Érthetetlen állapot…

Téma címkék:
2013.07.09. 14:25

Sziasztok!

Olvasva az itteni történeteket, úgy gondoltam én is megírom a magamét…csak olyan nehéz, nem is tudom hol kezdjem. Talán mindig meg volt bennem ez az instabilitás, és a hatalmas zűrzavar a fejemben, mindig tudtam, hogy más vagyok, mint a “normális” emberek, de ez mostanra (21 éves vagyok) elviselhetetlenné vált. Megszűntem szeretni a világot és az embereket, minden egyes kapcsolatom tönkremegy, félek mindentől és mindenkitől. Ostobának, sőt TUDATLANNAK, semmirekellőnek, szerencsétlen csődtömegnek érzem magam, és már alig járok emberek közé, a barátaimnak sem nyitok ajtót. Félek megnyilvánulni társaságokban, félek új emberekkel megismerkedni, folyamatosan szorongok és hatalmas kisebbségi komplexusom van…Úgy érzem fényévekre le vagyok maradva mindenkitől, hogy egy buta lány vagyok. Félek belekezdeni párkapcsolatokba, a lehetséges “udvarlóimat” lekoptatom a már-már megszokottá vált dumával: “Én nem tudlak téged boldoggá tenni”… Persze ők ezt nem értik meg, teljesen zakkantnak néznek. Pedig én tényleg ezt érzem, ez részemről nem csak egy koptató szöveg. Ez az állapotom egyre gyakrabban jön elő, aztán hirtelen minden különösebb ok nélkül jobban leszek, és a keblemre ölelem az egész világot. Akkor most mondom a másik állapotot, amikor nemhogy jól, hanem egyszerűen pompásan vagyok: Úgy érzem, nekem minden sikerül, a szerencse lánya vagyok, és bármibe belekezdek abból csak jó dolog sülhet ki (ilyenkor általában ez így is történik) Rengeteg ember vesz körül, csak úgy habzsolom az életet és az élményeket. Szórakoztató vagyok és feltúrbózottan jókedvű. Gyönyörűnek és különlegesnek tartom magam, a pasik csak úgy nyüzsögnek körülöttem (de persze egyiket sem veszem komolyan és ha megunom lapátra teszem mindet, még azt is aki érdekelne, mert még a jó állapotomban is úgy gondolom, hogy egy komoly kapcsolatban nem tudnám boldoggá tenni a párom) Szóval….ez a két állapot az “egyszer a mennyben, egyszer a pokolban” váltogatja egymást az életemben, nincs köztes állapot, ha jól vagyok akkor a felhők felett járok, ha viszont rosszul…legszívesebben véget vetnék az életemnek. Egyik állapotnak sincs kiváltó oka….és sosem tudom melyik meddig tart. Most éppen a pokol bugyrai közül írok…teljes a kétségbeesésem, és nem találok kapaszkodót, nincs már meg a kellő motivációm, hogy miért lenne érdemes élnem…Miért nincs az életemben aranyközépút? Miért utasítom el a szerelmet? Miért gondolom úgy, hogy senkit nem tudnék boldoggá tenni?? Miért érzem magam ostobának, és üresnek? Miért bántok másokat sokszor szándékosan? Sokszor GONOSZNAK tartom magam. Rengeteg embernek okoztam már fájdalmat. Sokszor még élveztem is, ha valaki miattam szenvedett… DE már nem akarok ilyen lenni!!!! Könyörgöm, írjon valaki, aki tud nekem segíteni, aki hasonlóan defektes, beteg elméjű, mint én!!! Kérem, segítsen valaki!!!!

EN-ek
#14099 EN-ek hozzászólása: 2013.07.10. 07:56

AHA

Gomboltál-é már arra, h Lmécc 1 pissiátriára? ÉN – term – tom a dg. de azt mégiccsak 1 hivatalos dokkernek kőki mondania (a frankót) – 1 rohatt túlszabájozott bürokráciában éldegélünk!

#14098 elektor hozzászólása: 2013.07.10. 06:52

Kismacska!

Nem szeretnék diagnózist fellálítani csak kérdezem hogy megfordúlt e a fejecskédben a bipoláris depresszió  mint lehetséges “kórtünet”? Csak azért gondoltam erre elolvasván a történetedet hogy ne kelljen tiszteletköröket futni s az elején rögtön ki lehessen zárni vagy célzottan kezelni a problémádat.Ha veszel annyi fáradtságot hogy megnézed az “elektor” nicnéven a hozzászólásaimat akkor látni fogod hogy én sem vagyok 100 százalékosan kerek. Ezért ha gondolod írhatsz a címemre: szentgyorgyisne@t-online.hu             szia elektor magánzó

#14097 Panna1 hozzászólása: 2013.07.09. 21:02

Kismacska! Ha írtál,akkor úgy gondolom,van annyi erőd,hogy orvoshoz menjél.Kérlek menj,ne halogasd a dolgot.Valami nevelési probléma következménye lehet,vagy örökletes,de ha őszíntén mindent elmondasz egy pszihiáternek,segíteni fog Neked is!Hasonló emberekkel jólesik levelezni,de az nem oldja meg,szakemberre van szükséged,mégpedig a háziorvoshoz kell fordulni,aki beutalót fog adni pszihiátriai rendelésre.Ezt TEDD meg kérlek,mert ahogy írod,olyanok írjanak,mint TE,avval nem jutsz semmire,szívesen beszélgetek Veletek én is,..írok,de szakmai segítségre van szükséged!Ezt pedig NE tápláld Magadba,hogy beteg elmélyű…értelmes ,normális levelet fogalmaztál meg,…és nem vagy rosszabb mint bárki más! Egy dolgot biztosan tudok,a boldogság nem egy folyamatos állandó ,van hogy nem vagyunk vidámak,nincs jókedvünk,de akkor nem kell elkeseredni,mert az is múló állapot.Lehet,hogy…miközben magas hőfokon élsz,kiégsz….ha az energiáidat teljesen kimeríted/mint elem,ha lemerül,fel kell tölteni/ soha nem szabad elmenni a végletekig.Ide írom Neked is,ha sürgősen kell valaki  keresd ezt az oldalt:www.sos505.hu én megnéztem,működik .Ezt találtam,ami nem üzlet,komolyan ajánlanak segítséget,éljetek vele.Lehet skype-on is beszélgetni,116-123 ingyenes telefonszám,nézd meg a neten,hogy milyen időpontban lehet,azt nem írtam fel.Közben pedig írogassál,ide …nekem is írhatsz kérdezhetsz.A családomban vannak hasonló problémák,így mindenki levelét elolvasom.Írjál ide bátran,nem kell semmit titkolni,midannyian voltunk már lent is fent is.Aki megért,elfogad, aki nem az soha nem lesz a barátod,de mindenki nem szerethet bennünket!Én arra ösztönöznélek Benneteket,hogy jelezzétek a gyógyulás folyamatát,mert így tudtok másoknak is segíteni.Felépülést kívánok,építsd Magad újjá,legyél olyan ember akire büszkék lehetünk,akire felnézhetünk,amitől Te is jólérzed magad,ember legyél! Üdvözlettel:Panna.

#14096 Zsanett1 hozzászólása: 2013.07.09. 15:59

szia írtál a történetem alá hogy átérzed amit írok és hasonlo cipőben jársz nos én is elovastam a te történetedet és egy ez egyben ugyanezt érzem és élem át én is :/ szivesem beszélgetek veled email esetleg jo ? mimi.perfor @ freemail.hu  puszi :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close