Kétségbeesés…..

Téma címkék:
2013.07.01. 15:01

Sziasztok !A nevem Zsanett, 19 éves vagyok és Budapesten élek.. sokat olvasgattam az itteni történeteket és bár azt kívánnám bár ne lenne senkinek sem ilyen porblémája, de egy picit megkönnyebbültem a tudattól, hogy nem vagyok egyedül ezzel a problémával, mert eddig azt hittem csak én vagyok defektes hogy mindenki “normális” és valami értetlen okból én születtem csak ilyen elcseszettnek…Nem is tudom mikor éreztem először azt hogy talán “gondjaim vannak” igazából már egészen kiskormtól kezdve melankólikus lett az életem persze mindig probáltam meg magyarázni és alátámasztani az éppen aktuális rossz hangulatomat egy időben még arra is gondoltam h megszogtam az állandó rossz kedvet vagy egyszerűen csak szeretem és én magam sem tudok róla.. kisebb koromban persze könyebben elsiklottam a dolgok felett.. de a ahogy nőttem egyre inkább észrevettem hogy valami nem jó valamiért más vagyok mint mások és nem bírok beilleszkedni nem bírok tartós barátságokat vagy párkapcsolatokat kialakítani.. éreztem hogy valamiért nem kellek sosem senkinek valamiért mindig mindenki “elhagy” eltűnik és magyarázatot  sem hagyva maguk után azon kapom magam hogy megint egyedül maradtam…. ezután keresve magamba a hibákat magyarázatot keresve önmarcangolásba kezdek… és ez egyre inkább arra kéztet hogy nekem jobb lenne a túlvilágon.. mert itt senki nem ért meg  csak bánt mindenki és egyre nehezebb cipelni ezt a terhet….
Többszőr is voltam mindenféle orvosnál olyan nehezen bírok megnyílni és amikor beszélek az érzéseimről a gondjaimról én magam is meglepődök hogy tényleg ez van velem ? és azt hiszem a szembesülés mégjobban megneheziti azt hogy kitárulkozzak… ilyenkor legszivesebben felpattanék a székből és azt mondanám hogy nincs semmi bajom megoldom egyedül és jobb lesz de sosem lesz jobb minden csak egyre rosszabb és nem tudom ki tudna segíteni hogy kihez forduljak Az életem rendszertelen és talán ez igy mégnehezebb nincs életkedvem nincs erőm se fizikailag se mentálisan én tudom h célokat kell kitűznünk magunk elé és azokat megvalósítani de nekem legtöbbszőr még az is nehézséget okoz hogy egyek annyira nincs erőm se kedvem semmihez és ha ennek ellenére mégis nekiállok a kitüzött dolgok megvalositásához legtöbbször semmit nem ér lassan haladok és elrontom.. sok olyan dolgot tettem ami miatt talán ti is elítélnétek de sose állítottam hogy tökéletes vagyok de azt kimerem jelenteni hogy jobb ember vagyok mint akiket eddig ismertem és senkint nem bántottam mindig segítettem és szerintem nem érdemlek ekkora büntetést az élettől … az emberektől…. nem akarom magam sajnáltatni a sajnálattol sajnos amugysem jutnék elöbbre egy lépést sem én csak szeretnék valakivel beszélni aki csak egy negyedét megérti annak ami velem van és nem röhög ki érte vagy ilyesmi.. mert egyedül nehéz és reménytelen ez az egész……….

#13948 otto811 hozzászólása: 2013.10.04. 18:13

Szia kedves Zsanett Én is pontosan úgyanezeken megyek át amin te mert Borderline vagyok 18 éves koromtól 31 vagyok szívesen beszélgetnék veled kíváncsi lennék te hogyan bírod ezt csinálni te is csak küszködsz gondolom ahogy én is rendesen itt at emailem ha érdekel otto.kiss@freemail.hu Én örülök ,hogy nem vagyok a problémámal egyedül ezen a világon és vanank olyanok is akik hasonlóan küszködnek mint én

EN-ek
#13947 EN-ek hozzászólása: 2013.07.10. 21:01

LOL

#13946 Zsanett1 hozzászólása: 2013.07.10. 20:44

akkor jo örülök hogy nem zavar Sejtettem hogy bolondos figura lehetsz

EN-ek
#13945 EN-ek hozzászólása: 2013.07.10. 19:38

DE HAzavar, majd kikaccsolom…

HÜJEség jöhet minden MENNYiségbe, ÉN se xokt ér tea szomszédba menni

#13944 Zsanett1 hozzászólása: 2013.07.10. 19:32

Háát… majd egyszer elmesélem ha úgy alakul de ide inkább nem írnám ki….. xD minden esetre szeretek sok hülyeségek csinálni :/  hát annyira tanulékony azért nem vagyok elég későn jutott eszembe… de már zavart hogy csak te tudsz olyat én meg nem.. Remélem nem zavar

EN-ek
#13943 EN-ek hozzászólása: 2013.07.10. 18:55

Éggen? mit rosszalkottál mi?

Lát tanuléKONYAK v ami a smililopást illeti

#13942 Zsanett1 hozzászólása: 2013.07.10. 18:43

Na ennek örülök hogy nem vagy az, mert én sem szeretem őket sosem akartam egyelsem haverkodni … aggódnék hogy lecsukat..

EN-ek
#13941 EN-ek hozzászólása: 2013.07.10. 18:20

Negatív! ŐSszintén sózva méccsak n is nagyon biromőket

#13940 Zsanett1 hozzászólása: 2013.07.10. 17:03

hahahaha csak akkor ha te az vagy.. :D :DDDDD

EN-ek
#13939 EN-ek hozzászólása: 2013.07.09. 21:18

Te zsarukra utazol??

#13938 Zsanett1 hozzászólása: 2013.07.09. 20:41

hehe akkor jó csak szeretek biztosra menni :-D

EN-ek
#13937 EN-ek hozzászólása: 2013.07.09. 20:28

Vhogy gomboltam h n a macskámnak czímezted

#13936 Zsanett1 hozzászólása: 2013.07.09. 20:22

jah elfelejtettm oda írni hogy ezt a hozz ászólást neked írtam ÉN-ek ! :)

#13935 Zsanett1 hozzászólása: 2013.07.09. 20:21

Igen igazad van hogy pozitivan kell gondolkodni és nem jó magunkat sajnáltatni vagy még jobban magunkba beszélni a rossz dolgokat de nehéz úgy ha kiskorodtól kezdve mást neveltek beléd… de elhiheted hogy nem célom lehuzni saját magamat a negativ gondolatokkal és önértékeléssel… de sajnos nem tudom midnen egyesnap befolyásolni ezt vagy csak nagyon nehezen… minden esetre van bennem még elég élni akarás ahhoz hogy minden erőmmel azon legyek hogy a teljesértékü életet megtudjam magamaszámára valósítani :)

EN-ek
#13934 EN-ek hozzászólása: 2013.07.09. 18:15

„Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.” (Weöres Sándor)

Nem ritka, hogy az emberek elégedetlenek küllemükkel, s bizonyos testrészeiket szívesen elcserélnék barátjukkal vagy barátnőjükkel. Azt azonban kevesen gondolják, hogy ez az érzés néha kóros méreteket ölt némely ember gondolkodásában. Ez is betegség, melynek neve: diszmorfofóbia (testdiszmorfiás zavar). Több mint egy évszázaddal ezelőtt írta le ezt a zavart dysmorphophobia néven Enrico Morselli olasz pszichiáter. A betegség elnevezése a görög „dysmorphia” – alaktalanság szóból ered, amely már Hérodotosz ókori írásaiban is fellelhető. (…)

e yo!

#13933 Kismacska hozzászólása: 2013.07.09. 13:55

Kedves Zsanett!

Olvasva a történetedet, teljesen azonosulni tudtam vele, mert én magam is hasonló dolgokon megyek keresztül. Engem sem ért meg senki, el kezdtem kerülni az embereket, a közeli barátaimat is beleértve, mert ezt ők úgy sem értik meg, azt gondolják, megvesztem jó dolgomban és ez csak hiszti a részemről, hogy a középpontba kerüljek. Az én életem is teljesen rendszertelen, én is járom az orvosokat (eddig nem sok sikerrel) és nem tudok belekezdeni semmilyen új dologba. Kilátástalan az életem, és egy hajszál választ el attól, hogy végleg feladjam. Abban a reményben írtam Neked, hátha van kedved valamikor beszélgetni ezekről a dolgokról, talán mindkettőnknek segítene. Várom válaszod!

#13932 adidaszdk hozzászólása: 2013.07.06. 12:21

szia,

hasonló tüneteid vannak mint nekem:) én kb 2 évig stabil depis voltam, minden nap öngyilkos gondolatok, erős fájdalmas szenvedés… ez volt 15 éves koromtól 17 éves koromig, utána rácsúsztam a bpd személyiségzavarra és mostanában ingadozok. Az idő döntő részében totál üres vagyok és semmihez sincs kedvem, még meghalni se. Szóval nincs se boldogság se fájdalom… mint egy kiürült ember, akinek nincsenek érzelmei.

AZtán vannak olyan napok is mikor hirtelen változok és erős érzelmek vágnak belém. Olyankor nagyon szenvedek és nagyon zavarosan érzek… általában alig várom h elmúljon (furcsa mert mikor meg ürességem van akkor meg az ürességet akarom elmulasztani ) szóval sehogy se jó.

Nincs kedved egy személyes talihoz Budapesten?? 20 éves vagyok, és én szívesen elmennék veled vhova. Ha félsz megértem, ez esetben ha gondolod levelezhetünk…

KÉrlek írj vissza!

#13931 mayacherry hozzászólása: 2013.07.04. 06:25

Szia!

teljesen megértelek mert én is küzdök mentális betegséggel,ha gondolod beszélgethetünk e-mail cimem mayacherry@citromail.hu

#13930 Tinaa hozzászólása: 2013.07.03. 13:22

ilyenkor legszivesebben felpattanék a székből és azt mondanám hogy nincs semmi bajom megoldom egyedül és jobb lesz de sosem lesz jobb minden csak egyre rosszabb és nem tudom ki tudna segíteni hogy kihez forduljak Az életem rendszertelen és talán ez igy mégnehezebb nincs életkedvem nincs erőm se fizikailag se mentálisan én tudom h célokat kell kitűznünk magunk elé és azokat megvalósítani de nekem legtöbbszőr még az is nehézséget okoz hogy egyek annyira nincs erőm se kedvem semmihez és ha ennek ellenére mégis nekiállok a kitüzött dolgok megvalositásához legtöbbször semmit nem ér lassan haladok és elrontom..

Szia!

Mintha én írtam volna…Én 16 éves vagyok és 3 éve közepes depressziós..én megértelek és nem azért mert majdnem egy idősek vagyunk hanem mert szinte én is írhattam volna ezeket a sorokat! Ha szeretnél beszélgethetünk,de nem akarok tolakodó lenni. megadom a címemet,bármikor elérsz ott :) my_secrets@citromail.hu

Kitartást!! Kriszti

#13929 Lestarjudit hozzászólása: 2013.07.02. 06:13

Szia!

Az írásod, pontosan leírja azt , amit énis érzek…

Ha van kedved beszélgetni ide írhatsz: grossout84@gmail.com

#13928 Redintrigue hozzászólása: 2013.07.01. 21:13

Nekem is írhatsz…. szutyoka@gmail.com

#13927 Arnold hozzászólása: 2013.07.01. 19:10

Szia!

Nekem is nyugodtan írhatsz! nemetharnold91@gmail.com

Üdv, Arnold

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close