7 évvel ezelött kezdodött számomra a pokol. Középiskolába kerültem, s folyamatosan feszült voltam, nem tudtam aludni, életkedvem is elment. Nem beszélgettem senkivel, nem akartam iskolába menni. Nem volt erőm hozzá. Folyamatosan fejfájás gyötört, Orvoshoz mentem, azt mondta lelki alapon van, így nyugtatót írt. Egy évvel később megvolt az első önkínzásom, falcolni kezdtem, rá pér hétre túladagoltam a gyógyszert, kórház. S még pár falcolás, alkohol, gyógyszer túladagolás sok kórházi kezelés után, 2010- ben azt mondták személyiségzavarom van, BORDERLINE, rehabilitációt javasoltak. Nem tudtam már megcsinálni a 9 hónapos kezelést, alkohol-és gyógyszerfüggőség is társult hozzá. Ezt követte még néhány kórházi kezelés, s elmentem egy rehabilitációra, leálltam a gyógyszerekről és az alkoholról. De a személyiségzavarom megmaradt. Dühkitörések, hangulat ingadózások, nincsenek normális emberi kapcsolataim, s visszanyúltam a nyugtatókhoz is, most megint kezdek visszacsúszni ahol 2 éve abbahagytam. Nem akarom azt. Minden napom szenvedés volt, s azóta is félek. Úgy tünt meggyógyultam, de a környezetem mondta, nem tudom kezelni az indulataimat, nem lehet velem beszélni egy éve. Nekem nem tünik fel először, nekem a dühkitöréseim természetesek voltak. Mostanában már nem így mennek a dolgok, már én is érzékelem, hogy kezdek lecsúszni. Orvosommal beszéltünk erről, rehabilitációt javasolt. Pszichoterápiát terápiás közegben. Nem tudom mit tegyek? Nem szeretnék, nem akarok kórházat, orvost látni. Sokat voltam ilyen helyen.

Röviden ez a történetem.