Gyakran veszekedünk a párommal, akitől nem bírom elviselni,hogy a szüleinél van akár több napot is(illetve egyéb problémákat). Mentem már vele de csak azért mert utálok egyedül aludni; máskor pedig maradtam egyedül. Ilyenkor nagyon lassan telt az idő és féltékeny voltam a szüleire, s őt magát egy önző gonosz embernek tartom máig is mert igazságtalannak érzem eme tettét. ( Tudom,hogy szüleivel találkozni normális dolog.)A távolléte előtt s után is gyűlölöm a helyzetet, s ezzel fájdalmat okoz, félelmeket kelt bennem, s nagyon rossznak érzem magam amiért nem tudja megtenni értem,hogy marad velem. Nem tudom, hogy elhagyjam-e ezért vagy sínylődjek mellette ezentúl is s szenvedjek ha rendszeresen külön leszünk ezekben az esetekben ,illetve szenvedjem el mikor vele vagyok a családjánál s unatkozom másik szobában , féltékenykedem, problémát csinálok apróságokból amivel nagyon könnyen fel tud húzni idegileg, vagy bájologjak őszintétlenül a szüleivel közben pedig haragot ellenérzést érzek feléjük. Már most azon rettegek,s emésztem magam,aggodalmaskodom, hogy amikor legközelebb családi programja lesz nem is soká, hogyan fogom elviselni mert borzalmas rettenetesen. Sűrűn vacilálok azon, hogy elmeneküljek ezek elől,de akkor őt magát is elveszítem s a jót is vele; vagy maradjak de akkor meg pokolian tehetetlennek elhagyatottnak kihasználtnak, balszerencsésnek és borzasztóan rossznak érzem magam.
Borderline lennék?
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
ŐSkrapekk? sse rossz…
ÉN + minnyá FELszedek 1 ősnémbert, mégiccsak aza zigazi! 
Ebből jottányit se derül ki, borderline vagy-e. Bárki lehet aggódó, dühös, unatkozó… csak nálunk ez hatványozódik. Meg vannak pszichotikus epizódok.
Az én fiúm ugyanazt éli, mint Te. Mondom, jöjjön velem az ősemberekhez, inkább marad egyedül. A két öcsém előszeretettel cikizi, mert szegénykémnek nincs önbizalma, a bátyám se kedveli. Anyám műörömöt tettet. Neki Miskolcon van a családja, helyben, nekem meg Tahófalvára kell utaznom, ha látni akarom a családot, ők engem. Vacak helyzet, én azért nem hagynám ott. Csak akkor, ha egy seggfej voltaképp, mert ha kedves meg törődő, mittomén szeret, akkor ne bukjon pár napon a dolog.
Szia! Lenne kedved ismerkedni, levelezni? Sajnos én is érintett vagyok.
A címem:jazmina024@gmail.com
Szia ! Én is kapom a hirlevelet ,és ahogy most megkaptam, arra gondoltam ,hogy figyelmetekbe ajánlok egy, nagyon sok hasznos infót tartalmazó blog oldalt. Ma éppen ennek az írásnak a lázában voltam. Hátha nektek is segít.
Az oldal gazdája Bírtalan Balázs.
Többek között A tranzakció analizissel, Sématerápiával , és erőszak mentes kommunikációval foglalkozik.
http://sorskonyvnelkul.blog.hu/2012/10/27/enallapot_patologia
egyébb oldalai :
http://sematerapia.hu/
http://ujradontes.hu/
részlet:
Az oroszlán farka, avagy a megcsonkított hóember tanulmányából:
“1/ Kizárt Szülői én állapot: érték- és normahiányos gátlástalanság.
Az ilyen ember ösztönvezérelt, azaz nagyon jól tudja, hogy mit akar, és képes is megragadni célja eléréséhez a szükséges erőforrásokat. Azonban, ahogy a politikában mondják, hiányzik nála a „fékek és ellensúlyok” rendszere. Arcpirulás nélkül használja ki környezetét, és – mivel Gyermekijén belül kiválóan működik a Kis Professzor – sikeresen manipulál bárkit, hogy aztán – ha learatta a gyümölcsöket – cserben hagyja őt. A közbeszédben az ilyen – amúgy sokszor végtelenül szimpatikus – embereket hívják pszichopatának.
2 / Kizárt Felnőtt én állapot: döntésképtelenség; szünetel a valóságészlelés.
Az emberi lét legnagyobb konfliktusa, hogy ösztöneinkből eredően az egész világot be akarjuk kebelezni, a világ azonban ezt nem hagyja. E konfliktus a Gyermeki késztetések és a Szülői normavilág találkozásában bontakozik ki, és a Felnőtt énállapot az, amely képes e kettő között hatékonyan lavírozni.
A Felnőtt ugyanis a Gyermeki hiedelmei és a Szülői előítéletei nélkül csakis a tényekre, a valóságra reagál, és hatékony döntések sorozatán át képes az egyént életben tartani és vágyott céljai felé terelgetni.
Már ha van Felnőtt énállapot.
Ha nincs, akkor marad a Gyermeki „Akarom!” és a Szülői „Nem szabad!” belső, soha meg nem szűnő viaskodása, amely – végső soron – a valósággal való kapcsolat teljes megszűnéséhez vezethet. Ennek egyik példája a szkizofrénia.
3 / Kizárt Gyermeki én állapot: öröm és játékosság nélküli életvitel.
Aki kizárja önnön Gyermekijét, az nem csak a legózástól fosztja meg saját magát, hanem általában minden olyan tevékenységtől, amihez az szükséges, hogy valaki képes legyen felhőtlenül élvezni a pillanatot. Kizárt Gyermekivel nemcsak a mesék (könyvek, filmek) világa szűnik meg, hanem minden örömforrás. Az étkezés ízek orgiája helyett csupán jól szabályozott tápanyagfelvétel lesz. Kizárt Gyermekivel lehetséges ugyan mintaszerű közösüléseket abszolválni, de önfeledten szeretkezni, vagy legalább egy falrengetőt kefélni – soha. Az ilyen ember hatékony árutermelő, és minden számláját időben kiegyenlíti – csak épp minek.