Kukulásos Várószoba Szindróma

Téma címkék:
2015.10.08. 16:42

Nyugalom, nem ezzel a fórummal van gond, ez nagyon jó, és mi, akik itt vagyunk, már megnyíltunk egy csoport számára, ki merjük mondani gondunkat, bajunkat. Ami feltűnt nekem immár három éves várószobai ücsörgéseim során, az az ijesztő bezártság és magába fordulás, amit műanyag székeken ülő emberek arcán láttam. A várakozás hosszú, vagy annak tűnő ideje alatt, ritka az az alkalom, amikor a jelenlevők között spontán társalgás alakul ki. Engem is zavar és zavart is mindig az ilyen jellegű nyomasztó csend, de az utóbbi időben – igaz a magam szórakoztatására is – , ha olyannak véltem, vélem a társaságot, akkor figyelem a mozdulatokat, arcokat, mit lehet ebből az “anyagból” kihozni. A fiatalokkal a nehezebb a dolog, mert Ők buta mód bele vannak temetkezve az okos telefonjaikba, és ha a plafon esne a fejükre, arról sem vennének tudomást. Ők már egy más világban élnek, idő kell számukra, hogy rájöjjenek a személyes (interperszonális) kapcsolatok ízére, fontosságára. Az idősebb korosztályt könnyebb “provokálni” mert mindig történik valami velük. Akár ha bejövetelkor bot van valakinél, az már lehet téma, ha valaki nem tudja egyedül levetni és felakasztani a kabátját, ott megint egy lehetőség kínálkozik a kapcsolat teremtésre. Aztán ücsörgés közben előkerülnek a papírok, – ilyeneket én is mindig cipelek magammal – és főleg ha azonos jellegű betegségcsoport várószobája előtt várakozunk, máris van lehetőség a társalgás beindítására. Az is előfordul, hogy mikor belépek, már javában megy valami felett a diskurzus, ilyenkor rövid belehallgatást követően már be is lehet kapcsolódni a témába. Nehezebb a helyzet egy körzeti orvosi rendelőben, vagy UH vizsgálatra várakozás alkalmával, tehát ha sok eltérő betegségtípust hordozó egyén van egy kupacban, de kis idő elteltével itt is lehet kezdeni valamit. Gond akkor van, ha a csapatba bekeveredik egy fokozott önkifejezés ingerű betegtárs, akinek feltett szándéka a jelenlevőkkel megismertetni családfáját legalább száz évre visszamenőleg, vagy csodaszerek ismertetésével akarja a várakozókban tudatosítani, hogy tulajdonképpen teljesen fölösleges az orvosoktól bármi javulást várni, mikor itt a sokféle gomba, varázsital, csak élni kellene vele. Hát ilyenkor nincs mást tenni, mint türelemmel várni, majd csak ránk kerül a sor, vagy valaki egy határozott beszólással leállítja az illetőt.

Végül is a fenti eszmefuttatásom célja az lenne, hogy legyünk nyitottak embertársaink felé, ezzel túl azon, hogy saját időnket is kellemesebben töltjük, jó eséllyel szerzünk néhány kellemes percet a mellettünk várakozó betegtársainknak is. Azt ugye mi Hepatitiszesek már régóta megtapasztaltuk – és a mai napig gyakoroljuk – az őszinte emberi kapcsolatok erejét, pozitív, szinte gyógyító hatását.

Az is lehet, hogy csupán túlérzékenységemből fakadt ez a néhány gondolat, de nézzétek el nekem, mint a HCV 2-es, 3-as kezelés egyik maradandó mellékhatását……..Musetó

rozsakertes
#21754 rozsakertes hozzászólása: 2015.10.11. 00:29

Szép estét Nektek! A fent leírtakat már én is sokszor tapasztaltam, régebben pld. vonaton (amikor még tudtam közlekedni), mostanában az orvosi rendelők várószobáiban. Ellentétben a téma felvetőjével, én a netet sem találom túl jó kommunikációs eszköznek. A társkereső oldalakon csak a szex jelenik meg, semmi értelmes beszélgetésbe nem lehet bonyolódni. Ezen a zsibongón pedig mindig csak a betegség jelenik meg. Tudom én is, hogy életünket ez a két dolog foglalkoztatja legjobban. Ez a fő mozgatórugó, amíg egészséges az ember, addig a szex, ha már betegség üti fel a fejét, akkor a nyavajánk. Köztes út, úgy látszik, nincs.
Pár évvel ezelőtt volt egy parkinsonos oldal, ahol elméletileg lehetett beszélgetni. Az adminisztrátor halálával azonban szép lassan elsorvadt. És amúgy is, állandóan az a 2-3-4 ember irogatott egymásnak. Csupa személytelen dolgot. Hiszen a személyeseket négyszemközt beszélik meg, akár skypen, akár más csevegőn. Mi értelme akkor ezeknek az oldalaknak? Talán az ismeretségkötések kezdeti stádiumát szolgálja. Talán kialakulnak itt bizonyos baráti kapcsolatok. Nem tudom. De nem is hiszem, hogy van erre válasz.

museto
#21776 museto hozzászólása: 2015.10.11. 20:04

Kedves Rózsakertes! Sajnálom, hogy zömében kellemetlen tapasztalataid vannak a közösségi fórumokkal kapcsolatban. Mi, a Hepatatisz szekció tagjai egy eléggé összeforrott sorsközösség vagyunk, az itteni fórumon túl van egy Hepatitisz Klubunk is, ahol mindenki előbújik nickneve mögül és mód nyílik a személyes találkozásra is. “… És amúgy is, állandóan az a 2-3-4 ember irogatott egymásnak….” írod kis éllel, és ebben van némi igazság….is. Azt tudni kell, hogy – betegségünkből, kezelésünkből adódóan – mi minimum egy éves kezelést kapunk, vagy ennek a többszörösét, és a fórumozók zöme főként ezen időszakok alatt szerepelnek itt. Persze vagyunk néhányan “kövületek”, akik a gyógyulás után sem tudunk leválni a csapatról (talán nem is akarunk), mert úgy érezzük, még vannak feladataink, tapasztalatainkat megosztani az újakkal, felkarolni őket elesettségükben (mint ahogy velünk tették annak idején, a jó gyógytársak). Én inkább ezt a mentalitást érzem ki a mi fórumunkból. Üdv, Museto

Samuka
#21747 Samuka hozzászólása: 2015.10.10. 02:36

Kedves Museto!

Engem nem zavarnak a 100 éves életrajzok, hiszen az olyan, mintha egy Jókai kötetet olvasnék. Az inkább zavar, hogy senki nem szól senkihez. Viszont megfigyeltem, hogy ha én kezdeményezek egy semleges kérdéssel, szépen beindul a beszélgetés. Csak tudni kell kérdezni, az alkalomhoz megfelelően.
Persze, aki ideges a saját állapota miatt, az nem fog cseverészni, vagy nehezebben terelhető a figyelme. Ez leginkább a fogászatra jellemző. ;-)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close