Az én történetem rendkívül hosszú és bonyolult, de megpróbálom a lehető legegyszerűbben leírni. 18 éves vagyok, gimnáziumban tanulok, most érettségizem, a tanulmányi eredményem rendkívül jó.  Jogi egyetemre készülök Budapestre.Most 200 km-rel arrébb lakom. Azt hiszem, beteg vagyok. Állandóan szorongok, rossz a kedvem, van,mikor ok nélkül elkezdek sírni, alig eszek, kívánom az ételeket, de amint tükörbe nézek, elmegy a kedvem (178 cm és 57kg vagyok.) Mindenáron le akarok fogyni, alig bírok tükörbenézni. Az embereket ellenségeimnek tekintem, úgy érzem, mindenki rajtam nevet, vagy engem beszél ki, és képtelen vagyok jól érezni magam. Teljesen elfordultam a korábbi barátaimtól. Feleslegesnek, sőt zavaró tényezőnek érzem magam. Mindenben a legjobb akarok lenni és ha egy kicsivel is rosszabban teljesítek, semmirekellőnek tartom magam. Megszállottan számlálgatom a kalóriákat.Több hánytatós akcióm volt már, egyszer többet ittam a kelleténél és nagyon bánom,de megtörtént. Valaki viccelt, hogy bálna vagyok (mert előtte azt mondogattam), elborult az agyam és egést éjszaka , majdnem a kiszáradásig hánytattam magam, kiabálva másokkal, hogy nem iszom vizet sem, mert abban is van kalória!(ez ugyebár nem igaz) Van egy nagyon jó barátnőm, aki mellettem van és támogat, de sajnos Bp-n lakik. Megismertem az ottani barátait, velük is jól kijövök. És rajta/rajtuk kívül van 2 fiú (21 éves mindkettőjük és mindketten pestiek), akikkel nagyon jól kijövök:mindkettőt szeretem és viszont szerelmesek belém. Az egyikük az említett barátnőm legjobb barátja,legyen ő B. nagyon kedvelem, felvidít és nagyon jól érzem magam vele. Olyan, mintha kitörölnék arra az időre a problémáimat az agyamból. Szenvedélyes szerető, igazbarát. B nagyon vigyáz rám, és nagyon figyel rám. Vele 3hónapja találkoztam, de olyan, mintha egy életen át ismertem volna. És a másik fiú..legyen R. R-t két éve ismertem meg egy szórakozóhelyen, első látásra szerelem volt,de abbamaradt. Legjobb barátok lettünk, a legjobb barátnőm mellett ő ismer a legjobban. Ő a tökéletes férfi. Kívül-belül, tökéletes test, jóképű, magas , stílusos, aranyos, kedves, segítőkész, okos. Egyetlenegy szépséghibája van:borderline-os és valószínűleg skizofrén. 1 éve diagnosztizálták nála a helyzetet. Végig mellette voltam, átsegítettem a betegségen mára enyhültek a tünetei, de ez sosem múlik el igazán. Agresszív másokkal szemben, igaz, ha a közelében vagyok, mindig meg tudom nyugtatni, elég egy pillantás, és visszaáll minden a helyére. Összedőlt körülötte minden; senkiben nem bízik,szószerint, csak bennem,  a saját anyja kitagadta, most csak él mellette, a suli sem jött össze neki. Minden a lehető legrosszabb. Sokszor akart már öngyilkos lenni, de mindig sikerült visszatartanom. Tegnap azt mondta, a nagy vita után az anyjával képes lenne megölni magát, hideg fejjel. De 3 oka van rá, amiért nem tesi meg..az első én vagyok, a 2. az hogy nem tudja miért tenné, a 3. pedig hogy akik megteszik , pokolra jutnak. Nagyon szeretem ezt a fiút, szerelmes vagyok, de a másikba is. És ez a baj… úgy érzem, két énem van. Mintha két lélek szorult volna belém, és ez nem csak most, mindig! nem úgy , mint az emberek nagyrészénél, hogy nem határozottak, én tényleg ilyen megosztott vagyok,és mindig teljesen mást akarok. Az egyik felemet B elégíti ki, míg a másikat R. nem tudok nélkülük teljes lenni. Nagyon lelkiismeret-furdalásom van, bele fogok ebbe őrülni. Nem tudom , mit csináljak. Mindkét döntés nagyon rossz. Félek, hogy R meg fogja ölni magát, mert képes rá, ha elhagyom, vagy megmondom  neki, hogy továbbra is csak a barátja akarok lenni. De B-t sem tudom elveszíteni,úgy érzem,  jó irányba tudna sodorni. R jelenti a nőies, de szorongós oldalamat, B viszont a kicsit fiús,de annál felszabadultabb felemet váltja ki belőlem.Féltem mindkettőjüket magamtól.Tudom, hogy tudnának mindketten kezelni,de nem akarom megkeseríteni az életüket. MIt csináljak? Teljesen el vagyok keseredve. Ebből nincs kiút és azt hiszem, én fogok belehalni ebbe a történetbe! Kérem, segítsen valaki! Sajnálom, valószínűleg nem egy szerelmi háromszögre számítottak, lehet, nem is ide kellene írnom, de más segítségem nincs. Nem akarom folyton a barátnőmet traktálni, az elmúlt időben mindig a lelkemet ápolgatta és félek, h ebbe bele fog fáradni.