utóbb.

Most ennyi jutott eszembe.

Üdv,
bpd888

#7407 joe71 hozzászólása: 2011.10.26. 17:58

Szia Tibetti!

Köszönöm válaszod. Kérdésedre válaszolva, igen járt szakembernél nem is egynél. De mindig az lett a vége, hogy csak sok pozítiv változáat nem hozott egyik kezelés sem. Elvesztette a bizalmát az ilyen terápiák iránt. Biztos, hogy én is hibás vagyok, mert nagyon későn jutottam el oda hogy menjünk el együtt egy szakemberhez. Azt válaszolta, hogy most nincs olyan szinten, hogy el tudjon jönni egy ilyen közös terápiára. Jelen pillanatban most itt tartunk. De adtál egy jó ötletet /te is/, felkeresem a háziorvosomat és általa talán sikerül egy olyan csoportos foglalkozást találnom, ahova el tudok menni okosodni:-)

üdv.

joe71

#7406 joe71 hozzászólása: 2011.10.26. 17:51

Kedves Tincsike!

Köszönöm a rám szánt idődet. A válaszodat olvasva, én is szertnék így élni a párommal. Megteremteni a saját kis világunkat. Tudom, hogy minden borderes más és más, de az az állapot alapja amiben vagytok egy tőről fakad. Nem ostorozom magam, hiszen ez az egész nem rólam szól. de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha tudtam volna kezelni a helyzetet akkor nem itt tartanánk. Amit a párod csinált az bevált, hiszen együtt éltek Szerintem ez nekem is egy lehetőség lenne, neki fogok futni. Az biztos, hogy ennél az állapotnál amiben vagyunk minden jobb.

üdv.

joe71

#7405 Tibetti hozzászólása: 2011.10.24. 14:49

Tincsi édes vagy :) köszönöm …

#7404 Tincsike hozzászólása: 2011.10.24. 14:35

Tibetti! Igazad van! Mi imádni valóak vagyunk. Ha ezt sikerül majd el is hinned, akkor olyan társra fogsz találni, aki mindenben támogat. Nekem sem sikerült ez csak úgy kapásból. Nem szégyellem megosztani veled, hogy minden nyitható felületre felírtam a lakásban, hogy én szerethető vagyok és van egy társam. (Persze akkor még nem volt.)

Ez sok hónap alatt úgy bevésődött a tudatalattimba, hogy meg is teremtődött. Nem kellet úgymond görcsölnöm érte. Egyszerű és hatásos módszernek bizonyult.

Nem sokat vesztesz vele, ha kipróbálod. :))

#7403 Tibetti hozzászólása: 2011.10.24. 14:22

Tincsi minden szavát fogadd el, édes … és Tincsi de jó Neked, hogy így alakult, engem nem támogat senki és ez a legnehezebb, rohadt egyedül vagyok. Így Joe minden elismerésem és tényleg tarts ki :) Amúgy imádnivalüak vagyunk mi, bordik :)

#7402 Tincsike hozzászólása: 2011.10.24. 14:04

Kedves Joe 71!

Így ismeretlenül is minden elismerésem a Tiéd. Nagyon kevés Border egyén párja bírja ki évekig, egy nem éppen viharoktól mentes kapcsolatban. Leveledből jól érzékelhető, hogy mennyire szereted ezt a lányt. Minden képpen az előttem szólóhoz csatlakoznék, azaz, hogy így ismeretlenül képtelenség megítélni mi lenne a legjobb megoldás a számotokra, mi enyhíthetne a tehetetlenség érzésén és mi tehetné boldogabbá az együttéléseteket. Csak a saját példámból tudok kiindulni, és arról tudok írni neked, hogy az én kapcsolatomban hogyan történtek a dolgok. Én magam is Border vagyok és több évtizede élek ugyan abban a házasságban. A férjem mindig éreztette velem, hogy akár mit is hoz ki belőlem a betegségem ő szeret engem. Nem lehetett könnyű dolga velem, de így utólag azt mondta, hogy megpróbált engem úgymond a betegségemtől leválasztva kezelni. Ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy a rossz pillanataimat nem nekem tulajdonította, hanem a betegségemnek. Kvázi a rossz dolgokat meg nem történtként értékelte. Képes volt arra, hogy a dilim lezajlása után úgy tegyen, mint ha mi sem történt volna. A szeme előtt állítólag mindíg az lebegett, hogy ez csak egy állapot, ami egyszer örökre elmúlik és akkor minden harmónikusan fog működni. Nagyon hitt ebben, és el is érte azt, amiben hitt. Úgy gondolom, hogy az ő segítsége nélkül nem sikerülhetett volna kimásznom ebből a szörnyű betegségből. Persze az emberek nem egyformák. Ő ezt szakemberek segítsége nélkül képes volt elfogadni és elviselni. Amennyiben Te nem tudsz megküzdeni ezzel, ha javasolhatom, akkor keresd meg a lakóhelyed szerint illetékes pszichiátert, aki hasznos tanácsokkal tud ellátni, illetve további szakemberek és csoportos foglalkozások elérhetőségéről tud információval szolgálni a számodra. Én pedig egy jó hírrel. Ha ilyen hosszú ideje képes voltál bent maradni ebben a kapcsolatban, akkor a nehezén több mint valószínű, hogy túl vagy. A másik jó hírem, hogy egy ilyen társ mellett, mint amilyen Te vagy, nagy eséllyel egyenes út vezet a gyógyulásig. Türelem, elfogadás, a szereteted és a támogatásod kimutatása felé mindenkor. Ez a gyógyír hosszútávon nálunk meghozta a várt eredményt. Az esetek sokszínűsége okán a ti esetetekben sem tudok erre garanciával szolgálni, de az biztos, hogyha így teszel, akkor jót teszel.

#7401 Tibetti hozzászólása: 2011.10.24. 06:31

SziaJoe71! Ez nagyon nehéz dolog, hiszen szerintem egy bordeline-s sem olyan, mint a másik, rengeteg tünete van és talán Te tudnád a legjobban, hogy hogyan lehet Őt “terelgetni”, kihúzni az éppen nagy csávából… Jár amúgy szakemberhez a párod? Gondolkodtál azon, hogy néha hármasban kéne részt vegyetek terápián, ahol simítják köztetek a kommunikációt? Én talán ezt találnám jó ötletnek. Én magam is ebben az állapotban vagyok, de igazán nem tudnám, hogy Te hogyan segíthetnél Rajta, mert ahhoz ismerni kéne. Nekem sem lehet igazán tanácsot adni, hiszen van amikor x dologtól sírógörcsöt, vagy dührohamot kapok, van amikor hidegen hagy, van amikor egyenesen hiányolom .. nehéz. Talán a türelem a megértés, de ezeket nyilván tudod …..ennél több nem kellhet, és sohase mond, hogy szedd össze magad Drágám :)….

Szerintem a szakmai vezetésű közös terápia talán nagy segítség lenne…

Üdv, és jobb életet Nektek: Tibetti

 

 

#7400 Tibetti hozzászólása: 2011.10.24. 06:31

SziaJoe71! Ez nagyon nehéz dolog, hiszen szerintem egy bordeline-s sem olyan, mint a másik, rengeteg tünete van és talán Te tudnád a legjobban, hogy hogyan lehet Őt “terelgetni”, kihúzni az éppen nagy csávából… Jár amúgy szakemberhez a párod? Gondolkodtál azon, hogy néha hármasban kéne részt vegyetek terápián, ahol simítják köztetek a kommunikációt? Én talán ezt találnám jó ötletnek. Én magam is ebben az állapotban vagyok, de igazán nem tudnám, hogy Te hogyan segíthetnél Rajta, mert ahhoz ismerni kéne. Nekem sem lehet igazán tanácsot adni, hiszen van amikor x dologtól sírógörcsöt, vagy dührohamot kapok, van amikor hidegen hagy, van amikor egyenesen hiányolom .. nehéz. Talán a türelem a megértés, de ezeket nyilván tudod …..ennél több nem kellhet, és sohase mond, hogy szedd össze magad Drágám :)….

Szerintem a szakmai vezetésű közös terápia talán nagy segítség lenne…

Üdv, és jobb életet Nektek: Tibetti

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close