Sziasztok!
Már régóta olvasgatom az oldalt.Nagyon rossz látni,mennyien kínlódnak ezzel a személyiségzavarral.Néha elgondolkodom azon,valóban létezik-e egyáltalán ez a zavar?Lehet,hogy mi,akik megkapjuk ezt a diagnózist,ennek a szeretetlen,érzelmileg sivár,elutasító világnak áldozatai vagyunk csupán?
Azért hullámzunk ennyire,mert nem tudtuk megtanulni,hogyan éljük meg az érzelmeket?Hogyan kezeljük a haragot,örömet,bűntudatot?Nem nőhettünk fel egy kiegyensúlyozott,érzelmi biztonságot nyújtó,elfogadó családban/közösségben?
Azt megtanultuk,hogy milyen elnyomva lenni,kiközösítve,megalázva.Nem figyeltek,nem szerettek minket.Persze,hogy vagdossuk magunkat.Érzelmet,reakciót,aggódást,törődést,elismerést(?)váltunk ki vele.Az érzelmi sivárság megszűnik.Persze csak egy kis időre.De megkapjuk a betegségünkkel azt,amire vágyunk.Figyel ránk az orvos,nővér,barát,szülők.Ha már mással nem kapjuk meg a figyelmet,legalább ez az eszköz,a betegség meg tudja adni.
Kínoz ez a bordeline.Engem is,titeket is.Gyűlölöm.
Annyira szeretnék NORMÁLIS lenni,de mutass nekem egy NORMÁLIS embert.Merthogy nincs.Mindenki “beteg”.Ebben a világban nincs kvázi egészséges embert.Mert maga a világ is beteg már.
Szóval a végkövetkeztetés az,hogy nincs végkövetkeztetés.:)Aránylag normálisnak kell lenni na.Erről a beteg szintről egy másik beteg szintre kell eljutnunk.Ezt várja el ez a beteg társadalom.
Fel a fejjel!
Bordeline,bordeline…
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Kedves Sunshinegirl!
Szívesen leveleznék, ismerkednék veled, én is Borderline-ban szenvedő 26 éves lány vagyok.
A címem: bopedi26@gmail.com
Szép napot kívánok!
igaz, igaz, ez mind mind igaz. fizetned kell pár őszinte szóért, hogy meghallgassanak, mert a modern embernek ciki érezni. az érzelem megáll a tv képernyők mögött és mindenki onnan lesi el a limitált, hamis és érdektelen szociális színjátékot. hagyományos szófordulatok, üres, hazug szavak áldozata minden anya és gyermek, aki felnőtt, vagy épp felnövőben van. legyél műszaki beállítottságú, legyél egy sztereotípia, szeresd a pénzt, legyél egy érzelmileg és kulturálisan elfogult, beszűkült kretén. legyél normális. szeresd a “jó” dolgokat. legyél egyszerű eset.
Igazad van abban,hogy ez így rosszabb sajnos. De én attól félek,ha utat engedek annak,hogy lássák rajtam,elveszítem azt a kevés megmaradt embert is. Tudják,hogy beteg vagyok,azt is,hogy mennyire,de ezt azok,akik nem betegek úgysem fogják igazán megérteni. Nap mint nap szembesülök azzal,hogy nem hiszem el,hogy nem tudsz pozitívabban gondolkodni stb. Hiába magyarázom,hogy ez az egyik alapgondja ennek a rémálomnak. Így marad az,hogy nem beszélek róla vagy csak nagyon ritkán,és igyekszem tartani magam. Nemtudom,hogy lehetne ezt másképp
Mégis kellene olyan személy,akivel őszinte lehetsz,ahol nem kell álarcot viselni.Sztem ez fontos.Meg sajna tényleg nem mindenki alkalmas beszélgetőpartnernek.Nem mindenki tudja ezt kezelni,ez van.De muszáj,hogy beszélj az érzéseidről,még akkor is ha te sem érted őket,kesze-kuszák.Már az is jó sztem,ha vki csak meghallgat.Szépen befogja,nem mond véleményt,végighallgat és ennyi.
Nekem sokat segített a napló írása,ahol kendőzetlenül kimondhattam,leírhattam mindent.
Akit meg azért elvesztesz mert beteg vagy,az meg sem érdemelte a barátságod.Persze nekünk is tennünk kell,hogy szinten tartsuk magunkat.
Tudod,a Párom nagyon megértő alapjáraton,de legszivesebben ellökném magamtól néha,mert azt érzem,egyedül vagyok ezzel a rémálommal. Sokat beszélgetünk de a vége mindig az,rámhagy mindent,pedig néha lehet jól seggbe kéne engem rúgni. Annyira nehezek alapjáraton is az emberi kapcsolatok,ez a betegség meg csak jobban összekuszál mindent. Olyan jó lenne olyanokkal beszélni akik pontosan értenek. A szakemberekkel sincs jó tapasztalatom sajna. Ordítani tudnék..
Szia. Spec azzal a résszel,miszerint a betegségünkkel legalább megkapjuk a figyelmet nem értek egyet. Én ha tehetném elrejteném és próbálom is ezt tenni,mert ha kimutatom a szenvedésem,csak fájdalmat okozok annak a kevés embernek aki szeret. Kimondottan lelkiismeretfurdalásom van amiatt,hogy a betegségem miatt pl a Párom nem élhet “normál” életet. Ilyen áron nem kell a törődés. De ez persze csak az én véleményem
Jobbulást és kitartást Neked is!
Szia!A poszt is csak egy vélemény volt.:)
Én tudom magamról,h a betegségemmel szeretetet próbálok kicsikarni.
Sajnálom,hogy szenvedsz és ezt el kell rejtened.Ez szerintem rosszabb,mint amikor kimutatja az ember.A betegség is kivesz egy csomót az erőnkből,hát még a betegség+látszat fenntartása,h minden ok.