Kullancsot fogtam, nem ereszt!

2015.05.12. 22:21

Alábbi kis – igaz – történet csak a várószoba zsibongójában várakozók, unatkozók felvidámítására szolgál!

A meleg, június elejei napokat a vityillóban vészeltük át. Mint a délszaki emberek, a délelőttöt olvasgatással, internetezéssel, az ebédutánt pedig – most irigykedjetek szegény dolgozó barátaim – egy kis szundi-bundival töltöttük el, és csak 5 óra után költözött élet a kis lakunkba. Jólértesült meteorológusok szerint a nap erre az időszakra már rendszerint elfecsérelte az egynapra kiszabott bőrfaló UV-sugár-adagját. Ilyenkorra már naplemente-fényképezésre alkalmas, piros lufibogyó lesz belőle, amely mostanában a tihanyi apátság árnyékában tér éjszakai nyugodalmára

Nem lehet csodálkozni azon, hogy a feleségem hidegebb tájak után ácsingózott. Mivel az Északi sark elég messze van, ez szóba se jöhetett. De eszébe jutott, hogy néhány utcasarokkal arrébb van egy nagy, Balaton nevű tó, melynek – ha igaz- a víz-hőmérséklete az ilyenkor szokatlan 22°C-ot ostromolta. Nahát ha jég nincs, megteszi a hideg víz is, hangzik egy közmondás Andy ferdítésében. Elhatározta, hogy lemegyünk feredőzni. Így, többesszámban! Mindjárt ellentmondtam: ha remegni kell, azt tudok a szárazföldön is, nem kell nekem azért a hideg vízbe belemenni! De ha akarsz, menjél egyedül! -mondtam, és gondolatban már a PC-m előtt ülve vitorláztam a WEB-en. „Ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz” mondta Vörösmarty Mihály, és milyen igaza volt! Jó, hangzott a válasz, de te addig nyírd le a sövényt! -.mondta, és balra el.

Hogy képben legyen a kedves olvasó, elmondom, hogy a sö-vény jótékonyan öleli körbe majdnem teljesen a 100 # öles birto-kunkat. Magassága nyírás előtt kb. 2,3 méter, szélessége pedig 1,5 m. A rám kiosztott feladat terhe alatt roskadozva, kétségbeesve körülnéztem. Valahogy ilyen érzéssel ülhetett kis sámliján anno Hamupipőke is, a lába elé szórt szemestermény-tenger közepén, mint most én. 2 percig reménykedve vártam, hogy mint Hamupipőkének, nekem is jön a Jótündér, és kihúz a slamasztikából. De nem jött, így elő kellett venni a létrát, a 25m hosszú villanykábelt és a sövényvágót. Hamar akartam végezni a dologgal, ezért elmulasztottam a védőruha felhúzását, ami később, -mint meglátjuk,- végzetes hiba volt. Kis rövidnadrágban fogtam neki a munkának. Az egyenetlen talajon a létra lába nem tudott mindig kellőképen fölfeküdni. Ezért az imbolygó létra tetején néha csak olyan akrobatikus mozdulatokkal tudtam a leesést elkerülni, amilyet a cirkuszban a nézők pisszenés nélkül izgulnak át, erősödő dobpergés közepette. A Jóisten kegyes volt hozzám, úgy döntött, hogy nem jött el még az én időm, így sikerült épségben befejezni a sövény-nyírást. Igaz, addigra a nejem már vacsorára terített. A horrorisztikus, kullancsról szóló TV-s figyelmeztetések nem jutottak nálam a falrahányt borsó sorsára. Mikor a sövény tetejének nyírásakor ráhasaltam a bokor tetejére, tudtam, hogy védtelen vagyok a véremre leselkedő bogarak támadásával szemben. Ezért végigsimogattam a fedetlenül maradt testfelületemet, és hoppá! A bal vádlimnál ellenséges behatolást fedeztem fel. Kullancs! Azonnal riasztottam a kullancselhárító kétfőnyi személyzetet (a feleségemet és jómagamat). Rövid konzíliumot tartottunk, és a kétcsipeszes műtéti beavatkozás mellett döntöttünk, ugyan is ha a dög csak egy csipeszt lát maga felé közelegni, fejve menekülésbe fog. Az eljárás lényege: Az egyik eszközzel szorosan a behatolás mellett megcsippentettük a bőrt, mintegy alányúlva a bogárnak, a másik csipesszel pedig olyan mélyen, ahogy csak lehetett, elkaptuk a gazfickót. Egy húzás és kint volt a mákszemnyi, nagyságából következtetve még tanulókorban levő jószág! Kíváncsian vizsgálgattuk a körmömre helyezve. Bátor fickó lehetett, mert nem vesztette el a fejét, azonnal elkezdett lemászni. Egy pillanatra megörültem! Hát nem pusztítottam el Isten egyik teremtményét, sértetlen, újra fölhasználható maradt! De aztán ahogy az életben ez oly gyakori, a gonosz győzött bennem, és a másik kezem körmét fölhasználva szétpasszíroztam a fickót! Egy gond maradt még hátra, a seb ellátása.

Olvasmányaimban a kígyómarás helyét egy túlélő késsel kivágják. Én nem akartam ilyen messzire elmenni, csak a csipeszt használtam hasonlóan addig, amíg egy átlagos seb nem lett a csípés helyén. Ezután sebhintőpor, tapasz, az élet mehet tovább!

Azért még nincs vége az izgalmaknak. A boszorkánykönyvek szerint 30 napig , terjengő piros folt formájában visszatérhet a tett színhelyére kullancsom bosszúálló szelleme. Megkezdtem a visszaszámlálást, még 16 nap! Pssszt! Eddig még semmi!

EN-ek
#20692 EN-ek hozzászólása: 2015.05.14. 10:46

:D

Hát ya…SOKK a baj van mostanáb’ e nyüves kulacsokkal! (is) TÉNY. csak szaporodnak minta nyüwek mfelé! eza SOKK keccseg politiKUSS isa – örökös ADÓemelés hejett – pl. ink ezeket irtaná!!:@ v legalább 1mást…

a lenne a év1000ed csodája!;)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close