ki kell mondanom

Téma címkék:
2013.07.01. 21:28

az életem objektíve nézve egy rakás f.s. anno szépreményű egyetemista voltam, újságot is írtam meg önképzőkörbe is jártam meg nyüzsögtem… aztán valami eltörött. igazából belül törött voltam mindig, de akkor jutott a felszínig.

 

most 26 éves vagyok, se diploma, se remények, szarabbnál szarabb munkák, szörnyű család, bántalmazó párkapcsolat, anyagi függés a pasitól, tehetetlenség.

közben meg fejben pontosan látom, hogy milyen döntések és körülmények vezettek idáig. hogy végig vesztésre álltam, és csoda, hogy idáig eljutottam, látni és érteni dolgokat, se drogfüggő, se kurva, se öngyilkos nem lettem és még mindig tervezek és küzdök és kitartok.

csak néha nagyon nehéz.

ma nagyon kiborultam. (még a lelkisegéllyel is beszéltem, jobbhíján.) mégis valahogy kerek egésznek érzem magam így is, kiborulva, ami fura. mintha kezdeném megengedni magamnak, hogy észrevegyem: a helyzetek, amiken átmentem-átmegyek, nagyon nehezek. olyan dolgokat hozott az élet, amivel bárki nehezen birkózna meg. rápillantok messziről, kívülállóként, és nem szégyellem magam, még a rossz döntéseimért sem, amiből rengeteg volt  - pedig az utóbbi éveket áthatotta a szégyen és a bűntudat és a nemmúló szorongás.

sorra hoztam a rossz döntéseket. és még fogom is, ilyen az élet. mások, a nem személyiségzavarosak is ugyanezt teszik. ahogy jól is fogok még dönteni, egyre többször, ahogy tanulom az életet.

nem erre vágytam, nem hiszem, hogy megérdemeltem, de nem bénít már le, ez van. jönnek a rosszabbnál rosszabb helyzetek, akár a régi elcseszett döntések következményei, akár csak a szokásos balszerencsés lapok…  és nekem meg kell tanulnom elfogadni őket, és megoldást találni rájuk. egyedül vagy segítséggel, mindegy.

át kell élni a negatív érzéseimet, elfogadni, hogy vannak, de nem engedni, hogy csak ezeket érezzem. elengedni is meg kell tanulni a rosszat, nem csak átélni. és mindezt nekem magamnak, egyedül.

 

ez egy jó nagy borderline-os feladat, és nem tudom, érti-e bárki, miről hadoválok, de valami minőségileg új élmény az egész…

hogy rosszul lenni normális. hogy mindig van kiváltó oka, ami megszüntethető, még személyiségzavarnál is, csak meg kell látni. ha szakember segítségével, hát úgy.

hogy rosszul lenni nem rossz, nem szükségtelen, sőt, még azt sem jelenti, hogy akkor én most nem lehetek boldog. úgy is tudok boldog lenni, hogy közben sokszor rosszul vagyok, és szomorú és dühös és tehetetlen és nem látom, merre tovább, mi lesz holnap… mert majd kitalálom. elindulok valamerre és lesz valami és vállalom érte a felelősséget. és szomorkodok, ha nem sikerül, csalódott leszek meg haragszom magamra, aztán elindulok másfele. én. a lehetőségekhez képest.

és amikor épp bántanak lelkileg, amitől kiborulok, akkor tudom, hogy nem én vagyok rossz, és nem érdemlem meg, a hiba abban van, aki bánt, és azért bánthat, mert olyan helyzetben vagyok, hogy megteheti, de ebből a helyzetből ki is lehet lépni. és ha nem lépek ki, akkor az nem azért van, mert nem tudok még, hanem azért, mert úgy döntök, hogy még mindig így a legjobb a lehetőségekhez képest. és ez egyfajta pajzs hosszú távon.

azt nem mindig tudjuk befolyásolni, mit dob a gép, de azt igen, mit lépünk rá, hogyan viseljük el.

amikor lefagyunk, és nem lépünk semmit, az is a mi döntésünk, csak max nem tudatosul. de ha tudjuk, hogy adott helyzetben annyira féltünk hogy leblokkoltunk és hetekig zöldségek voltunk agyilag, az is csak egy lecke: félelemből úgy döntöttünk, ahogy. mi. és ezt meg kell bocsátani magunknak, és átgondolni, és ha legközelebb ilyen helyzet lesz, megpróbálni máshogyan dönteni, vagy ugyanúgy, de akkor megbocsátani magunknak. ennyi az élet szerintem.

#13953 medvecukor hozzászólása: 2014.05.14. 00:49

hát, halál tuti, h border vagyok…

viszont a poszt maga arról szólt, hogy bár kívülről az egész életem katasztrófának tűnik, de belülről már nem érzem annak. hogy szar minden, de közben mégsem. pont arról szólt, hogy rájöttem: lehet kezelni az állapotokat, érzéseket, embereket, helyzeteket… és el lehet fogadni azt is, ha másképp alakulnak a dolgok. sőt, kezdtem megtapasztalni, hogyan.

az meg, hogy szakemberhez forduljunk a borderline-nal, alapértelmezés, nem is értem azt, aki nem így tesz… (amit írtam, úgy általában a problémákról szólt, ugyanis attól, hogy borderline-ok vagyunk, nem minden problémánk “borderes”, vannak tök átlag problémák, pláne, ha már halad előre az ember a terápiás folyamatban.)

ahogy az is alap, hogy tanulni kell mindenből, és előre gondolkodni, és igyekezni mindent jól csinálni. de el kell fogadni azt is, hogy nem fog minden elsőre tökéletesen sikerülni. az elfogadás fontos.

 

szóval a poszt pont arról szólt, hogy rácsodálkoztam, hogy meg tudom tanulni magam, és kézben tudom tartani a dolgaimat, egyre jobban és jobban… és hogy már nem is utálom magam. pedig borderes vagyok. szóval hogy van remény, nem is akármennyi… :)

#13952 irokez hozzászólása: 2013.08.07. 17:04

Medvecuki!

Én abban sem vagyok biztos, hogy a Te problémád is a borderline, de ezt Te jobban tudhatod, ha kivizsgáltaak, nekem ebből azért még nem jött le…ugyanis elég jó állapotban lehetsz másokhoz képest, vagy csak egy nagyon jó hangulatodban írtad,és nem beszéltél őszintén a legrosszabbakról.

 

Tanácsokkal ellátnak millióan, én nem nagyon szeretek tanácsokat osztani ha komoly probléma van… de kérdeznem kell néhány dolgot, amit a posztod generált.

>mindig van kiváltó oka, ami megszüntethető, még személyiségzavarnál is, csak meg kell látni. ha szakember segítségével, hát úgy.<

Nem értem miért írod, ha szakemberrel, akkor úgy… nem ez lenne a természetes, magától értetődő? Ha a fogad fáj, magadnak húzod ki?

vagy: >adott helyzetben annyira féltünk hogy leblokkoltunk<

Kérdezem, és ez zavar Téged? Mert sokakat zavarni szokott, de akkor mi a pálya, ha valami nem tetszik? Ja hogy önmagunkon nem tetszik épp valami? Igen, vettem, hogy legközelebb másként fogod -látod ezért mondom, esetedben bőségesen van remény… – de nem jobb-e elébe menni a dolgoknak? Elég várni, hogy hogyan lesz legközelebb? Nem jobb felkészülni rá, akár csak gondolatban is? …és mi van ha a gondolat után esetleg el is játszod? Esetleg kiépróbálsz több megoldást szabadon? Játékból, minden kötelezettség nélkül? Van ötleted, hogyan, hol próbáld meg? Nem vagy egy elveszett lény ugye? ,-)

 

 

Kicsit visszaugorva az írásod elejére, ahol panaszkodsz mennyi nehézség ért – nem vitatom minden eset egyedi – de gondolkoztál már azon, hogy másnak a nehézségei milyenek? Mind beteg lesz? Vagy van aki megoldja? Hogyan oldja meg? Nem lehetne tanulni valamit? Biztos hallottál arról, hogy önmagunkat megtanulni ugye? ;-)

Ugye kényelmetlenek, kissé provokatívak a kérdéseim? De ha elolvasod újra és újra, akkor ugye nem is provokatívak, csak azt kérdezem hangosan, amit Te is önmagadtól. De miért nem adsz rá választ? Igen néha hangosan, nem csak magadban…nem itt nekem, de valakinek valahol…vagy nincs akinek elmondd? nincs aki meghallgat? Miért ?

 

Nos a kérdéseim nem várnak itt írásos választ, ez túl sok(k) lenne, de ha újabb kérdéseket kérsz csak szólj! ;-)

#13951 Panna1 hozzászólása: 2013.07.11. 16:47

Kedves medvecukor! TE egy értékes,őszínte Ember vagy NEKED jogod van az élehez,saját életedhez ,változtass,ne tápláld be magadnak ezt a sok butaságot,az életedet TE formálod,és ne fogadd el,hogy kihasználnak,tegyél ellene!Ne mások életét éld,hanem a magadét! Határozd el hogy változtatsz,és tedd meg,NEM SZABAD elfogadni,hogy mások miatt szenvedj! Elöszőször is akik lehúznak,azoknak ints búcsút,nem kell félelemben élni! Lehet OhMe tudott segíteni,ha nem írjál újra,biztosan van megoldás.Szívből kívánom találd meg a helyes utat!

#13950 oregkokas hozzászólása: 2013.07.02. 08:14

Keves medvecukor!!! Két  ismeretlen ember találkozik és pár mondat gesztus után kiderül hogy ki lessz a kettő közül a domináns !!!! Ha valakin mindig felül tudnak kerekedni akkor valószínü hogy komoly lelki sérülései van !!! Meg kell kisérelni a testet lelket megerősíteni ,hogy ne tudjanak rajtad felülkerekedni,hiszen egy értelmes okos fiatal vagy csak valószínü egyszínű mint a medvecukor !!! Az erősödéshez nagyon sok  módszer van sport lelki tréningek jó pszichológus segítségével !!!! Sürgősen el kell kezdened erősíteni magadat mert az élet nagyon rövid és rád még sok szép és jó dolog vár !!! Az egyik első lépés sürgősen szakitani kell azokkal az emberekkel akik tulzott erőszakos módon ,bántalmaznak ,rád telepednek kihasználnak mert ezek az élet helyzetek még lejjebb taszítanak !!!  Magam is ilyen személyiség vagyok voltam és most ott tartok hogy a gödör aljáról az eget nem látom !! SÜRGŐSEN szerezzél valami kapaszkodót hogy kitudjál mászni abból a kis árokból amiben vagy !!! Elősször a küzdősport valamelyikét ajánlom+mindennapi futás!!!  Szivesen meghalgatlak irjál a kfecske@freemail.hu ra —-A LÉLEK SARÁT KIBESZÉLÉSSEL LEHET TISZTITANI!!— Kivánom hogy soha ne faggyál le hanem ved fel mindig a kesztyűt és harcolj önmagadért a boldogságodért!!!

#13949 Redintrigue hozzászólása: 2013.07.01. 23:13

ettől most kicsit jobb kedvem lett, hogy azért csak nincs velünk/bennünk minden elcs*szve…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close